Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-69

369 Az országgyűlés 69. ülése 1948. lehet. Ez a két tétel olyan alapveitő fontosságú, hogy ettől eltérés soha és semmii körülmények közöttt sem 'lelhet, és egyediig ennek a. kjét elvnek következetes keresztülvitele biztosíthatja az or­szág helyes gyógyszerellátását. Előadó képviselőtársam ismertette, hogy milyen veszélyekkel és milyen hátrányos kö­vetkezményekkel járt más országokban az, hogy a gyógyszerészetet iparűző foglalkozás­nak deklarálták, ahol azután a szabadjverseny­nek és a kereskedői szellemnek voltak meg­nyilvánulási lehetőségei- Bn itt ezt még azzal akarom kiegészíteni, hogy a gyógyszerspecia­litásoknak az az óriási elterjedése, amely az egész világot jellemzi, ennek a bizalmi válság­nak egyik jele. A gyógyszertárban, a gyógy­szerészben ugyanis orvoisinak és betegnek fel­tétlenül meg feall bíznia. Abban -ai pauamatban, amikor ez a bizalom megrendül, — ahogy a nyugati országokban ez vaióbian megtörtént,— ez ellen a bizalmi válság ellem egyetlen meg­oldási lehetőség van: specialitásoknak gyári úton való előállításiam aimikor is 1 az egész gyógy­szereszet, a közegészségügynek ez az ága gyógyszerspeeialitások egyszerű továbbadá­sává változik át. Hogy ,a gyógygizerspeciailitásoknak ez tai he­gemóniája közegészségügyi, emberi, _ sőt nem­zetgazdasági szempontból is mennyire vesze­dellnias és káros, azt néhány szóval és néhány példával szerelmém illusztrálni. A betegségbem az orvosnak mindig az embert kell maga előtt látnia, nem a betegséget keli gyógyítania, ha­nem a beteg embert. Ennek következtében az orvosnak mindig személy szerint kell azzal az emberrel foglalkoznia és a gyógyszert úgy keli megállapítania, hogy az az illető betegnek, korának, testi állapotának, a betegség termé­szetéinek megfeleljen és nem lehet egyszerűen kiiktatni, kiküszöbölni ezt a szellemi erőfeszí­tést azzal, hogy gépiesen valamilyen speciali­tást írnak feil. De nemzetgazdasági szempontból is na­gyon nagy jelentősége van annak, hogy a gyógyszereket a gyógyszertárak állítsák ellő és készítsék el, mert ia gyógyszerekben a ható­anyag egészen kis adagokban van meg, griaim­mokrói és miligramm okról van szó, viszont a kísérő anyag, amelyet nagy tömegben készí­tünk, keverünk a hatóanyaghoz, értéktelen­Egyetlen példa megvilágítja ezt a tételt A szívbetegségek pótoilhatatliain gyógyszere a digitális, amelynek egyetlen grammjából főzik azt a kétdecis kanalas orvosságot, amelynek elkészítéséhez közönséges vízre viam szükség­Nemzetgazdasági szempontból megbocsátha­tatlan tékozlás tehát, hogy a gyógyszerspe­cialitások gyári _ csomagolásban kerüljenek a közönséghez, aimikor a hatóanyaguk egy-két gna'mm és azon kívül száz és száz gramm vízi­zeil és egyéb közömbös anyaggal van összeke­verve, holott az a gyógyszerész a gyógyszer­tárban megfellelő elméleti és* gyakorlati felké­szültséggel, lelkiismeretességgel és ^ szaktudás­sal elláthatja ezt a munkát és elkészítheti az illető^ gyógyszert. Nine^ tehát szükségünk arra, hogy a gyógyszerspeeialitások további fejlesztésével közgazdasági t terheket vegyünk magunkra, külföldi specialitásokat hozassunk, amikor a megfelelő gyógyszereket a gyógyszerész kellő felszereléssel és felkészültséggel maga i& el­készítheti. évi május hó 12-én, szerdán. 