Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-66

269 Az országgyűlés 66. ülése 1948. évi május hó 4-én, kedden. 270 csavargását, hölgy a dolgozók az egész vonalon megkapják azt ami őket joggal

1 megilleti. Az emberi haladást és szabadságot jelentette Magyarországon 1945 óta a nagyferenei összeesküvésnek, a Sulyok-féle félfasiszta szervezkedésnek, a Pfeiffeir-féle' félfasiszta szervezkedésnek (SZŰCS FERENC (pp): Egész far siszta!) ©s a Peyer-féle szervezkedésnek szétzúzása ós a száznál több alkalmazottat foglalkoztató üzemek állami kezelésbe vételeEz jelentette Magyarországon ^ az emberi szabadságot, aiz emberi fejlődést ó? haladást. Ez a törvényjavaslat ezeket az eredményeket védi. A leghatározottabban vissza kell. tehát erről a helyről is utasítanom azt a megállapítást, hogy ez a törvényjavaslat ellentétben van iá, haladással. (Élénk taps a kommunistapárton, a szociáldemokratapárton és a paP^szPpárton. — Taps a kisgazdapúrton.) Ugyancsak Zoltán Pál képviselőtársam a maga mondanivalóját a következőikben fogalmazta meg. Szó szerint idézem (Olvassa): »Amennyiben szabadság jogokról még egyáltalán beszélhetünk, megbékélést kell ebben az országban hirdetni a félelem és gyűlölet atmoszférája helyett, mert senkinek sem használ ez a törvényjavaslat, csak ia reakciónak fog hasznaink, és végül — megint szó szerint idé~ zem — azt mondja (Olvassa): »A gyűlölet és félelem légkörében szeretni kell az ellentétes véleményen lévőket«. Azt hiszem, hogy ha ennek a hazának egy parasztját a földekről^ idehoznánk és azt mondanánk neki: A levitézlett nagybirtokosok ellentétes véleményen vannak veled a földreform jogosságát illetően, és gyűlölnek téged azért, mert a demokrácia neked adta a földet, de azért szeresd azt iá nagybirtokost, öleld a kebledre és fogadd el minden jótanácsát, — ez a paraszt megvetne bennünket! Azt hiszem, ha Zoltán Pál képviselőtársam komolyan belegondol felszólalásába, nem nézhet bennünket olyan angyalian naiv lényeknek, hogy az ilyenfajta »erkölcsi« tanításokat egy pillanatig is komolyan vehessük. (BOROS Gergely (kp): De megszavazná, ha a reakciót segítené ezzel!) Slachta képviselőtársam azt mondotta, ez a törvényjavaslat általánosít és nem sorolja fel, kikre vonatkozik. Kénytelen vagyok erre is néhány szót mondani, mert ez a javaslat nem általánosít. Ez a törvényjavaslat a. leghatározottabban megmondja az indokolásban is, kire gondol, kik azok, akiket tekintetbe vesz. így hangzik laz indokolás (Olvnssa): »Minthiogy a felszabadulást követően a magyar kormány a fentebb felsorolt törvények adta lehetőséggel csak abban az esetben élt és ia jövőben is csak abban az esetben kíván élni, ha a külföldön tartózkodó személy magatartása a magyar állam érdekeit súlyosan sértette, indokoltnak mutatkozik az állampolgári hűség ellen súlyosan vétők és ilyen magatartás miatt az állampolgárságtól való megfosztással is megbélyegzettek vagyonának elkobzásai (DÉNES* István (md): így van!) Slachta képvisellőtársam arról beszélt, hogy a családtagok, a kiskorúak vagyonának elkobzását ez a törvényjavaslat nem akadályozza meg. Már felszólalásom elején rámutattam de ez kiderül különbéin a törvényjavaslat indokolásából^ is, hogy a kormány az ilyen feketézőkkel, síbolókkal, gazdasági és politikai kártevőkkel szemben helyesen jár el. Még a magyar nemzet szuverenitásának, méltóságának megvédése • értelmében is, helyes ha az állampolgárságtól való megfosztást kimondja. Persze, az állampolgárságtól való megfosztás kimondásával szükségképpen, automatikusan együtt jár a vagyontól való megfosztás is. A törvényjavaslat és az indokolás is igen határozottan kidomborítja azt. hogy habár maga a törvényjavaslat imperatíve meg is szabja a bíróság feladatkörét, mégis a bíróságnak módja van a visszaéléseket, különösen a visszterhesség esetében megállapítani- joga és módja van felderíteni a tényleges helyzetet és ennek megfelelőképpen kimondani és végre is hajtani a döntést. Azután Slachta képviselőtársunk elmondta nekünk (Mozgás a kommunistapárton.), hogy sok embert sodort ki a háború külföldre és miután ezek ott jó megélhetés találtaik, most. ime micsoda szörnyű veszedelem fenyegeti őket ennek a törvényjavaslat képében. Ezek Slachta szerint ártatlanul szenvedni fognak, Felszólalásának eirre a résizére is válaszoltam az előbbi idézettel. Itt csak még egyszer megállapítom hogy a magyar kormány és ez a törvényjavaslat csak olyan személyeket kíván az e törvényben lefektetett megtorló rendszabályokkal illetni, akik erre tényleg rá is szolgáljak. (DÉNES István (md): Ezen van a hangsúly!) Senki olyat nem sújt és merni is szándékozik sújtani, aki a külföldön nem tanúsít olyan politikai- vagy gazdasági kártevő magatartást, amellyel n törvény saigorára feltétlenül rászo'gák (P^NES István (md): Eze^ van a hangsúly! Nagyon helyes!) Kedves Dénes képviselőtársam, én végighallgattam oktató előadását Oláh Mihály képviselőtársammal és kedves barátommal kapcsolatosan, aki azt a megjegyzét tette., hogy a gazdasági kártevők és politikai bűnösök, ha haza akartak volna jönni, már régen hasoncsuszva is hazajöhettek volna. Erre ön azt mondotta: megmondom majd, hogy ezek még vonaton is mért nem jöttek vissza. Óriási érdeklődéssel vártam a magyarázatát. Érdekelt, vájjon mér

