Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1067 Az országgyűlés SS. ülése 1948. PAPP István (md): Hát az a baj, hogy nemzetközi?) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZÖVEK JENŐ jegyző: Csal

a István! CSALA ISTVÁN (kg): T. Országgyűlés! Állami költségvetésünk tárgyalásánál, bármelyik tárcának bármelyik címéről volt szó, majdnem minden alkalommal keveseltük az előirányzott > kiadás összegét és különösen á kultusz-, a földmívelésügy, az iparügyi, vagy a belügyi tárca kiadásaira áldoztunk volna , többet, mert tisztában voltunk azzal, hogy ez az anyagi áldozat népünk számára többszörösen térül vissza rövid időn bielül szellemi, erkölcsi és anyagi javakban. Ámde amikor a kiadások végösszegét összehasonlítjuk az adófizető dolgozó társadalmi rétegek anyagi helyzetével, azt szeretnénk, ha ez a végösszeg minél kisebb lenne. Valahogy úgy vagyunk, mint egy nagylábú hölgy, aki bemegy a cipőüzletbe vásárolni és olyan cipőt szeretne magának választani, amelybe két pár harisnyát is bele lehet húzni, amely nem dörzsöli fel a tyúkszemét sem s amely mondjuk, belülről talán 44-es számú volna, kívülről azonban csak 34-es lenne. Mi is iazt szeretnénk, ha minden -tételnél minél többet tudtunk volna áldozni, de kívülről ez a költségvetés minél kisebb összegű lenne. Állami közigazgatásunk 5,265 milliós bevétele nagyon súlyos teherként nehezedik az adófizetők vállára, mégis megszavazzuk a költségvetést; ha parasztnépünk sokallja is az adót, mégis küzd, fárad, mélkülöz, éjt-nappalt eggyé tesz a munkában, takarékoskodik,_ csakhogy eleget tehessen valahogy adófizetési kötelezettségének. . Nagyon jól tudja parasztnépünk is, hog'v áldozatok nélkül nem lehet talpraállítani az országot. Kiszámíthatjuk többé-kevésbbé pontosan, hogy a nemzeti jövedelemhez képest hány százalék a közteher, az adófizetők áldozatvállaló készségét azonban nem tudjuk kiszámítani, mert az nagyon is relatív fogalom. Az áldozatvállaló készség határa függ attól is, hogy azt a közösséget, amelyért az áldozatot hozzuk,' a mi esetünkben a magyar demokráciát, mennyiben tartjuk magunkénak vagy mennyiben idegenkedünk tőle. Száz évvel ezelőtt a felszabadított jobbágynak alig* volt talán egyebe, mint két kaszája és egy pár lova, de amikor Kossuth Lajos kibontotta a, zászlót, a jobbágy kiegyenesítette a kaszáját, az apa felült az egyik lóra, a fiú pedig a másik lóra és magukra hagyva elmentek, hogy a hazáért, a magyarság jobb jövőjéért feláldozzák azt is, amit nem lehet pénzben kifejezni, amit nem lehet_ a nem' zeti jövedelemhez mérve százalékban kifejezni. A költségvetés tárgyalása során tanulságos vita folyt arról, hogy mennyi az összes nemzeti jövedelem és annak hány százaléka a közteher. Ezt a vitát, ha jól emlékszem, egyik ellenzéki képviselőtársam indította meg s bár a ceruzával kissé melléfogott, de a kezdeményezés érdeme mégis az övé. A vita eredményeit felhasználva, továbbmenőleg most már azt is ki tudjuk számítani, hogy a nemzeti jövedelemből és a közteherből 'a 9 milliós magyarságra mennyi esik fejenkint. • Ha .a nemzeti jövedelmet — kereken számítva -— a 9 millió magyar lakos között egyenlő aránybán szétosztanánk, akkor 2622 forint jutna mindenévi március hó 1-én, hétfőn. 