Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-57

1097 Az országgyűlés 57. ülése 1948. kat jobban megvizsgáljuk, akkor nem kell hozzá semmi különös tudomány és semmi proli tikai el&zántság, hogy egyfelől belássuk: minél kisebbek a paraszti gazdaságok, minél aprózódottabb a magyar mezőgazdaság szerkezete, továbbá minél bizonytalanabb vagy minél mostohább időjárási körülmények tesznek próbára bennünket, másfelől pedig minél gyengébb és minél rosszabb a- felszerelése a foldhözju'ttaitot't parasztságnak —- a közép", de de részben a régi kisbirtokos parasztság is —, annál inkább van égetően nagy szükség arra, hogy a tervgazdálkodást nemcsak, hogy megvalósítjuk és meg-kezdjük a mezőgazdaságban, hanem fejlesszük elsősorban és különösen a mezőgazdaság fejlődése érdekében. Ha tehát a terv^ ellenzői főként a mezőgazdaság' köréből merítették érveiket ahhoz, hogy a tervnek a helytelenségét, kivihé tétlenségét, vagy éppen yeszedelmességét ecseteljék, akkor most, ha jobban megnézzük a kérdést, ha mélyebben tekintünk ia kérdésbe, nyugodtan megfordíthatjuk ezt .az érvelést azzal, hogy éppen a kisparasztivá lett magyar mezőgazdaság magasabbra fejlesztése, éppen parasztságunk életé nek gazdasági fejlesztése érdekében nagyon is komoly gondot kell fordítanunk arra* sőt minden gondot arra kell fordítanunk, hogy tervgazdálkodásunk fejlesztését előbbre vigyük és éppen és különösképpen a mezőgazdáiba gban vigyük előbbre: Fel lehet tenni a kérdést, vájjon mi a módszere, mi p mórh'-i annak, ha a ^paraszti kisgazdaságokat valóban mint < paraszti kisgazdaságokat akarjuk fejleszteni. Nemcsak az elméleti meggondolásokból tudjuk, hanem saját tapasztalataink és a szomszédos népek tapasztalatai is arra tanítanak bennünket, hogy a szövetkezés, a szövetkezeti mozgalom az a módszer, amellyel a kisparaszti gazdálkodásban, a mezőgazdaság fejlesztésében is előre lehet vinni a tervgazdálkodást, tovább lehet fejleszteni a tervszerű gazdálkodást. Szövetkezeteink ügye azonban •—, és ez a második kérdés, amelyről beszélni akarok — nem csoipán ebből a szempontból, nem csók azért érdekes és döntő kérdése nemzeti fejlődésünknek, mert 'a kisparaszti gazdálkodás és azt egész mezőgazdaság fejlesztésének egyik legdöntőbb módja, nem is csupán azért, mert a terv a tervszerű gazdálkodás fejlesztésének nélkülözhetetlen kelléke, hanem azért is, mert a parasztság egész felemelkedésének, gazdasági fejlődésének és társadalmi, szellemi és kulturális emelkedésének

f egyik döntő alaptényezője. Ilyen súllyal és ilyen komolyság.gal kell tehát szemlélnünk szövetkezeti mozgnlmunkab szövetkezeteink ügyét, amikor a kormányzat jövő munkaprogramjában ennek a kérdésnek megoldását, szövetkezeti életünk továbbfejlesztését célul tűzzük kiNyugodtan megállapíthatjuk ugyanis, és ezzel az önkritikával tartozunk önmagunknak, hogy szövetkezeti életünk, szövetkezeti mozgalmunk fejlődébe a felszabadulás óta —. há voltak is nagyon figyelemreméltó, olykor igennagyszabásúnak látszó előrelépéseink — lényegéiben, alapjában nem újult meg úgy. nem indult neki az úi fejlődésnek úgy, ahogyan ezt ;iz ország politikai, társadalmi és gazdasági fejlődése általában megkívánta volna. Sok mindien történt alul- a/teó szövetkezeteink (körében, sok minden történt felül, szövetkezeti központunkban, nagyon komoly urunkat végzett a szöve'tikezetügyi minisztérium is, de mindez éppen azt az alapot nem aclta meg évi március hó 2-án, kedden. 1098 szövetkezeti -fejlődésünk számára, amelyre szülkségüíilk lett volna: hogy tudniillik új szervezeti formáit teremtette volna meg és abba új vért tudott volna önteni. Lényegileg ma is régi szövetkezeti rendszerünk keretei vannak meg és abba próbátank új életet, új vért önteni s ez bizony csak félig-meddig, sok területen pedig egyáltalán nem sikerül. Ez alkalommal nem akarok részletesiebben belebocsátkozni s-zövetkezeti életünk problémáinak fejtegetésébe, éppen csak rá akarok mutatni arra, — utalva: az itt eléggé közismer t-tiény ékre — hogy minden okunk és szükségünk megvaln rá, hogy szövetkezeti mozga

