Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

121 ÁM &r*ság gyűlés 47. ütése 1948. évi február hó 17-én, kedden. 122 ségve'tésie esőkként, ez a^ összeg körülbelül ugyanolyan mértékben emelkedett, mint amilyen méjrtéíkű a tárca költségvetéséinek ősökkenése. Ezzel! a. tétellel szeretném összehasonlítani ai tárcának a betegségi biz" tosító intézetekkel kapcsolatos hozzájárulásait. A posta ugyanis 11 millió, a vasúi pedig 33 millió forintos összeget kénytelen hozzájárulásként a betegség biztositió intézeteknek szolgálbatinL Igaz ragyán, hogy az idevágó indokolás hivatkozik azokra >a kormányrendeletekre, aimeilyek ezeket a hozzájárulásokat előírják és hivatkozik arra is, hogy ezeknek a hozzájárulásoknak összege százalékszerűen miért emelkedik; igaz az is, — és ezt el kell ismernem, -hogy ezekéit a hozzájárulásokat a rendkívüli idők, különösein!\a felszabadulás utáni idők-és az infláció indokolták, de a stabilizáció,., mégpedig a sikeres stabilizáció után szerény nézetein szerint ezektől a hozzájárulásoktól most már el keMeme tekinteni. Igaz az ist

" hogy ez a kérdés nem egyedül a miinisztérium hatáskörébe tartozik, mert hiszen kormányrendelet intézkedik a hozzájárulásokról, de ha összehasonlítom a közútiak fenntartására előirányzott 35 millió és az egyedül a betegségi biztosító intézeteknek adandó hozzájárulás céljából csak <a postánál.és a vasútnál előirányzott 46 millió forintnyi összeget, jkiétségbelenül joggal terjeszthetem a miniszter úr éléi azt a kérést, igyekezzék elérni minisztertársaiinál, hogy ezt a hozzájárulásit szüntessék meg. illetve az erre vonatkozó rendelkezést hatálytalanítsák és az így, felszabadult összeget inkább iái közutak fenntartására, illetőleg továbbfej lesztósére használják fel. (GYÓCSI Jenő (kp) előadó: Viseljék a terheket a dolgozók'?!) Megmondtam, hogy a rendkívüli idők indokolták, de minthogy azelőtt is az általam javasolt rendszer volt 'érvényben » most is ez a, helyes álláspont az én megítélésem szerint, kérem a miniszter úr intézkedését. Tudomásom szerint egyébként bővebben fog foglalkozini az államépítészettel és a közutak építésével pártunknak egy másik hozzászólója, úgyhogy ezt a kérdést tovább taglalni tnem tartom szükségesnek. Csupán azt említem liieg, hogy négy örömmel olvastam, hogy a hároméves terv keretében 1400 kilométernyi bekötőút fog elkészülni s hogy ennek a munkának jelentős része már ebben a költségvetési évben kivitelezésre kerül. Az előadó úr magyon helyesen rámutatott már arra, milyen nagy eredményeket ért el a , központi igazgatás, illetőleg maga a minisztérium a hidak felépítésénél és- milyen erős törekvéssel kívánja, a jövőben ie szolgálni ezt a célkitűzést. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok arról az örömről, amely jómatgama.l is eltöltött-, amikor először mehettem át a bár csak félszélességbeu„ de mégis helyreállított Margithídon, A hajózás, tekintettében is csaik a, dicséret hangján szólhatok arról az eredményről és azokról az indokokról, amelyekre a hivatkozás történt. De legyen szabad "kifejezésre juttatnom a hajózással és a hídépítéssel kapeso]atban azt a kérést, hogy "ez a törekvés továbbra iis megmaradjon és az eddig elért eredményeket hasonlók kövessék a jövőben is. Ugyancsak elismeréssel kell megemlékeznünk a közforgalmi repülés ' térén eddig elért eredményekről is. Jólesik az a tudat, hogy az országban mindenütt közlekednek már a közforgalmi személyszállító repülőgépek. Nagy örömmel hallottam az előadó úrtól és olvastam az indokolásban is, hogy a környező államok fővárosaival helyreállt a légi összeköttetésünk és megvannak a megfelelő légiforgalmi % szerződéseink. Xegyen szabad azonban ezzel kapcsolaüban is egy kérést terjesztenem a .miniszter úv

