Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-57

1095 Az országgyűlés 57. ülése 1948, évi március hó 2-án, kedden. 1096 nieiesén megtépázott, fokozatosan állítjuk > helyre, hisz nemzeti becsületünk atntn-aik aránya- ! ban áll helyre, ahogyan ez az alkotó, előrehaladó munka folyik az országban. Az a tény, hogy majtnáx barátsági szielrződósek és a barátság és együttműködés egyéb szálad kötlnek össze bennünket, kapcsolnak egy nagy családba a Szovjetunióval ós a, keleteuró- ; paá népekkel, ezen a beliső munkán alapszik, \ következmónyóbenf viszont nemzetti jövőníknek j olyan perspektíváját tárja fel, amely felé min" i den igazi hazafi, mindéin igazi demokrata hazafi bátran nézheti előre. Külön hozzá kell itt tennem valamit. Azt tudniillik, hogy a parasztság számára, a magyar társadalom ama rétege számára, . amely különöskép szenvedte a régi rendszer nyomorúságát és szenvedte a fejlődésben való megrekedésnek, a válságnak minden nyomorúságát' elnnelk a rétegnek a számára különöskép eredményes egyrészt, másrészt pedig tanulságos voM éz a három esztendő, demokráciánk háromesztendős iskolája. A földreform a kezdő lépés volt j ós azt a gazdasági alapot adta meg, amelyein a j parasztság társadalmi élete, politikai előrehala- I dása alapul, de emellett minden más, ami a demokráciában történt, minden más, ami a kormányzat részéről, a nép szervei és a. népi szervezettek részéről végbement, mindez paraszt" ságunk számára politikai és társadalmi fejlődés útját nyitotta meg, ágy olyan előrehaladás, olyan felemelkedés útját, amilyent a iklorábbi esztendőkben, a, korábbi évtizedeikben, a korábbi századokban soha nem mondhatóttl a magáénak. Azt jelentette ez a háromesztendős kormányzás, a felszabadulás új korszaka a parasztság számára, hogy nemcsak egyéneiben nagyobb számban, minit valaha is, itt ül ebbsin az országgyűlésben és ott ül az ország legmagasabb vezető posztjaiban, éppen úgy, mint az alsóbb szervek vezető posztján, • hanem azt is? hogy egészében, egész 'törnegében," egész szélességében meg tudott mozdulni, ki tudott mozdulni abból az elnyomott és lenyomott álla" jVoitából, amelyben a régi rendszer tartotta. Igaz, hogy nagyon sokszor a kritika hangja, az elégedetlenség, az örömtelenség és a, sérelmfek hangja is jelentkezik éppen a parasztság részéről. Nem tudom, azonban, hogy mindamellett nem kisebb-e e<z, mint ahogy a régi rendszer ideje, alatt megnyilatkozott, de ez is jele] a politikai megmozdulásnak, j'ele annak, hogy a politikai gondolkodása, más módon ós más alapokon kezd növekedni, kezd fejlődniHa a három esztendőt végignézzük, egyenes és emelkedő az az irányzat, ahogy a parasztság poliitikai mozgásában — elsősorban, a parasztság alsó rétegeiben — a magasabb birtokososztályaiban nyilvánvalóan egészen más a helyzet fokozatosan nőtt ós erősödött a demokráciáért való felelősségérzése, az együttérzjés mindazzal, amit csinálunk és legfőkép az ön" tudat, hogy ebben az országépítésben, ebben a munkában a parasztság is részes és igyekszik is minél tovább és minél nagyobb mértékben r észit venni • A költségvetés azonban és a kormányzás munkája, amely erre a költségvetésre alapszik, nemcsak mérleg kérdése, nemcsak visszatekintés arra, amiiíj csináltunk, hanem főkép és elsősorban munkaprogramm, az elvégzendő munka terve, auielynek anyagi alapjait biztosítja a költségvetés, a politika kereteit