Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-69
361 Az országgyűlés 69. ülése 1948. ban, vagy kilóban mórnek^e — kaphatott gyógyszertári jogosítványt és ezen a módon munkanélküli jövedelemnek, hatalmas vagyonnak lehetett birtokosa. Egyenesen nemzeti ajándékot kapott összeköttetéseinek ós társadalmi helyezkedésének jutalmául. Előfordult, hogy a reálljogu gyógyszertár tulajdonosa nem is volt magyar állampolgár, nem élt ebben az országban és azt a pénz 1 , amelyet másoknak a munkája, tudása és.lelkiismeretessége szerzett számára, esetleg külföldön költötte el s amiig ő kint külföldön élte világát, addig a gyógys!zerésizmester.ek és gvógyszerészsegédek éhbérért, alacsony fizetés mellett, megfeszített munkával teremtették elő aizt az összeget, amelyért ő semmit nem, tett és vezették azt a gyógyszertárat, amelyért ő semmi felelősséget nem vállalt, A reál jogú gyógyszertáraknak óriási értékükvolt. A régi időben egy Ilyen gyógyszertárat az évi bruttó forgalom háromszorosáért adtak és vettek, vagyis amikor valaki engedélyt ka" pott reálljogu gyógyszertár felállítására, akkor annak a helynek forgalmi viszonyaitól függően többszázezer koronás vagy többszázezer forintos nemzeti ajándékot kapott. És amikor egy hozzá nem értő, ezen a téren semmi felké" szült seggel és semmi felelősséggel nem bíró ember kapott ilyen nemzeti ajándékot, ugyanakkor a .gyógyszerészimestereik és gyógyszerészsegédek kilátástalan jövő elé néztek, mert reményük sem volt arra, hogy maguk valaha gyógysaertártulajdonosok lehetnek. Immorális, erkölcstelen állapot volt s ez a törvényjavaslat ezt egyszersmindenkorra megszünteti, amikor kimondja, hogy gyógyszertár tulajdonosa a jövőben csak gyógyszerész lehet, a gyógyszertáriak ezentúl személy jogú gyógyszertárak, vagyis aki gyógyszertár tulajdonosa lesz, az mint egész ember, teljes munkájával, miniden képességével annak a feladatnak kell, hogy szentelje magát. De amikor a gyógyszertárak továbbra is, mint személy jogú gyógyszertáraik működhetnek, akikor a demioíkrácia és a közösség kifejezést ad annak, hogy igénybe iakarja venni a jövőben is az egyéni kezdeményezést, az egyéni szaktudást, az egyéni lelkiismeretességet s a közösség életébe kívánja beállítani az individuum erőfeszítését- Ennek a jelentősége felbecsülhetetlen, mégpedig nemcsak nagy dolgokban, hanem egyébként is. Hogy csak egy példát említsek: a magyar gyógyszeripar kis gyógyszertárakból fejlődött ki. Kichter Gedeon egy kiéi vidéki gyógyszertárnak volt a vezetője s az ő esze és tehetsége teremtette meg azt^ a hatalmas gyógy szerg3~árat, amelynek készítményeit a világ minden részén ismerik, használják ós alkalmazzák. A Biehter-gyár készítménye nemcsak nyereség a gyógyszeripar és a közegészségügyi tudomány szempontjából, hanem határozott előmenetel isAmiíkor ez a, törvény javaslat jaz egyéni kezdeményezésnek, az egyéni auiibiciónak lehetőséget nyújt és tág teret ad, akkor iaz országot gazdagítja ezekkel az értékekkel, ezekkel a, lehetőségekkel és megadja mindjén dolgozó számára azt a terrénumot, amelynek keretén belül érvényesítheti ambícióit és kifejtheti képességeit. De a személyi ogú gyógyszertárak jelentősége nemcsak: abban merül ki, hogy a kezdeményező ás alkotó erőnek nyújtanak lehetőséget, mert Mázén nem minden gyógyszerész évi május hó 12-én, szerdán. 