Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

9 Az országgyűlés 46. ülése 1948. ^ Nagyon szívesen elismerem azt a nagy haladást, amelyet az ország újjáépítése terén a Ikoalíeiós kormányzat itt kétségtelenül fel­mutat, és nagyon sajnálom, hogy éppen a bei­ügyi tárca költségvetése nem igen nyújt ne­kem módot és alkalmait a dicséret és elisme­rés szavára. (Zaj és ellentmondások a kom­munistapárton. — OLÁH Mihály (kp): Nem is vártuk el!) Méltóztassék megengedni, hogy elöljáró­ban néhány általános érvényű megállapítást tegyek, amely nézetem szerint a belügyi admi­nisztrációra ós az egész kormányzatra jel­lemző. A két legfeltűnőbb jelenség, az admi­nisztráció pártosítása és túlméretezése. Ami a pártosítást illeti, bár pontos adatok nem álla­nak rendelkezésemre, általánosan tudott dolog, hogy a közigazgatás minden ágában, különö­sen azonban a belügyi közigazgatásban a múltban is egy párt javára fennállott feltűnő aránytalanság a legutóbbi időben a párt ja­vára még sokkal jobban eltolódott. Ma már ágyszólván az összes kulcspozíciókban a kom­munistapárt tagjai helyezkedtek el, és ha el­vétve akadnak is más párthoz tartozó tisztvi­selők, (GUBA Mihály (kg): Még akadnak!) azok intézkedési hatáskörrel alig birnak, (Fel­kiáltások a néppárton: így van!) de steámuk egyébként is elenyészően csekély. Még mindnyájunk élénk emlékezetében van az a nagy zenebona', amely az országgyű­lési választások után egyes koalíciós pártok berkeiben kitört az, őket ért sérelmek miatt. Miniszterválság, kormányválság, sőt koalíció­válság rémhíreivel teltek meg az újságok. Ez a párt is, az a párt i& csak bizonyos szigorúan meghatározott feltételek mellett volt hajlandó a kormánykoalícióban továbbra is résztvenni­Ezek között a feltételek között igen előkelő szerepet játszott az arányosítás követelése, a párttagok erőszakos toborzásának a kommu­nistapárt részéről leendő megszüntetése, a; vá­lasztási visszaélések megtorlása, az új válasz­tójogi névjegyzék összeállítása, a községi és törvényhatósági választások megejtése. (TJgy vam! Úgy van! a néppárton.) Azóta elmúlt néhány hónap, elhallgatott a zenebona, az arányosításról,, a választási visz­szaélések megtorlásáról, a névjegyzékek ki­igazításáról, a törvényhatósági és községi vá­lasztásokról ma már senki sem beszél. Leg­feljebb csak az ellenzék szaporítja ezekkel a szót A kulcspozíciókba szépen, fokozatosan be­ültek a párt exponensei. A más pártállásúakat az ismert, szokásos módon, szelíden rábeszélték, tisztán a meggyőzés fegyvereivel, hogy az ! egyedül üdvözítő párt tagságával cseréljék fel eddigi \ párttagságukat és aki nem tanúsított megértést a jóakaratú tanácsokkal és érveiéi­sekkel szemben, azt bizonyos idő múlva — egészen véletlenül, — rendelkezési állományba!, nyugdíjba küldték, de azért párat mégis ha­táskör nélküli beosztásba helyeztek el. hogy úgymondjam: hirmondónaik meghagytak. T. Országyűlés! Azt lehetne erre mondani, hogy mindez nem tairtozik reánk, mert ez a koalíciós pártok belső ügye, azonban én mégis azt hiszem, hogy mindehhez az egész ország; nak is van valami köze. mert a közigazgatási tisztviselők nem egy pártnak, hanem etz egye­temes nemzetnék a tisztviselői, (ügy van! TJgy vam! Taps a néppárton. — Közbeszólás ugyanott: Kellene lenniök!) Nem lehet asz ilyen totális berendezkedés­hez való jo^ot olyan párttól elvitatni, amely évi februcir hó 16-án, hétfőn. 