1munik alapkérdéseinek megoldását, mint a kormányzás legaktuálisabb feliadatainak egyikét tekintsük, amely mind általános gazdasági előrehaladásiunk, mind a terv fejlesztése szem" pontjából, de különösképpen mezőgazdaságunk és parasztságunk szemontjából döntő ós alapvető kérdés, amelynek megoldását tovább elodázni, tovább halogatni és toldozó-foldozó politikával egyengetni semmi körülmények között nem lehet és nem szabad. Annál is inkább itt az ideje és helye annak, hogy szövetkezeti ügyeinket ilyen értelembein szóvá tegyem. (12.00.) mert magában szövetkezeti! életünkben, lent a falvakban, főkép a földmíVeisiszövetkezetekben, de itt-ott más szövetkezetekben is, valamint a központban, a szövetkezeti központok _belső

i munkájában és a szövetkezetügyi mináiS<ztiérinmban is lényegében feltárultak: már azok a kérdések, amelyeik megoldásra várnak, és már bizonyos

1 megmozdulás is történt e kérdésiek megoldására. Most tehát kormányzati szerveinkre vár az a feladat, hogy ezt a nagyon is helyénWó és nagyon is indokolt megmozdulást most már a maga eszközeivel! is vigye és segítse tovább, hogy a jövő fejlődés során ai szövetkezetek a valóban népi és valóban demokratikus fejlődésbe iis beleilleszkedjenek mindazokkal a g

az

" dasági és • társadalmi hasznokkal; amelyek a jó szövetkezeti mozgalom fejlődésével együttjárna ik. Van azonban egy további

# kérdés, amely kapcsolódik a, hároméves terv és a szövetkezetek ügyéhez, de attól függetlenül is nagyon aktuális, nagyon komoly és általános politikai jelentőségű ügye országunknak.. Ez pedig #

a következő. Akár a hároméves terv feji etetését, tervgazdaságunk mélyebb és Szélesebb alapokon való előbbrevite^ét akarjuk szolgálniakár szövetkezeti mozgalmiunkat aktarjuk jobb és biztosabb alapokra helyezni, vagy egyálta" láJn gazdaságpolitikánknak akármilyen területén akarunk előbbre lépni, nyomban szembetaláljuk magunkat egy rendkívül nagy gonddá/' és problémával. Ez pedig az álllam gazdásági szervleinek, állami gazdálkodásán knak jelenlegi bizonytalan, tisztázatlan és fejletlen állaoota. ' Miről van szó? Kormányzatunk, államigazgatásunk ma körülbe'lül ugyanazokkal a szervekkel, ugyanolyan tírrasű szerveivel, amilyeneikfkel a régi időben folytatta az állam az akkori egészen más körben folyó gazdálkodását, próbálja megoldani azokat a gazdasági feladatokat, amelyek ma, demokráciánk har

J madik esztendeiében, tervgazdálkodásunk első esztendeiéiben jelentkeznek. Ez nyilvánvalóan lehete

+

íWt állapot, amelyet soká fenntartani nem lehet Miről is van itt szó? Nem arról, nem csu-