3^2 lángész s nem is az a fontos, hogy a lángész érvényesüljön, hanem a fontos az, hogy a kisember lelkiismeretességét, munkáját, szaktudását a közösség szolgálatába állíthassa. Ez különösen egy kis falusi gyógyszertár vezetője esetében nyilvánul meg, aki nem tekinti a munkaidőt, nem tekinti azt, hogy nappal, vagy éjjel van-e, hanem állandóan készenlétben van, szolgál a napnak és éjszakának bármely órájában, vagy pillanatában s amikor súlyos beteg, vagy sérült jelentkezik, felkel és szolgál a közegészségügy érdekében. A törvényjavaslat világosan, határozottan ós intézményesen biztosítja azt, hogy a személyjlogú gyógyszertárak megfelelő emberek kezébe kerüljenek s ne összeköttetések, politikai érdemek, egyéni élelmesség, ügyesség és egyebek legyenek itt döntők hanem megfelelő ember kerüljön a megfelelő helyre, amikor kimondja, hogy minden személyjogú gyógyszertár jogosítványát a közegészségügyi kormányzat országos nyilvános pályázat alap" ján adja ki. Szabadverseny érvényesül tehát. és minden gyógyszerésznek megvan a lehetősége arra, hogy amikor elérkezik az idő, hogy a feltételeknek meg tud felelni, akkor pályázhassák és maga is egy ilyen gyógyszertárnak a tulajdonosa legyen. Ennek a nyilvános pályázatnia]?; hozzáfér hetetlenségét az emeli ki, hogy a népjóléti kormányzat megkérdezi az Országos Közegészségügyi Tanácsot, a magán alkjai mázoltak szakszervezetének gyógyszerészügyi osztályát és a Gyógyszerész^ Szövetséget, úgyhogy három erkölcsi testület az, amely véle" ményezi és megítéli a pályázókat. Ennek a három testületnek a munkája kizárja azt hogy szakmai sovinizmus, egyéni érdekek sze" rjepejljieinek, ós leheltővé teszi, 'hogy azok, akik rátermettségükkel, megelőző lelkiismeretes munkájukkal érdemeket szereztek ezen a térenszemélyi jogú gyógyszertárhoz juthassanak. Ez a személyes rátermettség, ez, az egyéni felelősség az, amelynek a gyógyszertáriak vezetékében döntő fontosságúnak kell lennie. Egyedül törvényekkel körülbástyázni a kötelességeket ós jogokat nem lehetne, ha nem lenne abban az emberben megfelelő rátermettség, a megfelelő lelkiismeretesség. A törvény csak kereteket hivatott adni, ezek a keretek azonban aiz egyéni rátermetség által nyernek értelmet és tartalmat. Ez nem jellenti azt,, hogy a törvénynek nem kell világosnak és nem kelll I határozottnak lennie. Ez a törvény világos és határozott, mert pontosain körülhatárolja a gyógyszerész jogait ós kötelességeit. Ezen túlmenően azonban ez a, törvény világo san és határozottan magasreindő erkölcsi kívánalmaikat támasizt a gyógyszerésziekkel szembem tehát egy olyan szellemet áraszt k,i, amely közegészségügyünk nevelését is hivatva van biztosítani. A törvény például összeférhetetlenséget 'állapít meg, amikor megmondja azt, hogy a gyógyszertárakat vezető gyógyszerész neon lehet semmiféle más vállalatnak sem tulajdonosa, si?m az alkalmaizoittjía, nem tarthat drogériát, nem foglalkozhatok; ' gyógyszeráruk nagybani eladásával külön engedély nélkül, ha nem igenis köteles képességeit és idejét ennek a közegészségügyi feladatnak szentelni. Ezzel ez a gyógyszierésztörvény igenis utat mutat : a fiatalabb gyógyszeirészgene ráció nevelésének irányítására, hogy közegészségügyünknek
