Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1096 Az országgyűlés 56. ülése 1948. ruházasokra 440 forint esik- Ez ió befektetés, jó kiadás, amelyik kétszeresen, háromszorosan térül vissza, a bevételben. Az állami nyugdíjasok terhe 200 forintot jelenít. Ezt megadni becsületbeli köteileisségünk. 250 forintot jelent a belügyi tárca- A javuló közbiztonság, a javuló belügyi közigazgatás, amit rendőrségünk és tisztviselőink kritikusai is elismernek, ennyit megér családonkint. Ugipnannyiival támogatjuk a kultusztárcát is. A kultusztárcától kultúrát, műveltségiét kapunk jóval nagyobb mértékben, 200 forinttal járulunk hozzá az iparügyi és 75 forinttá)! a földmívelésügyi tárca költségvetéseihez. Ez a pénz is meghozza a maga gyümölcsét- Iparunk és mezőgazdaságunk termelését tesszük vele hasznosabbá, De sorra vizsgálhatjuk bármely tárca bármelyik címét, úgy találjuk, hogy a reáfordított áldozat többszörösen visszatérül népünk számára anyagi, erkölcsi szellemi javakban, sokszor közvetett, sokszor közvetlen módon. A múlt esztendő rossz termése nem tette lehetővé, hogy miinden olyan célra áldozzunk, amely a ráfordított pénzt többszörösen gyümölcsöztette volna. 'Ha. jobb termésünk lesz az idén, iskoláinkra, szövetkezeteinkre, kórházainkra, hadigondozottainkra, az. iparra és mezőgazdaságra többet kell áldozni. Gazdanevelő iskoláinkra is sok munka vár. Elsősorban tőlük függ, hogy a jövőben a nagy gazdasági világversenyben mezőgazdaságunk hogyan állja meg a helyét, hogyan tudják a •mántagazdiaságok,, a kísérleti gazdaságok szerepét betölteni. A régi rendszerről mondják, hogy erősen támogatta a mintiaigazdaságokat- Igen, tudtunk róla, hogy a múlt rendszer mintabirto, kokat, mnntagazdiaá címeket osztogatott. Oszto' gatott olyanoknak is, akik nem értettek a gazdálkodáshoz. Tudunk róla, hogy tyukfarmok építésére, toj ás terme jlésre úgynevezett tyukfarm kölcsönöket adott olyanoknak is, akik talán csak a kávéházban láttak tojástAz 1930-as években mint kisparaszt ember tizedmaigammal meglátogattunk egy vidéki mintlagazdaságot. Ott megmutattak nekünk egy minta"stállót. Azt mondták, hogy annak felépítése 60.000 pengőbe került. Mi, kisparaszt emberek akkor összenéztünk,,, hiszen nekünk tizünknek együttvéve nem volt 60-000 pengőt érő vagyonunk. Mit tanultunk volna tehát mii olyan mintagazdaságtól, iamely óriási befektetésekkel, óriásit beruházásokkal dolgozott'? Mi sokkal többet tudnánk tanulni olyan helyen, ahol megmutatnák nekünk, hogy kis beféktelenekkel, hogyan kell gazdálkodni. Tegnap volt két hete, hogy nálam járt Cegléden az Igazság című hetilap munkatársa. Elvezettem az egyik kisgazdához, újgazdához, aki megmutatta az épületét és panaszkodott nekem, hogy amire felépítette^ lakóházát, egy fillérje sem maradt istálló építésére. Ez az egyszerű, szegény kisember abba a gödörbe, amelyikből felépítette lakóházát, csinált egy négy jószágra való istállót. Leborította akácfadoronggal, rárakott szalmakazlakat, lefedte szárral, csinált rá egy földi ablakot és egy földi ajtót és amikor bementünk az istállóba, tapasztaltuk, hogy egészségesebb levegő van benne, mint a régi uradalmi eselédlakásokban volt. Ahhoz, hogy tanuljon valaki, nem szükséges, hogy olyan gazdaságokat mutassanak neki, amelyekbe óriási befektetéseket költöttek, _/-• . A mezőgazdasági iskolától elvárjuk, hogy ne élő lexikonokat, ne elméleti embereket newi március hó 1-én, hétfőn. 