Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-65

211 Az országgyűlés 65. ülése 1948. (PARRAGI György (md): Hibáik történtek!) Nem aizt néztük, hogy az illető tagja-e valamely munkáspártnak vagy koalíciós pártnak, hanem elslősorlban iáét, hogy megfelelő ember-e a megfelelő helyen, g ebben a tekintetben biztosíthatom az országgyűlést, hogy talán szórványos esetektől eltekintve a- mintegy hats'záz államosított üzem élére szakszempontból is a legjobbak kerültek. (Ugy van! Ugy van! a> komniunistapárton-) Ahol nem ez történt, tétovázás nélkül fogjuk kicserélni jobbal. (PARRAGI György (md): Nagyon helyes!) Egyébként tarthatatlan feltevés volna bárki részéről, hogy a munkáspártok, a koalíciós pártok százezernyi és százezernyi tömegében ne akadnának elegendő számban kiválóan képzett szakemberek. Máért akarják itt a tu

1 oldalon egyes urak kétségbevonni aezt, hogy a koimmimistapártban, a Sízociáldeimoikratapárüban, ia> kisgazdapártban, a nemzeti piar rasztpártban nincsenek stsakemberekl Senki ne vonj

a kétségbe. (BALOGH István (md): Seíiki nem vonja kétstgbe! — PARRAGI György (ind); Még a koalíción kívüli pártokban iis vannak szakemberek!) A vállalatvezetők közt is vámnak pártonkívüliek szép számmal. (Éljenzés és taps a magyar demokratapárton- — Zaj.) T. Országgyűlés! Rámutathatnánk itt néhány nagyüzem példátlanul szép eredményeire, amelyek munkásigazgatók sízorgos, becsületes, tehetséges munkájához és irányításához fűződnek. Egyébként akik az r államosítások miatt nyugtalankodnak, azt tanácsolom, járjáik végig az államosított üzemeket, nézzék meg, hogyan folyik a munka ezekben az üzemekben és vegyék végre azt is tudomásul, hogy a NIKüzemek a napokban átlérúk a deficites gazdálkodás határát és gyors ütemben haladnak azon az úton. hogy komoly, hasznothajtó üzemekké váljanak. Az egész ország figyelmét, a legszeretetteljesebb fi'gyeimét érdemli meg az, ami különösen az utóbbi hónapokban a. munka világában végbemegy. (Ugy van! a magyur demokratapúrton.) Az államosítások gyökeresen megváltoztatták a munkások hangulatát. Önbizalmuk növekedett, munkamoráljuk eddig még nem látott magaslatra emelkedett. Nincs itt Barankovics képviselő úr, pedig szerettem volna neki megmondani, (Felkiáltat sok a kammunishapárton: Meghallják! — Egy hang a néppártról: Majd elolvassa! — RÉVAI József (kp): Barankoviosék csak önmagukat hallgatják!) hogy nincs igaza abban, (Közbeszólás a homwnunistavdrtról: Ezért nem meri meghallgatni! — KELETI Péter István (dm): Nem azért nem!) hogy a tőkés gazdálkodás szabadversenyes szellemét ki kellene terjeszteni a munkásokra is. mert csak ilyen versengéssel juthatnak jobb mwnkaviszonvokhoz és magasabb bérekhez. 'KOSSÁ István (kp) a néppárt felé: Miért nincs itt, mondják meg!) A munkás nem fél ettől a mi államunktól még akikor sem, ha mint munkaiadéval kerül vele szembe, mert ez az állam az ő állama, ennek az államnak az ügyeibe beleszólása van, törvényhozását ő irányítja, a Parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel együtt. Szóval éppen ellenkezően: az államosítás révén a munka úi értelmet nyert, a munkaverseny, amely az üzemekben indult meg, szótárad az egész országban. Az üzemek és az üzemekben a munkások versengenek egymáss>al abban, hogy melyik tud többet és jobbat térévi április hó 29-én, csütörtökön. 