Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-57

1099 fAz országgyűlés 57. ülése 1948. pán arról vam szó, hogy az államosítás körét meddig és hol vonjuk meg. Legfőbb termelési területeinket a kapitalista termelés legdöntőbb területeinek államosításával lényegileg

1 már döntő súlyúakká tettük az állami szektor gazdasági életében. Nem azt mondom ezz&X hogy nincs többé olyan része gazdálkodásunknakamely éppen közérdekű voltánál fogva* éppen az egész nemzetgazdiaságot érdeklő voltánál fogva arravailó lenne, hogy a világ végezetéig az egyéni haszonszerzés, az egyéni kapitalista gazdálkodás keretei között maradjom Nem, az államosításnak újabb területei is fognak jelentkezni, ahol nekünk nemzetgazdaságunk egésze szempontjából, a dolgozó nép érdekei szempontjából, különösképpen a dolgozó nép magántulajdonának biztosítása szempontjából bizony az államosítás körét ki kell terjesztenünk. De most elsősorban nem erről alkarok beszélni. Most nem maga az államosítás ténye, nem maga az a, tény forog szóban, Hogy az állami gazdálkodás körébe vonjuk termelésünknek egy jelentékeny területét, hanem az a kérdés, hogy ezt az állami gazdálkodást hogyan tudjuk úgy vinni, hogy' jól illeszkedjék bele egész nemzetgazdaságunkba, jól segítse eio, jól fejlessze a nem állami szektor .gazdálkodását, hogy ahhoz jól tudjon hozzáilleszkedni, például a kisparaszti gazdálkodás a maga szövetkezeti keretei (közi vagy attól függetlenül is. Azt jelenti ez,' hogy fokozottabb ütemben ki kell fejlesztenünk államigazgatásunknak azokat a gazdasági irányító szerveit, amelyek alkalmasak arra, hogy az újonnan jelentkező gazdaság; föladatokat jó] meg tudják oldami, és az állami vállalatok rendszerét, az állami vállalatok jobb rendjét szintén előre kell vinnünk úgy, hogy az állami gazdálkodás egyfelől a maga körében is jó rendben menjen, másfelől pedig a nemzetgazdaság egyéb területeivel a kellő szerves kapcsolatban legyen. Hadd mondjak erre egy példát, amely különösképpen élesen világít rá arra a helyzetre, amelyről beszélek. Köztársaságunknak talán egyetlenegy olyan.új szervié van, amely ezt a gazdaságpolitikai hivatást, ezt a gazdasági irányító szervet mindenestül be tudja tölteni, nevezetesen a Gazdasági Főtanács, viszont immár Gazdasági Főtanácsunk is oda jut, hogy a sok elvi gazdaságpolitikai kérdés, a sok konkrét esetként jelentkező vállalfkozáisi vagy mllamgazdátkodási kérdés szinte elborítja s apparátusának mind nagyobb növekedését teszi szükségessé, holott nyilvánvalóan nem egy külön Gazdasági -Főtanács munkakörét, feladatát alkotja az. hogy az egész nemzetgazdaság területét az állam szervei jól irányítsák, hanem erre az egyes tárcáknak külön-külön megfelelő szervet kell kiképezniük. Persze nagyon világos oka van annak, hogy ezt eddig nem tudtulk megcsinálni, nevezetesen az, hogy minisztériumaink még nem fejlődtek hozzá ezekhez az újonnan jelentkező feladataikhoz, s ebben ékes példát mutatott főképpen a termelés legnagyobb területét érdeklő minisztérium, az iparügyi minisztérium, de sajnos, mi a magunk különösebb területéről is nyugodtan megállapíthatjuk és nyom" •ban hozzátehetjük, hogy a földmívelésügyi minisztérium is. Két legfőbb termelési minisztériumunk lényegében ugyanazokkal a régi időkből öröklött hibákkal és bürokratizmussal próbál megbirkózni — sikertelenül — a feladatokkal. évi március hó 2-án, kedden. 1100 amelyekkel pedig nagyon gyorsan és nagyon jól meg kell birkóznunk és amelyeket legalább átmenetileg a Gazdasági Főtanács . úgy — ahogy meg tud oldani. Előttünk tehát a feladat, hogy az, államigazgatás gazdasági irányító szerveit és főképpen a két legfőbb termelési minisztériu* inunkat nagyon gyorsan és nagyon komolyan szervezzük át, hogy képesek legyenek megbirkózni ezzel a feladattal. Ennek egyfelől politikai feltételei, másfelől pedig szakmai és szervezeti feltételei is vannak. Az első politikai feltétel nagyon világosan áll előttünk. nevezetesen, hogy azokat állítsuk • a legfőbb, gazdaságpolitikailag legdöntőbb vezető helyekre és egyáltalán minden komolyan irányító helyre, akik valóban demokráciát szolgálnak, akár egyik, akár másik párt tagjaiként valóban megbízhatók, jó tisztviselői a magyar köztársaságnak. De a másik oldalon szakmailag és szervezetileg is vannak alapos tennivalóink. Egészen röviden és sommásan szólva: egy cselekvőképes, modern szervezetet kell kiképeznünk első-' sorban ternfelési minisztériumainkból, de rá" fér ez még néhány más minisztériumra is. Ha már így állunk kormányzatunk területén az ország legfelsőbb igazgatásának területén, akkor sajnos — így kell fogalmaznunk — még inkább így állunk az államigazgatás alsóbb posztjain. Itt' már nem csupán gazdaságpolitikai kérdésekről van szó és nem csupán előrehaladásunk gazdaságpolitikád feltété" leiről, hanem egészben véve aiz egész _ demokrácia rendjének szerveiről, egész politikai és társadalmi előrehaladásunk szerveiről, amikor az államigazgatás alsó szerveiről, beszélünk. Mi a helyzet ma is? Önkormányzati szerveink töbhérkevésbbé régi kereteik között féligmeddig új tartalommal megtöltve próbálják betölteni azt a feladatot, hogy a magyar köztársaság kormánya által vitt politikát intézkedéseikkel a gazdasági élet területén és egyéb területein végrehajtsák és helyi feladataikat megoldják. Ha vaunak panaszosok — márpedig nagyon sok és nagyon jogos panaszunk lehet alsófokú közigazgatási- szerveink működésével kapcsolatban — akkor ezek a. panaszok világosan feltárják azt, hogy itt egy különöskép lemaradt állapotról van szó. .Röviden: arról vau sizó,.hogy a magyar köztársaság államformájában és alkotmányos szervei; ben, valamiint felső igazgatási és kormányzati szerveiben óriási \léptekkel haladt előre, viszont alsó igazgatása szerveiben" egy teljesen lemaradt, felemás állapotot konzervált, és ez ina igen nagymértékben kerékkötője előrehaladásunknak, kerékkötője nemcsak gazdasági fejlődésünknek, hanem az élet minden területe fejlődésének is. Nagyon jellemzően világít rá erre a helyzetre, ahogyan egy-egy serényebben' _ dolgozó minisztérium kénytelen felfogni a saját helyzetét. Miután régi önkormányzati szerveink 'alkatuknál!, kereteiknél,' szervezeti formáiknál és nagyrészt személyi összetételüknél fogva is kép teleinek arra, hogy egy-egy tárca körében jól megoldják a helyi va

1

gy táj igazgatás feladatait, minden tárca, amely komolyabban próbálja keresztülvinni a maga tárcája körébe eső ,problémáina>k megoldását, nyomban külön igazgatási ágat igyekszik kiképezni, úgyhogy ma már olyan képtelen és a fejlődést rendkívüli bürokratizmussal gátló igazgatási bonyo-