Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-69
369 Az országgyűlés 69. ülése 1948. lehet. Ez a két tétel olyan alapveitő fontosságú, hogy ettől eltérés soha és semmii körülmények közöttt sem 'lelhet, és egyediig ennek a. kjét elvnek következetes keresztülvitele biztosíthatja az ország helyes gyógyszerellátását. Előadó képviselőtársam ismertette, hogy milyen veszélyekkel és milyen hátrányos következményekkel járt más országokban az, hogy a gyógyszerészetet iparűző foglalkozásnak deklarálták, ahol azután a szabadjversenynek és a kereskedői szellemnek voltak megnyilvánulási lehetőségei- Bn itt ezt még azzal akarom kiegészíteni, hogy a gyógyszerspecialitásoknak az az óriási elterjedése, amely az egész világot jellemzi, ennek a bizalmi válságnak egyik jele. A gyógyszertárban, a gyógyszerészben ugyanis orvoisinak és betegnek feltétlenül meg feall bíznia. Abban -ai pauamatban, amikor ez a bizalom megrendül, — ahogy a nyugati országokban ez vaióbian megtörtént,— ez ellen a bizalmi válság ellem egyetlen megoldási lehetőség van: specialitásoknak gyári úton való előállításiam aimikor is 1 az egész gyógyszereszet, a közegészségügynek ez az ága gyógyszerspeeialitások egyszerű továbbadásává változik át. Hogy ,a gyógygizerspeciailitásoknak ez tai hegemóniája közegészségügyi, emberi, _ sőt nemzetgazdasági szempontból is mennyire veszedellnias és káros, azt néhány szóval és néhány példával szerelmém illusztrálni. A betegségbem az orvosnak mindig az embert kell maga előtt látnia, nem a betegséget keli gyógyítania, hanem a beteg embert. Ennek következtében az orvosnak mindig személy szerint kell azzal az emberrel foglalkoznia és a gyógyszert úgy keli megállapítania, hogy az az illető betegnek, korának, testi állapotának, a betegség természetéinek megfeleljen és nem lehet egyszerűen kiiktatni, kiküszöbölni ezt a szellemi erőfeszítést azzal, hogy gépiesen valamilyen specialitást írnak feil. De nemzetgazdasági szempontból is nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a gyógyszereket a gyógyszertárak állítsák ellő és készítsék el, mert ia gyógyszerekben a hatóanyag egészen kis adagokban van meg, griaimmokrói és miligramm okról van szó, viszont a kísérő anyag, amelyet nagy tömegben készítünk, keverünk a hatóanyaghoz, értéktelenEgyetlen példa megvilágítja ezt a tételt A szívbetegségek pótoilhatatliain gyógyszere a digitális, amelynek egyetlen grammjából főzik azt a kétdecis kanalas orvosságot, amelynek elkészítéséhez közönséges vízre viam szükségNemzetgazdasági szempontból megbocsáthatatlan tékozlás tehát, hogy a gyógyszerspecialitások gyári _ csomagolásban kerüljenek a közönséghez, aimikor a hatóanyaguk egy-két gna'mm és azon kívül száz és száz gramm vízizeil és egyéb közömbös anyaggal van összekeverve, holott az a gyógyszerész a gyógyszertárban megfellelő elméleti és* gyakorlati felkészültséggel, lelkiismeretességgel és ^ szaktudással elláthatja ezt a munkát és elkészítheti az illető^ gyógyszert. Nine^ tehát szükségünk arra, hogy a gyógyszerspeeialitások további fejlesztésével közgazdasági t terheket vegyünk magunkra, külföldi specialitásokat hozassunk, amikor a megfelelő gyógyszereket a gyógyszerész kellő felszereléssel és felkészültséggel maga i& elkészítheti. évi május hó 12-én, szerdán. 3űÖ A gyógyszertárak tulajdonjogáról is van szó ebben a törvényjavaslatban, és a törvényjavaslat úgy intézkedik* hogy a gyógyszertár tulajdonosa vagy gyógylszerészmester lehet vagy pedig közület, betegségi biztosító intézet, község, falu, város, Az, hogy a törvényjavaslat a múlt szokásaitói eltérően gyógyszertári jogosítványt a közületeknek is engedélyez, óriási jelentőségű haladás és döntő módon illeszkedik balé abba az egészségügyi politikába, amelynek kiteljesítése demokráciánk egyik alapvető feladata és kötelessége. Minden erőnkkei arra kell törekednünk, hogy a betegségi biztosítást minden dolgozóra kiterjesszük. Minden dolgozónak joga van ahhoz, hogy betegsége esetén a megfelelő gyógyszerhez hozzájuthasson és hogy baleset, betegség, munkanélküliség, munkaképtelenség, rokkantság esetében a közösség felelősségérzetét. támogatását, segítséget igénybe vehesse. Nekünk tehát ki kell terjesztenünk a betegségi biztosítást és a betegségi biztosítás általánossá tételéhez döntő jelentősegu lépés, hogy a jövőben lehetővé válik közületek, biztosító intézetek számára gyógyszertárak fenntartása és igénybevétele. De nagy jelentőségű a javaslatnak az az intézkedése is, amely lehetővé teszi, hogy községeknek, városoknak is lehet a jövőben gyógyszertáruk. Ez annyit jelent, hogy a lakosság gyógyszerellátása nem lesz a magánkezdeményezésnek, de egyben a magánosok önkényének is kiszolgáltatva. (11.00) Igenis varnak távoleső falvak, olyan falvak, amelyeknek kulturális, civilizációs felszereltsége nem áll olyan színvonalon, hogy magános gyógyszerész szívesen menjen oda és gyógyszertárra kérjen engedélyt; teljességgel lehetetlen tehát, hogy ennek a falunak a lakossága elessék a gyógyszerellátás lehetőségétől azért, mert az egyéni kezdeményezés, az egyéni ambíció nem kíván ott feladatokat és kötelességeket vállalni. Igenis a közösségnek joga, a közösségnek kötelessége gondoskodni mindenütt, mindenkor és minden alkalommal a lakosság gyógyszerellátásáról és ahol az egyéni kezdeményezés nem vállal feladatokat, ott a közösségnek kell felállítani gyógyszertárat, a közösségnek kell előírnia, biztosítania annak, a gyógyszertárnak működőképességét. A törvényjavaslat második része a gyógyszertáraknak magántulajdonban tartásával foglalkozik. Itt mint pozitívumot! kell kiemelnem azt, hogy gyógyszertárnak iá tulajdonosa csak szakképzett, vizsgázott gyógyszerészmeister lehet, aki teljes felelőssóggeh teljes felkészültséggel végezheti ezt a munkát. Ugyanakkor a törvényjavaslat megszünlteti a reáljogú gyógyszertárakat. Ezzel kapcsolatban nyomatékosam ki kell emelnem, hogy nemcsak a mai demokratikus nézőpontból kell helyeselni a reáljogú gyógyszertáriák megszüntetését, merti ezek a reáljogú gyógyszertárak alapjában véve még a múltban is egy erkölcstelen^ nemzeti és emberi szempontból is helytelen, téves magatartásnak és téves állásfoglalásnak voltak az eredményei. A gyógyszertárak reáljoga annyit jelentett, hogy egy teljesen laikus ember — akinek a világon semmiféle kapcsolata nem volt ós nincs iá közegészségüggyel, aki még az aszpirint sem tudja megkülönböztetni a kinintőL akinek fogalma ! sincsen arról, hogy gyógyszereket grammok-