1068 kire, egy öttagú családra pedig több mint 13.000 forint. Ha pedig az 5265 millió forintos közigazgatási adóbevételt osztanánk 9 millió felé, akkor fejenkint 585 forint jutna ránk, egy öttagú családra pedig 2925 forint. Amikor ezt az átlagszámítást csinálom, külön kiemelem, hogy sem a nemzeti jövedelemből, sem az adóbevételből nem tudom levonni a közüzemekre eső hozzájárulást, mégpedig azért nem, mert az indokoltan kifogásolt kameralisztikus számvitel, amelyen költségvetésünk alapszik, ezekről a tételekről nem ad tiszta képet. A karneraJlsztikus számvitel arra. jó, hogy költségvetésünkben a bevétel és kiadás _ összegszerű nagyságát és egymáshoz való viszonyát feltüntesse, de arra már nem jó, hogy az aktívák és passzívák végösszegét, a végösszegeknek egymáshoz való viszonyát, vagy további kialakulását tiszta képben megmutassa. Megeshetik az, hogy valamelyik üzem pénzforgalma nagy deficitet mutat fel, mégis az üzem nagy mértékben járulhat hozzá, nemcsak közvetett, hanem közvetlen módon is a nemzeti jövedelemhez, mivel az aktívák és passzívák forgalma nyereséggel zárul. A vasútnak, a szénbányáknak, nagy beruházásokat jelentő többletkiadása mint kiadás jelentkezik, de ha az ezévi beruházások, összeg-e az előző beruházások értékcsökkenésénél nagyobb, mint a pénzforgalom deficitje, akkor már kevésbbé beszélhetünk veszteségről, vagypedig a sokat hangoztatott rossz gazdálkodásról, hanem inkább csak nyereségről, amelynek- a megfelelő összege kifejezi a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást. Mivel ilyen mérlegszerű kimutatást a közüzemek gazdálkodásáról nem látunk, nem tudjuk megállapítani, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez ós a közteherviseléshez. Ennélfogva az összes nemzeti jövedelmet és az összes közterhet osszuk szót a kereken 9 millió lakos között a fejenkénti átlagos jövedelem és átlagos közteher megállapítása 'végett, amint ki is mutattam, ezzel kapcsolatban az imént azt, hogy egv öttagú családra a nemzeti jövedelemből átlag 13.000 foriint, a közteherből pedig átlag 2925 forint esik. Megjegyzem, hogy nagyon kevés olyan parasztcsalád van, amelynek évi tisztajövedelme eléri a 13.000 forintot Ha sokan volnának ilyenek, akkor azít hiszem, hogy szívesen vállalnák a 2925 forintos közterhei. De ennek ellenére IÍIS fogadjuk el azt a megállapítást, hogy ezzel a költségvetéssel elértük, vagy mint egyesek mondják, meg is haladtuk népünk adófizetési készségének határát. Ezzel a megállapítással azonban egyben mutassunk rá arra, hogy melyik tárca melyik címénél lehetett volna komolyabb megtakarításokat eszközölni- Ha a kifogásolt egyik-másik kiadási tételt nagy megszorítások árán csökkeni ettük volna, mindössze legfeljebb 30—35 milliós • megtakarítást tudtunk volna elérni, ami egy öttagú család adóterhét mindössze 15—20 forinttal enyhítette volna. Ez az összeg pedigr nem olyan nagy, hogy döntő szerepet játszana .annál a kérdésnél, hogy a közteherviselés nagysága lehetővé-teszi a dolgozók számára magántulajdon szerzését • -, ;,.-•',:_ . Sofeailljnk az egy öttagú családra eső 2925 forintos közterlhet, de hol tudnánk itt- komolyabb megtakarításokat elérni? Az átlagos 2925 íorin1 tcs közteherből 600 forint "jóvátételi kötelezettségre esiik. Ebiből nem tudunk semmit törölni. .A hároméves terv kereíébetí történő 'állaim! be-