3űÖ A gyógyszertárak tulajdonjogáról is van szó ebben a törvényjavaslatban, és a törvény­javaslat úgy intézkedik* hogy a gyógyszertár tulajdonosa vagy gyógylszerészmester lehet vagy pedig közület, betegségi biztosító intézet, község, falu, város, Az, hogy a törvényjavaslat a múlt szokásaitói eltérően gyógyszertári jo­gosítványt a közületeknek is engedélyez, óriási jelentőségű haladás és döntő módon illeszkedik balé abba az egészségügyi politikába, amely­nek kiteljesítése demokráciánk egyik alapvető feladata és kötelessége. Minden erőnkkei arra kell törekednünk, hogy a betegségi biztosítást minden dolgozóra kiterjesszük. Minden dolgo­zónak joga van ahhoz, hogy betegsége esetén a megfelelő gyógyszerhez hozzájuthasson és hogy baleset, betegség, munkanélküliség, mun­kaképtelenség, rokkantság esetében a közösség felelősségérzetét. támogatását, segítséget igénybe vehesse. Nekünk tehát ki kell terjesz­tenünk a betegségi biztosítást és a betegségi biztosítás általánossá tételéhez döntő jelentő­segu lépés, hogy a jövőben lehetővé válik közületek, biztosító intézetek számára gyógy­szertárak fenntartása és igénybevétele. De nagy jelentőségű a javaslatnak az az intézkedése is, amely lehetővé teszi, hogy köz­ségeknek, városoknak is lehet a jövőben gyógy­szertáruk. Ez annyit jelent, hogy a lakosság gyógyszerellátása nem lesz a magánkezdemé­nyezésnek, de egyben a magánosok önkényé­nek is kiszolgáltatva. (11.00) Igenis varnak tá­voleső falvak, olyan falvak, amelyeknek kul­turális, civilizációs felszereltsége nem áll olyan színvonalon, hogy magános gyógyszerész szí­vesen menjen oda és gyógyszertárra kérjen engedélyt; teljességgel lehetetlen tehát, hogy ennek a falunak a lakossága elessék a gyógy­szerellátás lehetőségétől azért, mert az egyéni kezdeményezés, az egyéni ambíció nem kíván ott feladatokat és kötelességeket vállalni. Igenis a közösségnek joga, a közösségnek kö­telessége gondoskodni mindenütt, mindenkor és minden alkalommal a lakosság gyógyszer­ellátásáról és ahol az egyéni kezdeményezés nem vállal feladatokat, ott a közösségnek kell felállítani gyógyszertárat, a közösségnek kell előírnia, biztosítania annak, a gyógyszertárnak működőképességét. A törvényjavaslat második része a gyógy­szertáraknak magántulajdonban tartásával fog­lalkozik. Itt mint pozitívumot! kell kiemelnem azt, hogy gyógyszertárnak iá tulajdonosa csak szakképzett, vizsgázott gyógyszerészmeister le­het, aki teljes felelőssóggeh teljes felkészültség­gel végezheti ezt a munkát. Ugyanakkor a tör­vényjavaslat megszünlteti a reáljogú gyógy­szertárakat. Ezzel kapcsolatban nyomatékosam ki kell emelnem, hogy nemcsak a mai demokratikus nézőpontból kell helyeselni a reáljogú gyógy­szertáriák megszüntetését, merti ezek a reáljogú gyógyszertárak alapjában véve még a múltban is egy erkölcstelen^ nemzeti és emberi szempont­ból is helytelen, téves magatartásnak és téves ál­lásfoglalásnak voltak az eredményei. A gyógy­szertárak reáljoga annyit jelentett, hogy egy teljesen laikus ember — akinek a világon sem­miféle kapcsolata nem volt ós nincs iá közegész­ségüggyel, aki még az aszpirint sem tudja megkülönböztetni a kinintőL akinek fogalma ! sincsen arról, hogy gyógyszereket grammok-

Next

/
Thumbnails
Contents