r elé, bár ű,gy gondolom, ez az ügy nem kizárólag a minisztédium hatásköréibe tartozik. Azt kérnénij, hogy ha mód és lehetőség adódik rá, Prága, Belgrád, Bukarest és a többiek utáni állítsák helyre légiforgalmi össze". köttetésünket Béccsel és Hómával is. A miniszteriális költségvetés után most röviden a postával és a, vasúttal szeretnék még foglalkozni. A magyar posta világszerte mindenkor elismert volt. A felszólalásom elején a postások és vasutasok iránt kifejezett elismerésemet itt meg kell ismételnem és meg íkelll erősíteinemiA vasútépítés a múltban nem volt szerencsés, — erre a körülményre szeretnék még rö" viden rámutatni — mert az osztrák monarchia az osztrák terjeszkedési és felvonulási vonalakat követte ebben is, másrészt pedlig >ai vasutak építkezésénél szóhoz juthattak a,nagybirtokokés egyéb helyi érdekek. (Egy hang a szociáldemokraíapárton: Csak azok!) Amikor tehát elismerőleg megállapítom azf|, hogy milyen hatalmas eredményeket ért el az újjáépítés, gördülnek a vonaítaink, kifogástalanul működik a posta, ugyanakkor legyen szabad egy kérelmet előterjesztenem, éspedig azt. hogy ne hagyjuk abba a vasútépítésit, a további vasútfejlesztést. . •' ; i í !$! - « Tudomásom szerint a költségvetésben, illetőleg a hároméves tervben kevés erre az előirányzat, de ha nincs is előirányzat, kövessük a külföldi példát, így elsősorban a baráti Jugoszlávia példájára gondolok, ahol az ifjúság bevonásával sziklák közt építettek új vasutakat. Legyen szabad dunántúli vonatkozásban két javaslatot, illetőleg szerény kérést előterjesztenem. Az egyik a budapesti—gyókényesi, illetőleg budapest—eszéki együttes vasútvonalra vonatkozik, amely Pusztaszabolcsig kettős vágányon halad és amely tulajdonképpen hivatva van a felszólalásomban már említett összeköttetés biztosítására, ez esetben déli szomszédaink felé. Legyen szabad ezzel kapcsolatban azt a kérést előterjesztenem a miniszter úrhoz, hogy ennek a vasútvonalnak kettősvágányúvá való kiépítését Pusztaszabolcstól tovább Dombóvárig befejezni szíveskedjék. Ugyancsak a vasútépítés keretében legyen szabad rámutatnom arra, hogy a dorogi—annavölgyi bányavidék a budapest—győri fővonalba nincs belekapcsolva, pedig a távolság mind" össze 20—22 kilométert tesz ki. Igen népes községeket érintene itt egy bekötő vasútvonal: Sárisáp, Epöl, Bajna, Gyermely, Szomor, Perbál, Tök, Mány községeken vezethetne keresztül és Bicskénél kapcsolódnék be a fővonalba. Ez lehetővé tenné e szénvidék széntermékeinek gyorsabb és könnyebb szállítását is a főváros felé, másfelől pedig a főleg dolgozókból, munkásokból álló népességnek is eminens érdeke volna, hogy az autóbusz-vonalaktól is távol lévén, vasúton minél könnyebben juthassanak a fővárosba. Tisztelettel kérem tehát a miniszter úrtól, méltóztassék programmjában mindkét vasútépítésnek helyet adni. A vasutasok és a postások fizetésével es