Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-66

267 Az országgyűlés 66. ülése 1948. évi május hó 4-én, kedden. 268 t 0fL _ Felkiáltások ugyanott; Ne mondja!) ha annak az országnak, amelyben élni kíván, a törvényei ellen nem vét. Én ezekkel szemben, akik külföldre menekültek, és külföldön él­nek — már csak keresztény világ-nézetemre való tekintettel is — a megbékülés és a meg­bocsátás politikáját javasolnám. (Zaj a szo­ciáldemokrata- és a kommunistavárton.) Ez azonban az általam kifejtendő pro­blémának csak egy kisebbik részét jelenti' mert van egy ennél sokkal fontosabb része is, amely ezzel összefügg. Nem szabad ugyanis elfelej­teni, hogy ezeknek .a kintélő és külföldre me­nekült magyaroknak számtalan hozzátarto­zója, rokona és barátja itt él az országban, demokráciánkban. (Felkiáltások a kommu­nistapártról: S ; ajnos!) Ha tehát külföldön élő szeretteiket valami veszélyeztetné, már pedig ez a törvényjavaslat őket veszélyezteti, akkor Dcm lehelt, ezektől rossznéven venni, ha eze­kért aggódni fognak és a bizalmatlanság, a félelem atmoszférája újból csak fölkél a szívekben. (SZOMOLYAI Ágostonné (kp): Nem árt nekik!) Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ha megint újból a félelem ós bizalmat­lanság atmoszférája tölti el... (NAGV Károly (kp): Miért és kit? Zaj a kommunistapárton. ~~ SCHIFFER Pál (szd): Nem jön vissza a fasizmus, tehát nem jön vissza a félelem és bizalmatlanság atmoszférája!) Ne tessék akkor újból megakadályozni egy csomó embert ab­ban, hogy a demokráciába teljes szívvel bele­helyezkedjék és az újjáépítésben szintén résztvegyen. (SZOMOLYAI Ágostonné (kp): Látjuk, hogyan vannak belehelyezkedve!) Egy törvényjavaslattal, amely pozitive senkinek sem használ, kár megint az egész atmoszférát felkavarni, mert csak nem mél­tóztatik hinni, hogy ez a törvényjavaslat, amennyiben valaki ennek a demokráciának az ellensége és azt szabotálni akarja, az illetőt meg fogja változtatni. Sőt, ellenkezőleg, azo­kat is, f akik már belehelyezkednének ebbe a demokráciába, megismerve és megbecsülve azt, újból ellenségeivé tesszük. (Egy hang a szo­ciáldemokrakipárton: Ez ellen nem véd meg semmi!) Ez a törvényjavaslat — félek — csak egynek fog használni, és ez, a reakció. (Nagy zaj és gúnyos derültség a szociáléemokrata­és a kommunistapárton.) A reakció, amely ezt alaposan ki fogja használni, alá fog fűteni ós a bizalmatlanság, a félelem légkörét teremti meg újból, és ezáltal a megbékélés ós meg­nyugvás lehetőségét is újból kiküszöböli. Tudom nagyon jól. hogy egy törvényjavas­latot, amelyet egyszer már a Ház elé terjesz­tettek, igen nehéz korrigálni vagy esetleg visszavonni, de többek és jobbak akarunk lenni a múltbelieknél. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a tör vény javaslatnak kor­rektúrája elsősorban demokráciánknak hasz­nálna ós azon túlmenőleg talán éppen azoknak, akik éppen ezért a demokráciáért, mint kor­mányférfiak, a .súlyos felelősséget kell hogy vállalják. (Mozgás és ellentmondások a kom­mundsmpár tró l.) Ne méltóztassék rossz néve n venni és szen­timentalitásnak nézni, hogy én itt a Házban a szeretetről beszélek. (Felkiáltások a kommu­nistar és a szociáldemokratapártról: Kár be­szélni! — Gyakorolja! — Arról nem beszélni kell!) Kérem, gyakorolom. (Zaj. •— Az elnök