1070 véljenek a gyermekeinkből. Többet ér, ha idealizálni tudják előttük a termelés szépségét, ha rámutatunk arra, hogy nem a filmen, a ponyvairodalomban lefestett filmcsillagok, cowhoyok, világhírű kalandorok az igazi hősök, hanem a szikkel, a futóhomokkal harcoló névtelen termelők. Fiatalságunk virtuskodó hajlamát a jövedelmezőbb termelés felé kell irányítani. Ha ezt elérjük, akkor nem kell a parasztgyerek fejét erőltetni a tanulással. Tanulni fog akkor is, ha ebben meg akarnák akadályozni. A gazdanevelő iskolák feladata továbbá az is, hogy gyakorlatban mutassák be, nemcsak a fiatal, hanem az idősebb gazdáknak is; mennyivel eredményesebb, jövedelmezőbb a korszerű, mint a régimódi, külterjes gazdálkodás. A jövőben fontos szerep vár szövetkezeteinkre is. Támogatásuk igenis közfeladat, A szövetkezetektől várjuk azt, hogy a termelői ós fogyasztói árakat közelebb hozzák egymáshoz, mert lehetetlen állapot volt az, hogy amikor vidéken mi termelők 70 fillért kaptunk a tej literjéért, a fogyasztó már nem azt, hanem a sokkal rosszabb tejet 1.60 forinttal fizette meg. (KISS Ferenc (md, félegyházi): Ugy van!) Lehetetlen állapot volt az, hogy amikor mi 40 forintot kaptunk a búzáért, ugyanakkor a pesti fogyasztók 92 fillért fizettek a kenyérért. Nem szükséges az, hogy a termelő és fogyasztó közé annyi sok közvetítő kerüljön. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) Az az érdekünk, hogy a termelőtől al fogyasztóiig szövetkezeti úton jusson el az áru. (Ugy van! Ugy van! a kommunistavárton.) Hogy mit jelent az, ha a termelőtől a. fogyasztóig szövetkezeti úton jön el az áru, arról talán Varga Gedeon képviselőtársammal tudnánk sokat beszélni. Em is tejszövetkezeti vezető ember vagyok. Varga Gedeon barátom is az. Varga Gedeonék közvetlenül a fogyasztónak szállítják a tejtermékeiket, és ők a múltban nemcsak 70 fillért tudtak fizetni literenként a tejért, hanem még azonfelül 50 fillér értékesítési visszatérítést is adtak. Mi csak 70 fillért tudtunk adni érte, mert közénk és a fogyasztók közé egy tőkés vállalatot iktattak, amely azt^n leszedte a tej zsírját. Ezek _ a vállalatok a szó szoros értelmében is leszedik a tej zsírját, mert engedélyük van arra, hogy a fogyasztónak csupán 2.5%-os zsírtartalmú tejet juttassanak, (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) még akkor is", ha a paraszttól 3.5—3.8

0/o tartalmú tejet kapnak. (Ugy van! U.ay van! a kisaasdavárton) Ez azt jelenti, hogy a tejzsírnak %-át joguk van lefölözni. Ha a mi vidéki szövetkezetünkbe valamelyik termelőtársunk önhibájából 2.5%-os zsírtartalmú tejet hozott volna be, mi kiseprűztük volna, a határból, mert nem tűrtük volna, hogy merényletet kövessen el embertársai egészsége ellen, de a tejvállalatok ezt most szabadon megteszik. Éppen ezért szükséges volna, hogy ezeket a tőkés vállalatokat kikapcsoljuk és a termelőtől a fogyasztóig közvetlenül, szövetkezeti úton jusson el az áru. A jövőben többet kell áldoznunk az* iparra és a mezőgazdaságra is, különösen a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparra. Vidéken a múltban a feudalizimus nem tűrte a -gyárakat, féltette tőlük az olcsó napszámot. A Jövőben jobban kell támogatnunk és. fejlesztenünk a kisipart is. -A falusi kovácsműhely ma is úgy péz ki, a falusi kovács ' majdnem