Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-66
243 Az országgyűlés 66. ülése 1948. mány dönt ebben az "ügyben akkor is, ha bűnügy nem forog- fenn, ahelyett, hogy a törvény az eljárást egészen a közigazgatási bíróságra bízná, amely esetben lehetőség volna arra- hogy a távollevő érdekképviseletet kapjon. A harmadik dolog, melyet nehézményezak, éppen a családra és a kiskorúakra vonatkozó vagyonelkobzás lehetősége az esetben. — amint <a szövegezés mondja — ha resztvettek a> távollévőnek cselekedeteiben, vagy ha ugyanannak irányzatait, mentalitását követ" tek. Kettőt találok éhben súlyosnak. Először is •azt, hogy nemcsak a cselekedetre vonatkozik a hivatkozás, amelyben esetleg- a családtagok resztvettek, hanem gondolkozásmódjukra, mentalitásukra is. Nehezményezem másodszor azt, hogy a szankció & kiskorú gyermekekre is vonatkozik. Más lenne, ha a szakasz csak a nagykorúakra vonatkoznék, mert az'ok már érett ésszel vehettek esetleg részt iaz illető személy működésében, továbbá a nagykorúak legalábbis többnyire már fenn tudják > •maglikat tartani. A kiskorúaknál nincs is meghatározva az életkor, tehát esetleg csecsemőre is kiterjedhet ez a. rendelkezés, aki egyrészt nem vehetett részt a? apa cselekedetében, másrészt neki^ iog igazság és emberiesség szerint neveltetése végett szüksége van az esetleges apai vagyonra. (MÓ~ NTJS niésné (szd): Jöjjön haza! — RUDAS László (kp): Ne ment volna el!) Van továbbá egy szerintem nagyon sérelmes része az indokolásnak, amely azt mondja, hogy visszamenőleg érvényteleníteni lehet a távollevő és egy harmadik személy közt kötött jogügyletet még az esetben is, ha ez kijátszási szándék nélkül történt. Ha tehát egy haraiadik személy megszerzett magának az illetőtől valamilyen jogot, valamilyen értéktárgyat és talán ellenértéket is adott érte — haívápy sejtelme sem volt arról, hogy az illető politikailag hogyan gondolkozik, vagy terheli-e valami bűn, készít'e elő esetleg egy év múlva valamilyen cselekedetet — miért károsodjék? Milyen alapon adjon a törvény jogot az államnak arra, hogy ^ ettől a semmit sem sejtő harmadik személytől elvegyék azt, amit ez az illtető őneki eladott, tulajdonjoggal átadott? Ezeket csak általában óhajtottam röviden megjegyezni és ezután áttérek a tulajdonképpeni tárgyra. A törvényjavaslat nem különböztet a távollevő személyek között, nem keresi, hogy akik kint vannak, milyen okból vannak kinti Nagyon jól tudjuk, hogy a háború vihara hány embert sodort (ki az országból akarata ellenére. (Za<j a kommwnistarés a szocháldemokratapárton. — KEMÉNY Györgyné (kp): Visszajöhettek volna!) Közöttük voltak esetleg nem is nagykorúak, szolgálati viszonyban álló ártalmatlan kisemberek. (OLÁH Mihály (kp) gúnyosan: Nagyon ártatatlaiiok!) Altisztek, közlegények. ludovikások vannak közöttük, ós így tovább, akiknek nem is volt módjukban nem követni a minisztériumot, vagy azt az, iskolát, amelyet kivittek. (JUSTUS Pal (szd): Azóta hazajöhettek volna! — Egy hcrng a szociáldemokratapártról: Lebeszélték, hogy ne jöjjenek haza!) Lehetséges, hogy valami szerény megélhetési alkalom nyílt számukra. Tudja mindenki, hogy háború után bizonytalan, nehéz a megélhetés mindenütt. Ha, tehát valakinek pozitív jó megélhetésre alkalma nyílt ott, azt megragadta. (Egy évi május hó 4-én, kedden. 