Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

11 As országgyűlés 46. ülése 1948. évi február hó 16-án, hétfőn. 12 ki nem szolg ált ártott tisztvise'ői kar nélkül elképzelni nem lébe*. (Um van! ügy van! a néppárton.) Az a tisztviselő azonban, aki szol­gálati pragmatika nélkül ki van szolgáltatva nemcsak a kormányzatnak, hanem t egyes ha­talmaskodó pártfunkcionáriusok kénye-kedvé­nek is, aki tehát lelkiismeretével kénytelen állandóan kompromisszumokat kötni, .akit a különböző érdekek sokszor a lét vagy nem lét kérdése elé állítanak, természetesen nem láthatja ©1 feladatát kifogástalanul, igazságo­san és a közjó érdekében. (Ugy van! Ugy\ van! a néppárton.) A kormányzat egyik legsürgősebb teen­dője tehát végrevalahára megalkotni a demo­kratikus köztisztviselő pragmatikát, (Helyes lés és taps a néppárton.) hogy a tisztviselő egyszer tmár biztonságban érezhesse ima gát, tudhassa:' ha dolgát esküjéhez híven, becsüle­tesen, pártatlanul, minden befolyástól menté­sien, a törvények és törvényerejű, rendeletek betartásával' végzi, bántódása nem. lehet Hogy a közigazgatás jól funkcionáljon. azt egyszerűsíteni, gyorsítani kell. Véget kell vetni az akitatologatásnak. az aktának és s jogkereső közönségnek egyik szobából a má­sikba, egyik íróasztaltól a másikhoz való kül : dözgetésének. Nézetem szerint a közigazgatási reformnak az egyéni felelősség alapjára kell helyezked­nie. Az illetékes tisztviselő egyedül döntsön az eléje kerülő ügyben, de egyedül is viselje döntéséért a felelősséget. Mindezekhez termé­szetesen kitűnően képzett tisztviselőkre van szükség, .és éppen ez jelenleg talán' egyik lég­ink áJtob sebezhető pontja közigazgatásunknak. Tudatában vagyok annak, hogy a jelen körül­mények között a tisztviselők egy részének pót­lása, más részének kicserélése elengedhetetle­nül szükséges volt. De nem tudom helyeselni azt. ha kitűnő szakmunkásokból meg nem felelő tisztviselőket, viszont jó tisztviselőkből rossz szakmunkásokat kreálnak. Nagyon helyes, kívánatos és szükséges, hagy a parasztságot ég munkásságot bevon­juk a közigazgatásba, azonban, ha nem akar­juk ezt az átalakulást a közigazgatás, úgy­szintén a jogkereső közönség rovására véghez­vinni, akkor igen gondos kiválasztás alapján ós csak bizonyos óvatos fokozatossággal lehet a legtehetségesebbeket megfelelő kiképzés után alkalmazni 1 . (Egy hang a parasztpárton — gúnyosan: Altisztnek!) A nagy tömegnek, a kevésbbé tehetségesnek előbb alkalmat kell adni arra, hogy a községi és a megyei auto­n.óimiákban bizonyos előkészültséget és rutint szerezzen magiának esetleges •.későbbi nagy fel­adatainak elvégzésére, mert a közigazgatást is minit minden egyebet néni felülről lefelé. hanem alulról felfelé, tehát a községeknél kezdve kell kiépíteni. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Itt már elérkeztem a közigazgatásnak egy másik 'nagy problómájáhaz, az állami és az autonóm közigazgatás kérdéséhez. Meg kell állapítani, hogy mi való az autonómia igaz­gatásának körébe és mi az állami igazgatáséba és a kettőt el kell határolni egymástól, mert sok mindenfélét végeztetünk az 'autonómiák­kal, amit azok nem tudnak helyesen elvégezni, viszont sok mindent végez az állami igazgatás, amit egészen nyugodtan rá lehetne bízni az autonómiákra, amit azok közmegelégedésre el is