Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-66
253 Az országgyűlés 66. ülése 1948. évi május hó 4-én, kedden. 254 sen méltatlanok. Igaza volt ebben, mert az, amit mi emigráción értünk, Kossuth Lajos, Marx, Lenin emigrációja, vagy újabb magyar viszonylatban Károlyi Mihály, a magyar szocialisták és kommunisták emigrációja, az antifasiszták emigrációja. De van egy másik olyan sora is a külföldre menekülőknek, akik mondom nem méltók az »emigráns« névre, akik a haladó gondolat győzelme elől szöknek külföldre, és külföldi fegyveres erőt vagy más külföldi anyagi segítséget próbálnak igénybe venni a nép győzelme ellen. A külföldre menekülők e fajtájának is régi története van, hiszen csak az újkorban a francia forradalomban történt, hogy a nagy francia forradalom ellenségei, a Kotr lenz.be menekülők fegyverrel é» pénzzel, politikai intrikával és már akkor is gazdasági eszközökkel próbálták aláásni a fiatal francia köztársaság rendjét. Ugyanebbe a sorba tartoznak aizok az ellenforradalmáról, a cári Oroszország hívei, akik a nagy orosz forradaloim elől menekültek külföldre és próbálták két vagy három évtizeden keresztül több vagy kevesebb sikerrel az európai országok közvéleményét, politikai, gazdasági, fegyveres segítségét aiz, .orosz forradalom ellen igénybe venni. (11.30) És ugyanebbe a sorba tartoznak azok, akik most az, új népi demokráciák vitaihatatlan és feltartózhatatlan győzelme és eredményei következtében távoznak külföldre, a haza- és népárulók, akiknek sorában a politikai bűnösök mellett szép számmal találjuk meg a közönséges, közvetlen gazdasági érdekből bűnözőket is. Nyilvánvaló, hogy a magyar köztársaság kormányának nincs oka kíméletre és elnézésre nemcsak Nagy Ferencek, Eckhardtok^ Peyerek s iá Sulyok-, Pfeiffer- és Jékely-féle bűnözők ellen, hanem azokkal szemben sincs oka kíméletre, akik ezekhez tartoznak és akik most méltó folytatói az egykori nómetbéreiniceknek, azoknak a német bérenceknek, akik annakidején rossz márkáért boesátottálk áruba ezt az országot s azóta mindenesetre jobb valutát: fontot vagy dollárt kerestek maguknak. Minjdíezek következtében, meggyőződésünk az, hogy a magyar köztársaság kormányának, a magyar dolgozó nép kormányának nemcsaJs magától értetődő, természetes joga, de a nép iránti elemi kötelessége is. hogy kiközösítse a magyar állam kötelékéből azokat, akik már magukat közösítették ki a népből, es nemcsak állampolgárságuktól fosztja meg őket, de viszaveszi azt a vagyonukat, amit a legtöbb esetben nem a saját munkájukból, hanem a dolgozók kizsákmányolásából szereztek. Éppen ezért a törvényjavaslatot általánosságban a magam és pártom nevében elfogadom. (Nagy taps a kormánypártakon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZETT JÓZSEF jegyző: Szűcs Ferenc! SZŰCS FERENC (pp): T. Országgyűlés! A Nemzeti Parasztpárt nevében örömmiel üdvözlöm az előttünk fekvő törvény javaslatot. Ugy érezzük ós valljuk, hogy a magyar demokráciának nemcsak sürgősen időszerű, jogos, hanem kötelességszerű intézkedése ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése és elfogadása. Néhány héttel ezeltTit, március 15-én, az országgyűlés ünnepi ülésén leírhatatlan lelkesedés mellett állapította meg Révai képviselőtársunk, hogy Magyarország független ország és az ifi marad. A magyar ugar gyökeréből kitéptük a feudális gazt, és a magyar demokrácia hároméves küzdelme siorán ez az onszag a nép országa lett és az is maradt. Az, ezeréves- nagy per befejeződött, a föld ja parasztságé lett és azé marad. A magyar demokrácia hároméves kemény küzdelmével felszabadította az ipari munkást, aki még a minap is a nagytőke vagyonáért és jövedelméért küzdött. Mi újjáépítettük a romokból, a semmibői ezt az országot és büszkén elmondhatjuk, hogy a Marshall-terv országai keserű irigységgel és az imperializmus szolgáinak dühével nézhetik, hogy előbb tartunk, gazdaságilag izmosabbak, saját erőnkből, a munkások, a parasztok erejéből szilárdabban állunk, mint bármely más ország Amerika hírhedt dollármillióival. T. Országgyűlés! A hároméves magyar demokrácia hatalmas eredményekre tekinthet vissza. Valamennyien tudjuk, hogy az eredményeket nem ingyen, tálcán hozták a dolgozó magyar nép számára. Minden lépésért keményen kellett megharcolnunk. Körömszakadtig, védték velünk szemben a földet, a gyárat, politikai és gazdasági hatalmukat. Ahogyan sülylyedí a feudalizmus, ahogyan süllyedt a, kapitalizmus, a nép ellenségeinek a hajója, amilyen mértékben partot ért a saját hazájában és megvette lábát a nép, úgy menekültek a politikai kalandorok és a gazdasági vámszedők. Petpfi azt hagyta reánk örökségül, hogy számoljunk le a belső bitangokkal. Nos, mi hosszú és kemény harcban leszámoltunk ezeknek a belső bitangoknak egy részével, talán^ a nagyobbik részével. Leszámoltunk velük, ,a nép, a munkásság, a parasztság ereje elsodorta őket Elbuktak, mert a nép joga, a nép igazsága és ereje erősebb volt az ő hazugságaiknál, a pénzbe és az idegen beavatkozás reményébe vetett erejüknél. Egy részük vissza sern jött, más részük elmenekült, emigrált és itthagyta ezt az országot. Túlzás volna mindebből azt a következtetést levonni, hogy elmentek, le van zárva az ügy, mi szükség van erre a törvényjavaslatraf T. Országgyűlés! Az ügy nincs lezárva, Nemcsak arról van szó, hogy ezeknek az emigrált »hazafiakniak«. — szerintünk közönséges hazaárulók — állampolgári és vagyoni viszonyait rendezni kell, és nemcsak azért kell rendezni, mert a föld nélkül maradt parasztoknak bizony nehéz megindokolni, hogy mi szükség van még ma is azokra a Sulyok- és Dessewffy-féle tekintélyes számú száz-kétszáz-háromszáz holdakra; nehéz megindokolni a munka- • sok előtt, hogy miért vagyunk kíméletesek azokkal szemben, akik milliókkal károsították meg az országot. Mondom, az ügy nincs lezárva, és nem a mi részünkről van elsősorban nyitva, hanem az ő részükről, sőt amennyire tőlük telik és amennyiben dollárt kapnak érte, még naponta nyitogatják is. Számtalanszor elhangzott már itt a magyar parlamentben is. hogy milyen hangon ós miket nyilatkozik rólunk a nyugateurópai sajtó. Mintha kötelezővé vált volna már, hogy a nyugati reakciós lapok minden számukban a következő címszavak alatt összefoglalható tudósítást adjanak a magyar demokráciáról: »Rendőrterror Magyarországon«, »Óriási osecsemőhaila l ndóság«. [»Pusztulinak a magyar falvaké «Növekszik a nyom'0,r«. »Napról-napra rosszabb a helyzet Magyarországon^. Hozzá az alcímeik persze mindenütt ilyenek: »A kommunisták politikája a gyakorlatban«, stb. stb. Vége-hossza nincs a gyalázkodásnak, a gyűlölet szításának. , ..,.