212 merni, minél kevesebb selejttel minél (nagyobb értéket. Ez a kapitalista gazdálkodásban elképzelhetetlen lett volna. Élmuníkások válnak ki .a; tömegből, a munka hősei, munkásf-eltalálók, (RÉVAI József (kp): Szakemberek!) akik értékes ötleteikkel, új munkamódszerekkel, erőt megtakarító mozdulatok beiktatásával és felesleges mozdulatok kiküszöbölésével, a gépeken végrehajtott, néha jelentéktelennek látszó módosításokkal, de lelkes módosításokkal hatékonyan növelik a termelési eredményeket, a gépek és az emberi munkaerő produktivitását. A nemzet erkölcsi emelkedésének jele is egyben a munka morális értékének emelkedése, a munka és a munkás megbecsülése. Persze mindezt nehéz megérteniök azoknak, akik nem tudnak megszabadulni elfogultságuktól és kapitalisztikus gondolkodásmódjuktól. Ezzel a törvényjavaslattal a most megindult és nagy reményekre jogosító fejlődést akarjuk szolgálni. Izmos, minden válságnak ellentálló magyar ipart akarunk teremteni, termékeny, a népet és az országot gazdagító mezőgazdaságot, közlekedési hálózatunk kiterjesztését ós tökéletesítését, s a nemzet minden erejét mozgósítani akarjuk az értelmes, tervszerű, bőségesen gyümölcsöző munkára. Erre pedig o&ak ennek a törvényjavaslatnak elfogadásával és végrehajtásával nyílik meg a lehetőség. Mi rendet akarunk a társadalomban, rendet a termelésben is. igazságot és igazságosságot a termelés eredményeinek megosztáisában. Csakis tervgazdálkodással érhetjük ezt el. mégpedig szocialista szellemű tervgazdálkodással. Nem vagyunk olyan bővében javaknak, termelőeszközöknek, nyersanyagnak, emberi munkaerőnek, hogy szabadjára engedhetnők gazdasági életünket, hogy kitegyük válságok viharainak, esetlegességeknek, az anarchiának. Azt akarjuk, hogv a paraszt ne menjen tönkre, ha többet termel, és ne haljon éhen. ha jég veri el vagy aszály pusztítja el termését. Hároméves tervünkkel és az azt követő ötéves tervünkkel szembe akarunk szállni még a természeti erőkkel is (Taps a kormánypártokon.) és biztos, hogy le is győzzük azokat, (Elérik taps a kormánypártokon.) "És nem akarjuk, hogv a munkás állandóan reszkessen a munkanélküliség rémétől, hogy hiábavalóan kelljen kopogtatnia a gyárak és műhelyek ajtaján. (11.30.) Nem akarjuk, hogy a kisemberek élete veszendőbe jusson, hanem ellenkezően azt akarjuk, hogy a dolgozó emberek életszínvonala állandóan növekedjék, a nemzeti vagyon gyarapodjék a kultúra fénye szétáradjon az egész országban. Ennek egyik nagyon hatékony eszköze az államosítás. Törvényjavaslatunkat ez a cél hatja át, javaslatunknak ez az értelme. Akik gondosan elolvasták ezt a javaslatot paragrafusról-paragrafusra, azok. ha tárgyilagosan ítélnek, elismerhetik, hogy ebben a törvényjavaslatban minden lehetősége benne rejlik an; niak, hogy a tévedéseket és hibákat, az esetleges igazságtalanságokat kiküszöbölhessük és orvosolhassuk. A kormányra úgy is mint erkölcsi testületre, nyugodtan rábízhatják ezt a feladatot: jól fogja elvégezni. EzeSkután kérem, hogy az országgyűlés fogadja el ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot. Ezzel utat nyit országunk felvirágoztatása, népünk boldogabh jóléte felé. (HossmnT