Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-57
1101 Az országgyűlés 57. ülése 1948, lódottság állapotába kerültünk, hogy ezt sokáig fenntartani, sőt rövid időre is fenntartani majdnem képtelenség. Alsó igazgatásunkban — hogy csak onnan hozzak egy példát — akár a nemrég felvett, illetőleg elhatározott mezőgazdasági titkárok kérdése, akár a szövetkezeti igazgatás szervei, akár az építésügyi igazgatás-szervei: mind-mind olyan területek, ahol új meg új államigazgatási szervek jelentkeznek. Ez együttvéve és egyben feladja számunkra azt a kérdést, hogy az egész alsó igazgatásunkat helyezzük új alapokra mind politikai tartalmukban, mind politikai jellegükben, mind pedig szervezeti* formáikban, szóval, hogy végre kell hajítanunk olyan közigazgatási reformot, amely kormányzatunk, legfelsőbb állami ezerveink munkájához valóban hozzá tudja kapcsolni, legyen képes hozzákapcsolni ,. az alsó igazgatási szervek munkáját, Nem kétséges ez a kormányzat illetékes szervei előtt sem, és nyilvánvalóan folyik már az előkészítő munka ezen a területen is, de mulasztás lenne, ha itt az országgyűlésen ebből az alkalomból kellő hangsúlyt nemi adnánk ennek a kérdésnek és nem említenénk fel úgy, mint aktuális kormányzati feladataink egyikét, éspedig nem is a legkisebbikét. Ezekután arról a legáltalánosabb, de múlhatatlan alapfeltételt képező kérdésről ^keii beszélnem, amelyet politikai életünk jelent, amelyet politikai feladataink állítanak elénk. Ha ugyanis ilyen mélyreható átszervező munkát, gazdasági politikánknak ilyen irányítását és ilyen fejlesztését akarjuk keresztülvinni, és általában még fokozni akarjuk az • ország demokratikus átalakulását és építőm unkánknak, termelő . munkánknak eddig elért eredményeit, ezt nyilvánvalóan nem lehet ugyanazon a politikát alapon végrehajtani, amelyem kormányzásunk eddig nyugodott. Nem lehet az eddigi koalíciós versengés és széthúzás alapján végezni ezt az építő munkát és végrehajtani azokat a z alapvető reformokat és szerkezeti változásokat, amelyeikre pedig kormányzatunk egy-két területem, alsóigazgatásunk területén és gazdaságpolitikánk! nagyon sok területén szükség vami. Világos ez a következés és nehezein lehetne kétségbevonni annak igazságát, és érvényét, hogy közös és egységes politikai alapot kell teremtenünk további építő munkánk elé. Ilyen módon tudjuk csak jói megoldani a jelenleg felsorolt és fel nem soro-t feladatokat;, és ily m módon tudunk csak további biztonságot, előrehaladást elérni. Egész demokráciánk fejlődésében — a felsőbb kormányzásban is — nagyon, jól és régóta érezzük ennek a koalíciós versengésnek a tarthatatlanságát és lehetetlenségét olyan érteleimben, ahol pozíciós; vitáink, vagy koalíciós kényszermegoldásaink nagyon sokszor igen alaposí kerékkötői annak, hogy a feladatot jól meg tudjuk oldani, jól . elvégezhessük. '• De különösképpein érezzük ezt mi, a Nemzeti Parasztpárt. Különöskép érezzük alul, a falvakban, a jelenlegi verseny állapotnak képtelenségét, a j'Silenlegi koalíciós állapotnak a tarthatatlanságát, Nemcsak az, hogy &, f négy koalíciós párt és még a különböző vidékeken különböző ellenzéki pártok, hanem emellett három-négy érdekképviseleti szerv, az if júságévi március hó 2-án, kedden. 1102 bán külön kettő-három, olykor négy szervezet van: nyilvánvalóan olyan káros és beteges széttagoltság, amely lehetetlenné teszi azt, hogy kellő sikerrel és kellő eredménnyel haladjon előre például a politikád tájékoztatásnak, a .fölvilágosításnak, a nevelésnek a munkája, de különöskép, hogy sikeresen haladjon előre egy-egy aktuális feladatnak, egy-egy aktuális munkaprogrammnak a megoldása. A versengő erők energiáik egy részét mindig arra fordítják, hogy egymással szemben tisztázzák a helyzetet, és csak egy része jut energiáiknak arra, hogy valóban a kitűzött célt, — akár politikai, akár más munkafeladat legyen az — el tudják érni. Most például, amikor az ifjúság körében, a para sz tifjúság körében különöskép érzett szükség oda vezetett, hogy a parasztifjúsági szervezetek kezdik megtalálni az 'együttműködésüknek, sőt-határozott egységüknek a keretéit, akkor mi ezt éppen a parasztfiatalság és éppen a -falu szempontjából a legnagyobb mértékben üdvözöljük és helyesnek tartjuk és úgy ítéljük meg, hogy ifjúságunknak, ifjúsági szer" vezeteimknek ez a lépése, ez "az előrehaladása egyik példája annak, hogyan lehet az ellentétes erők versengéséből egy közös alapon folytatott munkát, közös alapon előrevitt mozgalmat fejleszteni, megalapozni a parasztság életében is, de az egész demokrácia, az egész mag*yar társadalom életében is. Üdvözöljük tehát a Z i ifjúsági szervezeteknek ezt a kezdeményezését, amelyben a mi pártunk ifjúsági szervezetei is alaposan kivették részüket, hogy most legalább a maguk körében szorosabb együttműködés kereteit igyekeznek kialakítani. De ugyanakkor üdvözöljük azokat a politikai megnyilatkozásokat is, amelyek most már távol az ifjúság kérdéseitől, nem egy különös területen, hanem általában vetik fel, adnak hangot annak a politikai szükségérzésnek, hogy a versengésben álló politikai erők szoros együttműködését, komolyabb közeledését szolgálják egymás irányában, ügy is üdvözöljük ezt a szándékot, ezt a kívánságot, ahogyan Dinnyés miniszterelnök úr felvetette és úgy is, ahogyan a; többi pártok szónokai résziéről már elhangzottak, a magunk részéről azonban szeretnénk ehhez valamit hozzátenni. Körülbelül minket tart & közvélemény annak a pártnak, amely a legélesebben igyekszik a paraszti érdekeket képviselni, a parasztság legsajátosabb problémáit állandóan felszínen tartani, és napirendre tűzni. Mi nagyon komolyan és felelősen ezután is nem kevésbbé kívánjuk és akarjuk képviselni, azonban éppen ez a szándékunk, éppen ezí a törekvésünk érteti meg velünk, éppen ezek a tapasztalatok vezetnek rá bennünket, hogy a parasztság érdekében vitt munkánkban, a parasztság képviseletében kifejtett politikai és egyéb területen folyó munkánkban milyen rendkívüli akadályokkal, milyen nehézségiekkel kell megküzdenúnk akkor, amikor a mi energiánknak is egy része és más pártok energiáinak is -egy része az egymással való versengés területén használódik el, és az előttünk álló feladatok megoldásában pedig mindig kisebb eredményt érünk el, mint amennyit pedig- a rendelkezésünkre álló erők alapján, a rendelkezésünkre álló .feltételek között elérhetnénk. Meggyőződésünk, hogy ugyanezt tapasztal-