és politikai alapjait pedig a demokráciának, a népi demokráciának azok az elvei, amelyeket ez a kormány magáénak vall és amelyeket a négy kormányzópárt külön'külön a maga fogalmazásában, de alapjaiban egyértelműen és közös akarattal támaszt aláNézzük meg azonban ezt a programmot, nézzük nagyobb vonalaiban, főbb tételedben azt a niunkaprogrammot, amely a költségvetés alapján a kormányzat jövendő munkáját illetően előttünk áll. Nyilvánvaló ugyanis, • hogy nem kevesebb, hanem több van még előttünk' amit el kell végezni és ezek közül szeretnék kiemelni néhány munkaterületet azért is, mert különösein alkituálísiak és most reánk következő időnek a legfontosabb a leglényegbevágóbb munkaterületeit jelentik és azért is, hogy ezekkel kapcsolatban rámutassak azokra a, tónyezőkreV amelyeiket ebben a munkában különösen szem előtt kell tartani, ós amelyekéit: ennek a, programinak végrehajtásakor különöseim igyekeznünk kell megvalósítanáAz első legalapvetőbb és legáltalánosabb kérdés a hároméves terv fejlesztése. Majd kü" lön beszélek a terv meaőgiazdasági vonatkozásairól is, de van, amit előbb általánosságban meg kell említenem. A hároméves terv első esztendeje, illetőleg annak egy része megmutatta, hogy tervünknek az első esztendőben az az eredménye, — és ez már nem igen fog változni az év végéig — hogy beruházásaink mind a költségvetés keretei között, mind pedig a költségvetés keretein kívül tervszernek, többé nem csupán egy esztendei költség;vetésnek a többi esztendőktől eléggé elszakr 1 ott- esetlegességében jelentkezik; hanem végig egy gondolatinak, a hároméves tervben körvonalazott építő, 'termelést fejlesztő munkának részeként jelentkeznek. Amikor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az állami költségvetésben "jelentkező beruházásaink szorosan és teljes egészükben beleilleszkednek a tervbe, akkor azt is hozzá kell ehhez tennünk, hogy az állami költségvetésen kívüli beruházásaink még távolról sem érték el ezf a fokot- Nyugodtan meg lehet állapítani, hogy az első esztendő döntő eredményeként jelentkezik beruházásaink tervszerűsége. De ez még nem minden ós ez még távolról sem az a tervgazdálkodás, illetőleg a hároméves tervnek , az a megvalósulása, amelyre nyugodtan építhetnénk az ország dolgozó rétegeinek egzisztenciáját és ggész nemzetgazdaságunkat. Nyilvánvalóan tovább kell mennünk tervünk fejlesztésében most a .költségvetés előttünk lévő esztendejében,'a terv második esztendejében.. A terv részletes kidolgozását és végrehajtását sokkal szélesebb alapokra kell helyezni, mint amilyenen ma nyugszik ési keretévé, alapjává kell tenni egész nemzetga zdaságunknak. _ Itt térek rá a mezőgazdaság tervproblémáira. Azon ma már túl vagyunk, hogy a tervnek a nemzetgazdaságban, a mezőgazdaságban való, aílkaimazhaitóiságát vagy használhatóságát kétségbevonjuk. Vannak még nyilvánvalóan elég számosan olyanok, akik kételkednek abban, hogy lehet a mezőgazdaságban tervgazdálkodással előrehaladni és közismertek azok a kifogások és azok a kételyek, amelyeket fel szoktak) vetni, mondván, hogy lehet tervet csinálni, de abba nem iktathatjuk be az időjárást, tehát már ezzel is megbukik a terv a mezőgazdaságban- Azt is szokták mondani' hogy olyan széjjelaiprózott a mi mezőgazdaságunk a földreform után, hogy ilyen körülmények között nem lehet tervet csinálni. Ha ezeket a kételyeket- ezeket a kifogáser