tudnának végezni. Az autonóm közigazgatás a demokráciának egyik elsőrangú, elenged­hetetlen követelménye, sőt feltétele, éneikül demokráciát elképzelni lehetetlen* Az auto­nómia kérdésével azonban időhiány miatt bő­vebben nem foglalkozom. -Legyen szabad- mégis röviden reflektál­nom azokra a fejtegetésekre, amelyeket a mi­niszterelnökségi tárca költségvetési . vitája során Halász Aladár képviselőtársaimtól hal" lőttünk a bürokráciára, annak átállítására és refonnáláséra vonatkozólag. Halász kép­viselő xir a bürokráeiifí. túlméretezett voltát maga is észteli, azonban azt nem tartja olyan óriási hibának, mint én. mert az abból eredő károk, szerinte, nem valami túlságosan- súlyo­sak. Én tisztelt Ház. a túlméretezést nemcsak takarékossági okokból kárhoztatom, amelyek pedig szintén figyelemreméltók, hanem, főleg azért, inert á bürokrácia szokásszerű és mond­hatnám, természetéé öncélúvá válása követ­keztében, aniit egyébként Halász képviselő­társam is elismert, mindenképpen igyekszik igazolni önmagát, bizonyítani szükséges és nélkülözhetetlen voltát. Ezért tologatja az eléje kerülő ügyiratot egyik ügyosztáilyól a másikhoz, egyik hatóságtól a másikhoz és egyik referenstől a másikhoz. • Halász képviselő úr a bürokráciában a szakképzettséget sem tartja, okvetlenül nélkü­lözhetetlennek, mert hiszen szerinte a szak­képzettség a régi összetételű bürokráciában is" teljessséggel hiányzott, és azt ia tisztviselők a hosszabb gyakorlat útján megszerzett rutin­nal pótolták. Hát. t. Ház, ezt a megállapítást nem fo­gadhatom el- A szakképzettség! úgy a régi, mint a, mostani tisztviselői karban igenis fel­található, de természetesen rossz tisztviselők: most is vannak, régen is voltak, amit semimi sem'bizonyít jobbam, mint az a sok-sok panasz, amely e tekintetben hosszú évtizedek óta ál­landóan, vissza-visszatér es •bizonyítja ezt a tisztviselők továbbképzésének és a bürokrácia megiref o rmálásémak s zün tel énül i síné ti ő d ő, megírj uló k övetel ése­Nyilván való tehát, hogy a régi, képesítés­sel bíró tisztviselőket is tovább kellett ké­pezni, szaktudásukat gyarapítani kellett, ebből azonban azt a következtetést levonni, hogy 'en­nélfogva, most siamml' szaktudással sem rendel­kező, sőt — mint Haliász képviselő úr mon­dotta — helyesen írni sem tudó tisztviselőket kreálni, sőt vezető poziciókba elhelyezni indo­kolt volna, marta szükséges rutint bizonyos idő multán ők is- megszerzik, szerény megítélésem szerint a liegmagyofeib mértékben helytelen, sőt egyenesen veszedelmes álláspont. Hiszen ezekre a veszélyekre maga Halász képviselő úr is ^rá­mutatott akkor, amikor a weimari dteimokrácia példáját idézte fel az országgyűlés elé és meg­állapította, hogy a vezető állásokban volt, de­rék, megbízható és jószándéku, de kellő # szaik­értelemmel meni rendelkező demokrata tisztvi­selőket ott a i többiek, a régiek, a reakciósok "blöffölték, félrevezették, megtévesztették és bizonyára ez is egyik oka volt a többi között riz egész weimari demokrácia bukásának. T- Országgyűlés! Valahol, talán Szekfü Gyúlsa legutóbbi munkájában aizt olvastam, hogy a mjaigyar -polgár élete a, hatóságok elleni küzdelemben merül ki. Én ezt a megállapítást túlzottnak tartom, bár kétségtelenül sok igaz­ság van benne. Valóban, a magyar polgárnak

Next

/
Thumbnails
Contents