Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

117 Az országgyűlés 47. ülése 1948. évi február hó 17-én, kedden. 118 hogy a beruházások, amelyek .eddig mindig- az egyes tárcák költség-vetésében! szerepeltek, az idei költség-vetési évben közismerten a hároméves^ terv előirányzatában szerepelnek. Ennek megállapítása után legyen szabad megemlítenem, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy az idei költségvetés tulajdonképpen kettős költségvetés: egyik része az általános állami költségvetés, a másik része pedig a hároméves terv. A költségvetésbe az általános sommázat szerint a hároméves terv- ezidei előirányzatából — abból az 1300 és egynéhány millió forintból-— 800 millió forint van beállítva. Ebből a 800 millió forintból az idevágó indokolás szerint 400 és egynéhány millió forint esik elsősorban a mezőgazdasági beruházásokra, 400 és egynéhány millió forint — valamivel több, .mint az előbbi — esik ,az ipari beruházásokra, és nagy örönumel olvastam, hogy 328 millió forint van felvétve a közlekedésügyi beruházásokra. Mélyen t. Országgyűlés! H

a arra gondolok, hogy a költségvetésbe ebből !ai hároméves terv idei résziére eső 1300 millió forintból 800 miliő forint van beállítva és hia eztí'iaí 800 millió forintot elsősorban az imént felsorolt mezőgazdasági beruházásokra, másodsorban az ipari beruházásokra számolóim el, akkor nyilvánvaló, hogy az a 328 millió forint, amely ia közlekedésügyi tárcára esnék, teljesen benne van abban a bizonyos 500 és egyuébámy millió forintíbian, 'amelyet ,a- költség vetés szerint szintéin hitelművelet útján kell majd! előteremteniEbből és szerényen arra a következtetésre jutok, hogy ez a hiteim űveletileg biztosítandó összeg valamilyen módon tntaijdomlképpen mégis csak hiányzik az állami költségvetésibő'. Ezt lazioinibaii nem — hogy úgy mondjam — felrovásként akarom megemlíteni, mert hiszen Barankovies'István t. képviselőtársam aK általános vita- során tett, már hivatkozott felszólalásában megállapította., hogy nem, az a lényeg egy költségvetésnél, hogy vájjon hiánnyal vagy pedig többlettel dolgozik-e, hanem az,, hogy összhangban álljon a. nemzeti termeléssel és a nemzeti j övedé leimmel. A demokratikus * kormányzat egyik meghirdetett és a hároméves terviből is kitűnő legfőbb feladata iaia 'életnívó emelése. Ebben a tteíkiintetbein lényeges alnnak szemlélete, hogy yalaimely állaimnak a iháztajrtásia a nemzeti jövedelemből milyen összeget vesz igénybe sajátmaga feinmtairtására. Pártank veziérszóinoika általános szempontból kifejtette már, hogy amitkor az idei költségvetés a nemzeti jövedelem minden "egyes száz forintjából 39 forintot vesz igéinyble a költségvetési előirányzat fedezetére, félő, hogy az életnívó emelése talán nem fog ia várt kívánalniiakna>k megfelelően sikerülni. Amikor tovább tanulmányozóim a költségvetést, látom, hogy az egyenesadókból, 1505 millió forint bevétel van előirányozva és ebben a földadóból i 130 millió forint. Ezzel szembein egyedül forgiaimii adókból 1-480 millió az előirányzat, az állami fogyasztási adók előirányzata pedig 540 imiiliió s ezekből egyedül a cukoradneilőirányziat 441 millió. Ha már most, mélyen t. Országgyűlés, <& lélekszámot országunkban kerekszámban 8 millióra -teszem és kiszámítom azt, hogy a 8 milliós lélekszám aliapuHvéitelével fejkvótáiként mennyi fongialmiadó és meninyi fogyaisztásiadó esik az 1947/48-as költségvetési évben egy magyar halandóra,- akkor arra a megállapításra .jutok, hogy a forgalmiadé fejkvóta. 185 forint, a fogyasztási adóból pedig egyedüli ,a eükoricxlo-teiikvota 55 forint s ha egy négytagú családot veszek alapul — tudvalevő, hogy általában ennyit szoktunk egy-egy családra léleké számként számolni — akkor kitűnik, ihogy csak ?i forgiaimiadóból ,'740 forint, a cukoradÓlbíól pedig 220 forint terhel egy-egy magyar családot. E két címen tehát havonta körülbelül 80—90 forint teherviseléssel kell minden magyar családnaik ssámoihiiia,. Ezek előrebocsátása után legyen szabad azt a tárgyilagos megállapítást tenneim, hogv ilyen előzmények mellett a közteherviselést nem találom arányosnak. ELNÖK: k képviselő urat figyelmeztetem arra, hogy^ most a közlekedésügyi minisztérium költségvetését tárgyaljuk, méltóztassék tehát ehhez a tárcához hozzászólni. KELETI P. ISTVÁN (dm): A később k-ifejtendőlkből ki fog tűnni, hogy a/kettő összefügg. Legyen szabad megemlítenem, — de ,J