10 a nép többségét tudhatja maga mögött. A leg­utóbbi választásokon azonban az ország népe minden mesterkedés ellenére (Zaj a kommu­nistapárton,) >a polgári gondolat híveinek jut­tatta a töbséget és ez olyan tény, latmélíyet tu­domástil kell mindenkinek venni és belőle az okszerű következtetést levonni, {ügy van! TJgy wm.\ a, névpárion.) Mint igazi demokrata azonban abban a pillanatban elismerem a kommunistapárt jogát a százszázalékos berendezkedésre, mihelyt az or­szágban törvényes, alkotmányos eszközökkel többséget szerez magának. A harmadik legfeltűnőbb jelenség, amely mind az általános kormányzati igazgatásra, mind a belügyi igazgatásra egyaránt jellemző: a rendeleti joggal A^aló túlzott élés, sőt mond­hatnám: az azzal való visszaélés. T. Országgyűlés! A rendeletek olyan zava­ros áradata zúdul nap mint nap a szerencsét­len állampolgárok fejére, hogy ember legyen a talpán, aki ezek között csak némikép is tájéko­zódni képes. A sokszor még képzett emberek számára is érthetetlen, kellő megfontoltság nélkül kiadott rendeleteket rövidesen követi a módosító rendeltet, majd a módosító rendeletet módosító újabb rendelet és a dolgok úgy össze­kuszálódnak, olyan áttekinthetetlenné válnak, hogy nem a nép egyszerű gyermeke, de a szak­ember sem ismeri ki magát ebben a zűrza­varban. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Meg kell állapítani azt is, — bár ez talán inkább az igazságügyi tárca keretébe tartozik, — hogy azáltal is teljes jogbizonytalanság ke­letkezik, hogy a legkülönbözőbb minisztériu­mok által kibocsátott, legkülönbözőbb tárgyú rendeletekben valósággal elrejtve vanna;k olyan rendelkezések, amelyek bizonyos cselek­ményeket nemcsak kihágásnak, hanem vétség­nek, sőtt bűntettnek minősítenek. Ilyen körül­mények között senki sem tudhatja, hogy mi­kor kerül akaratlanul is összeütközésbe vala­mely ismeretlen jogszabállyal és csak a sze­rencse, vagy a hatóságok jóakaratú elnézése menthet meg valakit a szigorú megtorlástól j amely lehetőség kétségkívül mindenkivel szem­ben fennforog. Es itt jutunk el oda, ahol a pártelfogult­ságnak tág tere nyílik, és a pártosított köz­igazgatással szemben a bizalmatlanság való­ban indokolt. A belügyi kormányzatnak tehát egyik leg­sürgősebb feladata kell. hogy legyen a belügyi igazgatásra vonatkozó joghatályos rendeletek­nek rendszerbe foglalt hivatalos összeállítása és kiadása, hogy ez^ a nagyközönség számára is érthető és hozzáférhető legyen. A közigazgatás rendkívül nagy hibája, a túlságos centralizáltság, amely lassanként oda­faljul, — amint ezt már- előttem sokan mások is megállapították. — hogy a minisztériumok va­lóban mint alsófokú közigazgatási hatóságok működnek. A minisztériumokat át kell adni igazi rendeltetésüknek: a kormányzásnak, a legfelsőbb irányításnak, és ellenőrzésnek, ma­gát a közigazgatást pedig az alsófokú hatósá­gokra, kell bízni és fellebbezési fórumként kö­zépfoikú közigazgatási bíróságokat kell felállí­tani- Jelenleg az alsó fórumokon úgyszólván senkinek sincs ügydöntő hatásköre. A közigazgatás legnagyobb rákfenéje a felelősségtől való beteges irtózás, holott jó közigazgatást nagyfokú képzettséggel rendel­kező, egyéni felelőiseégtuda'ttal bíró. jól ' fize­tett, pártatlan és a kormányzat kénye-kedvére

Next

/
Thumbnails
Contents