244 hang a kommunista/párfrról: Maradjon ott! — SZÖMOLYAI Ágostonná (kp): Eltarthatja a kiskorúját onnan! — BOTYÁNSZKY Pálné (szd): Akkor el tudja tartani gyermekét! — Zaj. — Az elnök csenget.) Van azután egy második csoport. Vannak olyanok, akik a háború után mentek ki. Talán itthon nem volt megélhetésük. Egy^ jóidéig meg is lehetett kapni ebből a célból a kiutazasi engedélyt, az útlevelet, egy idő óta azonban nem. Mit tegyen az illető, ha mindent el is követ, hogy kenyerét itt becsületesen megszerezze, de erre képtelen; .azonban ott tud magának valamilyen szerény életlehetőséget biztosítani, például háztartási alkalmazottnak megy. Mondjuk például, hogy egy fiatal no megy ki (RUDAS László (kp): És ha öreg nő? — Derültség.) és kint van azért, hogy becsületesen megkeresse a kenyerét. Mi történik ezzel? Itt vannak azután a kettős birtokosok, akiknek a hajléka, otthona valamelyik határon túl esik, birtoka ellenben magyar területen van. (Zaj a kormánypártokon, •— Egy hang a szociáldem>okratawártról: Ez rabulisztika!) A törvény értelmében őket is a határon túllévőknek kell tekinteni. (SZŰCS Ferenc (pp): Naponta átjárnak dolgozni!) Az ilyen ember semmi esetre sem marasztalható eV (MÓNUS Illésné (szd)): Ez nem jó példa! _ SZOMOLYAI Ágostonná (kp): Ez megint kakukfészek! — RUDAS László (kp) : Nem fészek! Tojás!) Vannak azután az igazság elől menekülők, akikre vonatkozólag nem szólok egy szót sem, mert csak ezekre kellene a törvényjavaslatnak vonatkoznia. Megjegyzendő. hogy az alaptörvény, amelyre ez a mostani törvényjavaslat hivatkozik, s amelyben a legelső alkalommal hozta a magyar törvényhozás azt , a határozatot, hogy kintievőket esetleg megfoszt az áMamnolgárságtól, a?t mondja, hogy »külföldi állam szolgálatában lévő«. < Ennek az értelme egészen más. ezt érti mindenki és érzi is, hogy ha egy maa-var állampolgár külföldi államnak szolgálatában áll ennek már a csengése is azt mondja, hogv ki tudja, milyen értelmű szolgálatában, úgyhogy azt akár hazaárulónak is lehet tekinteni. Ebben az esetben nemcsak 'fiz áHampolgárságtól való megfosztás igazságos, hanem még az elkobzás isDe vannak; azután mások is, akik egészen más motívumból mentek ki. akik nem voltak nyugatosok, akiknek sohasem volt kifogásolható szándékuk, akik nem követtek el semminemű bűncselekményt. HŐST ezeknek lelkiállapotát megmiagyarázzam és érthetővé tegyem, egy kissé messzebbről kell kezdenem, a dolgot, T. Ország-gyűlés! Ha a kereszténység nem haladnia abszolút meggyőződéssel az evolúció út-íán — amire bizonyíték 1 kétezer esztendő — akkor azt mondanám, hogv a kereszténység fegyvertelen szellemi forradalom, mert mindaz az eszme, amelyet <a világnak hozott, a régi fennálló világgal, a régi gondolkozássál szemben, a-? eszmei és az erkölcsi világban valóban forradailmat jelentett. Itt van mindjárt a természetjog amelvTe az előadó úr is utalt. A természetjog nas-v körre terjed ki- Hogv mire, arra ez a -meghatározás világít rá: a természetjo» m* 1 arába foglal mindent, ami arra a kérdésre felel, hogv mit akarnék én magamnak, hogy nekem mások cselekedjék vagv ne cselekedjék, vagy mit cselekedjem vagy nedig