z ;nem a kákán csomókeresés akar lenini „— hogy rendelkezési alapok, bizalmas természetű kiadások, államai hozzájárulások, állami segélyek, mellékjárandóságok, tiszteletdíjak;, stbszerepeilnek a költségvetésben. Ismétlem, nem kákán csomókeresésként említem meg ezt, 'mert tudóan, hogy erre szükség van. de ha ezt szembe állítom a nemzetközi kötelezettségek címén minket terhelő 1.300 millióval és a hároméves giaizidasági terv ezév.i beruházásai címén előirányzott 1.300 millióval, akkor azt kell mondanom, hogy legalább a^ hároméves terv ideje alatt ezeket a mellék járandóságokat mell ő zen d őn ek tar to m • Mindenkinek dolgoznia, termelnie kell és j .a legnagyobb áldlozatokát is meg kell hoznia a terv sikere érdekében s ez az általános elv talán kiterjeszthető volna az« ilyen mellékkiadasoknai is. A költségvetés az előző évi 4.2 [milliárdról 4.6 milliárdra ugrott feil- Valóban derülátónak kell találnom a költség vetést és itt kapcsolódom tulajdonképpen a közlekedésügyi tárca költségvetéséihez, mert hiszen la,

1 közlekedésügyi tárca nagyarányú bevételi többleteket irányoz elő. így az előző évihez viszonyítva a postánál 138amiÍllió, a vasútnál 268 millió éis a glépfcoesiüzenmél 32 millió bevételi többlet viatn előirányozva. Ennek a többleti előirányzatnak

1 alátámasztására igen meggyőzően hivatkozik a közlekedésügyi tárca indokolása elsősorban arra, hogy ez, a többletbevétel a tényleges közgazdasági viszonyok következtében^ várható forgalomemelkedésből származik, másodsorban pedig az edídigi tapasztalatokra, hiszen tudjuk, hogy már ennek a költségvetési évnek körülbelül a derekán tartunk- Ezt az indokolást meggyőzőnek és elhihetőnek tartom, mégis legyem szabad ezzel a. derülátó*többletelőirányzattal szemben hivatkoznom arra, hogy orszá; gunik iés népünk is éppen ai közlekedésügyi tárca anyagi eszközei, amint az előadó úr által előadottakból kitűnik, még bizonyos leromlott állapotban vannak. A vasntaik máris túlterheltek. Általános tapasztaltat, hogy férőhelyhiánnyal küzdenek, tehát én talán nem mernék, ebben az optimizmusban osztozni és nem mernék ilyen bevételi többletre számítani(RUDAS László (kp): De azért ta többlet meglesz,!) Igaz, hogy ennek a bevételi többletnek vasa egy olyan indoika, amelyet néni & költség1 vetésben olvastam, hanem egyebütt hallottam,