csenget.) Mert tessék elhinni, hogy ebben a felkavart atmoszférában, a gyűlöletnek és a félelemnek ebben a légkörében (Zajos felkiál­tások a kommunista- és a szociáldemokrata­párton: Hol! Hol!), amely ma az egész vilá­gon uralkodik, akár bevalljuk, akár nem, az egyetlen realitás a .szeretet. (Egy hang a kom­munistapártról: Ott volt május 1-én!) Ott voltam. — Szeretni pedig nemcsak azt kell, aki velünk egyforma álláspontot foglal el. mert ez csak természetes, (Egy hang a kom­munistapártról: Hazaárulót nem!), hía nem akarunk emberi mivoltunkból kivetkőzni és szörnyetegekké válni. Szeretnünk kell-azt, aki velünk ellentétes véleményen van, már oppor­tunitásból is, mert ez az, egyetlen módjia an­niak, hogy olyanoikat is meggyőzzünk, akik ve­lünk pillanatnyilag még szemben állnak ós az igazságunkat még nem ismerik fel. (Mozgás és zaj a kommunista- és a. szocwldemokrdkti párton.) Azt hittem, hogy a mélyen t: túloldal van annyi objekti vassal önmagával szemben, hogy belátja azt, hogy erre a megértésre, a szeretet folytán kiváltott szimpátiára önöknek is mind jobban és jobban szükségük van. Mél­tóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy van egy régi latin közmondás, amely úgy szól, hogy: »Quid, quid agis, prudenter ágas et re­spice finem«. Félek, hogy ez a törvényjavaslat semmiféle pozitívumot sem főig hoizúi, osak negatívumot és csak az atmoszférát fogja új­ból felkavarni', megakadályozza azt, hogy végre nyugvópontra jussunk­A törvényjavaslatot nem fogadom el. (SZŰCS Ferenc (pp) gúnyosan: Szeressük Horthyt! — Egy hang m kommunistapárton: Laktanya-szeretet! — SZOMOLYAI ÁGOS­TONNÉ (kp): Ezt ki lehetett volna mondani mindjárt először!) ELNÖK: Kíván-e még valaki a törvényja­vaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. FÖLDES MIHÁLY (kp): előadó: T. Or­szággyűlés! Miután a felszólalt országgyűlési képviselők túlnyomó többsége — Döbrentei Károlyné, Vaszkó Mihály, Justus Pál, Szűcs Ferenc és Dénes István képviselőtársaim — a törvényjavaslat alapelveivel lényegében egyet­értettek, további vita nem is igen mutatkoznék szükségesnek. Sajnos előadói tisztem megkö­veteli, hogy Slachta Margit és Zoltán Pál kép­viselőtársaim fel szó tálasának egyik-másik ré­szére, lehetőleg tömören mégis reflektáljak. Zoltán Pál képviselőtársam például azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat visszafej­lődést jelent az emberi haladás követelményei­vel szemben. Nem az én tisztem annak eldön­tése, hogy ez a kijelentés innen van-e még azon a határon, amit az egész magyar nemzet megsértése nélkül ebben a parlamentben é\ le­het mondani, igen vagy sem, de az minden­esetre az én tisztem, hogy rámutassak a követ­kezőkre. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon az emberi haladást 1945 óta jelenti a földreform, a köztársaság kikiál­tása, a köztársasági alkotmány megteremtése az infláció lléküzdése, >a stabilizáció megterem­tése, a hároméves terv megalkotása, a Nehéz Ipari Központ életrehívása, a fegyveres össze­esküvés leleplezése és szétverése, az új demo­kratikus választás kiírása és megnyerése, a bankok államosítása, hogy ezen keresztül egy­szersmindenkorra lehetetlenné tegyük a pa­rasztság lába alól a földnek kamatuzsora cí­mén való kihúzását és megszüntessük a tőke

Next

/
Thumbnails
Contents