Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-66

2J51 Az országgyűlés 66. ülése 1948, majd amikor az. értékeket összeszedték ebben az országban, akkor azokat külföldre szállították éá utána szöktek. Nincs más bátra, mint hogy a magyar nép a legsúlyosabban megbüntesse őket, megfossza minden vagyonuktól és állampolgári jogaiktól. Hivatkozom olyan egyénekre, akik gazdasági sííkon károsították meg súlyosan a magyar népet. Itt van TJ11mann báró, Choiin Ferenc és más olyan egyének, akik ezt a magyar népet sohasem segítették elő, sohasem értettek vele egyet, csak a magyar nép véres verejtékkel teljesített munkáját kihasználták és kiuzsorázták. Etet a javaslatot a magam részéről és pártom nevében azzal fogadom el, hogy indítványozom: a magyar néppel és a magyar törvényhozás Házával együtt iktassuk be a törvénytárba. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül! CZEÍTT JÓZSEF jegyző: Justus Pál! JUSTUS PÁL (szd): T. Országgyűlés! Pártomnak az a meggyőződése, hogy feltétlenül szükség van erre a törvényjavaslatna, amely a külföldön tartózkodó egyes személyek magyar állampolgárságától való megfosztása és vagyonuk elkobzása iránt intézkedik. Ebben e meggyőződésünkben Slachta Margit képviselőtársunk érvei nem nagyon tudtak bennünr ket megingatni. Ajzt biszein, nem szorul bizonyításra az, hogy a magyar köztársaságnak, a magyar nép államának és kormányának van oka védekezni a külföldön élő és magyar állampolgárságukkal visszaélő politikai ellenségek, a nép politikai ellenségei ellen. Logikusan következik ez a törvényjavaslat abból a meggyöződé&íünlkiből, hogy a demokratikus jogok csak a demokrácia híveit illetik meg, de nem járnak a demokrácia ellenségeinek. Ebből nyilvánvalóan következik ajs, hogy a, magyar demokratikus köztársaság állampolgársága nem illeti meg azt, aki minden módjában állót elkövet a magyar demokratikus köztársaság ellen. Az sem szorul bővebb bizonyításra, hogy aki a törvényjavaslatban említett ismételt felszólításira sem tér vissza laa országba, az, nyilván önmagát helyezte a magyar köztársaság állampolgárait összefűző kötelékeken kívül, és amit a törvényjavaslat r tesz, az tulajdoniképpen csak formai szentesítése annak, amit az illető maga előzőleg már megcselekedett. Nem is beszélek arról, hogy a törvényjavaslat lényegileg újat nem tartalmaz, hiszem az 1947 :X. te már lehetővé tette azoknak a magyar állampolgárságtól való megfosztását, akik ellen bizonyos bűntettek miatt nyomozás volt folyamatban. A magyar állampolgárságtól való megfosztást azonban nem lehet e kritériumhoz kötni, mert hiszen nagyon sok esetben a nyomozást éppen az illető távolléte miatt nem is lehetett lefolytatni, sőt megindítani sem. Hogy a törvényhozás a kormányra ruházza-e az állampolgárságtól való megfosztás és a vagyonelkobzás jogát, az természetesen politikai bizalom kérdése is, és az előadó úr által említett megszorítások az ismételt közzétételre és értesítésire vonatkozólag eléggé garantálják azt, hogy a kormány csak indokolt esetben — és ilyen_ indokolt eset nem kevés volt a múltban — éljen a törvényben biztosított jogával. Ami a vagyonelkobzást illeti, ez új momenévi május hó 4-én, kedden. 2éá tum a törvényben ós erre itt feltétlenül szükség van. Azt hisszük, az eddig disszidáltak közül néhánynak a számára nem lett volna olyan könnyű és egyszerű a disszidálás, ha ez a vagyonelkobzásról szóló intézkedés mar előzőleg is érvényben van. Méltányos és igazságos a vagyonelkobzásiról szóló intéz&edés, mert nyilvánvaló, hogy aki nem méltó a magyar állampolgárságra, annjak vagyonát a nép számára igénybe kell venni. Ennek indokolására csak néhány példát akarok megemlíteni. Ezek a példák egytőlegyig a budapesti földhivatal előtt fekszenek, amely képtelen, volt eddig elkobozni olyan embereknek a birtokait, mint Fabinyi Tihamér, gróf Festetics Domoníkos, Purgly Emil, Nagykovácsy Milenkó, József Ferenc egykori főherceg, Bornemisza Gábor, báró Weiss Alfonzné, Csánky Dénes és még néhányan. Nem tudta elkobozni ezeknek ingatlanvagyonát azért, mert a földreformtörvényben meghatározott minimumnál kisebb iaa ingatlanuk beépítetlen része és így ennek a törvénynek alapján az ingatlan nem volt elkobozható. A most előttünk fekvő törvény javaslat végre lehetővé teszi ezeknek a birtokoknak elkobzását ÍS. ^ :( ! . || -i |; Végeredményben azok, akik mindenáron külföldre ©karnak menni, mert sehogy sem tudják megszokni a magyar demokrácia levegőjét, csak menjenek, de az a, vagyon, amelyet az esetek legtöbbjéből nem saját munkájukból, hanem mások munkájából szereztek, csak maradjon itt- (Helyeslés a szociátdemokratapárton.) Egyébként a fő érv, amelyet olykor belföldön, de méginkább külföldön hangoztatni szoktak, meglehetősen hipokrita, álszent módon ez elleni a javaslat ellen az, hogy hiszen a megelőző rendszerek, a megelőző félfasiszta és fasiszta rendszer is élt az állampolgárságtól való megfosztás fegyverével, az is megfosztotta állampolgárságuktól azokat, akik szembenálltiak vele, e szerint a, hamis érv szerint tehát ez a törvény a múlt hasonló jellegű törvényeinek lesz a folytatása. Kétségtelenül igaz„ hogy az 1879:L. te. és az 1939:XIII. és XIV. te. szintén ismeri az állampolgárságtól való megfosztást, de azért ez az érv teljesen hamis és egyáltalán nem őszinte azok részéről, akiik használják. Ebből a hasonlóságból csak annyi igaz. hogy mindkét rendszer, a múlt rendszer és a mai rendszer is, a reakció is és & népi demokrácia is harcol az ellenségei ellen, de mások ellen harcol és mási célzattal harcol a népi demokrácia. A fasiszta, a reakciós rendszerek nem ismertek könyörületet a haladó eszmék és azok képviselői ellen folytatott harcukban. A népi demokrácia a fasiszták, a szabotálok, a reakciósok ós az ellenforradalmár ok ellen eddig nem volt elég kemény. Nyilvánvaló, hogy a régi és soha vissza nem térő ellenforradalmi rendszer azok ellen használta az állampolgárságtól való megfosztás fegyverét, akik a dolgozó nép igazi érdekeit, igazi szándékait és vágyait képviselték, míg a demokrácia azok ellen fogja használni ezt a fegyvert, akik a nép rendje, a nép köztársasága, a nép, tehát a túlnyomó többség gazdasági és politikai érdekei ellen vétenek. Döbrentei Károlyné képviselőtársam már említést tett arról, hogy az »emigráeió« dicsőséges szavát olyanok számára próbálják igénybe venni, akik erre a megjelölésre telje-