1

! nem jöttek ezek vissza hascncsúszva vagy vonaton. Sajnos, nem ka*ptam rá választ. (DÉNES István (md): Pedig megmondtam.) így kénytelen vagyok a magyarázatot kitalálni. Nyilván azért a késés, mert ezek az urak repülőgépen mentek ki és most nagyon szomorúnak tartanát ha csak vonaton jöhetnének vissza, (DerüLsép a kommumstapárton. — DÉNES István (md): Szellemes, de nem így van!) Minthogy a repülőgépet eddig^ sem. álmagyar államtól kapták, hanem egészen más államoktól és néha egészen csintalan körülmények között szálltak le ezek a repülőgépek illegális repülőtereken is, nem nagyon csodálni való, hogy vonaton kicsit nehézkesnek, hosszadalmasnak találják ezt'az utat. (DÉNES István (md): Képviselő úr jobban olvassa el, amit én mondtam indokul.) Azt mondotta azután Dénes képviselőtársam— erre is igen fontos rámutani. — hoery ezeknek a

iz uraknak, tehát a politikai, gazdasági kártevőknek esetében igen gyakran előfordulhat az a helyzet, — az a vis major, — hogy nem jöhetnek haza, mert egyszerűen vendéglátó államuk nem eneredi őket. Persze, ez is előfordul. El tudom képzetó, hogy azt a csirkefogót, aki a magyar katonai találmányokat kilopta, nem engedik haza, nehogy visszaszerezhessük tőle a titkokat. Visszatartha'tják esetleg azt a gazdasági kártevőt ós csirkefogót, is, aki ellopta gazdasági és ipari találmányaiinak tervrajzát! Észszerű, ha nem engedik vissza ezeket, nehogy a tervrajzok-