Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-56
1059 Az országgyűlés 56. ülése 1948. évi máreius hó 1-én, hétfőn. 1060 ment az '©lőttem szólott képviselő úr felfogását ennek a kiváló politikusnak az álláspontja minden tekintetben fedi. Ez a Montalambert valamikor 100—120 évvel ezelőtt élt abban az időben, amikor a francia arisztokrácia helyét a demokrácia foglalta el. Ez a totálisan katolikus ember aizt mondotta: »az én népem- az én országom azt akarja, hogy őt egészen a demokrácia szellemében kormányozzák. (Zaj a kommunistapárton.) Én úgy ítélem meg, hogy Isten törvényei és a demokrácia szelleme és törvényei egymással tökéletesen összhangban lehetnek. Ennek következtében én semmi vonatkozásiban neon tudok ellenszenvet táplálni a demokráciáival szemben. Távol áll tőlem annak gondolata, hogy a legkisebb mértékben is akadályozzam a tökéletes demokrácia kialakulását. De természetesen az igazságot mindig meg fogom mondani, amikor ez szükségesínek mutatkozik.« Erre vonatkozólag ő azt mondotta, hogy nekünk, katolikusoknak kötelességünk volt inegmonidani az igazságot a királyokkal szemben, az arisztokráciával szemben. (SZABÓ Imre (kp): Es megmondotta nekik?) és kötelességünk megmondani azokkal szemben is, akik a királyok és arisztokrácia helyét foglalják el. (OLÁH Mihály (top): Amikor a fegj^vereket megszentelték' akkor is megmondották nekik? — Zaj a szociáldeniakrata- és kommuni stopártón.) Amikor a sajtóiban és a parlamentben is felszínre került az állam és az egyház viszonyának a tárgyalása, én ennek a kapcsolatnalk hároméves mérlegét szeretném adni, éspedig azt a mérleget, amely a katolikus egyházra nézve súlyos veszteségeket és vereségeket mutat:. (Zaj a kommunistapárton. — SZABÓ Imre (kp): Anyagiakban?) Aki ezeket a veszteségeket a történetíró szemüvegén keresztül látja és beállítja a katolikus egyház létének kétezeréves perspcktivájába, az ezeken a veszteségeken fájdalmasan eltűnődhet, de végeredményben ezeket egészen megérthetőnek találja, mert ez mindig így volt a történelemben, (SZABÓ Imre (kp): De nem biztos- hogy mindig így lesz!) amikor az állam és az e° ,,(7 háiz egymással összeütközött. T. Ház! Valahányszor elkorhadt, régi uralmi rendszereknek, a helyét népi erők, a mélységből feltörő hatalmas, friss népi erők töltötték be, akkor ezeknek a népi erőknek mindig önfenntartása ösztönből eredő kötelességük volt, hogy leszámoljanak minden más hatalommal, amelv az ő érdekeiket veszélyezteti vagy esetleg őreájuk árnyait vethet. Ez volt minden újonnan kialakult demokratikus hatalom lélektanának természetes követelménye. Minden egyes esetben félretették a régi kor törvényeit és rendeleteit, szakítottak a. régi hagyomány óikkal és előítéletekkel, egészen és tökéletesen kiépítették a maguk uralmát. Ennek az első következményié az volt, szinte majdnem mindén egyes esetben, hogy megtagadták az Istent és megtagadtáík az egy; házat, .éspedig azért, mert az egyház törvényei sok vonatkozásban gátat emeltek aiz ő működésük ellen. Minden újonnan kialakult hatalomnak először ezzel kellett rendszerint összeütközésbe jutnia, ez volt mindig és minden időiben az ilyen forradalmi átalakulásoknaík a képlete. Ha mármost ebbe a képletbe behelyette•útjük azokat a tényezőket, amelyek most nálunk állnak fenn, akkor az eredmény is ugyanaz, mint ami volt mindig a történelemben: a katolikus egyház súlyos veiesósre és vesztesége. T Ház! Jászi Oszfcáir harminc-negyven évvel ezelőtt nagyon értékes szociológiai könyvekkel gazdagította az irodalmat. Ezeknek a könyveknek egyikében le van írva az ilyen állami ós társadalmi forradalmi átalakulásoknak a lényege, és ő gyönyörűen utal arra, hogy még soha egyetlenegyszer sem született meg gyermek az édesanyjának vérveszteséig" nélkül, js ugyanez áll az állami ós társadalmi élet újjászületésére ÍSI. A katolikus egyház pedig mindig népeknek és millióknak volt az anyja. Fájdalmas, de természetes, hogy ezeknek az átalakulásoknak során, itt is véreznie kell. Örömmel kell megállapítani azokat a kezdő lépéseket, amelyek az állam és az egyház között a békési viszony kialakítását céloizzák. Ennek keretében súlyosan lehet mérlegelni esetleg azt; a tényt, ha valaki a sérelmeket felhozza, veszteségeit feltárja. É>n mégis úgy találom, hogy az adott esetben, természetesen a történetíró tárgyilagosságával, ez szükségesnek mutatkozik. Alkinek veszteséges mérlegei vannak, az nem szívesen táirja fel azokat, várja a jobb időt, amikor majd nyereséget tud mutatni az emberiségnek, amely nyereségnek láttára a veszteség már csak rossz emléket jelent. Én ezeket a veszteségeket éppen az előttem szólott (képviselőtársamnak abból az intenciójából kifolyólag, hogy ne elméletileg, hanem gyakorlatilag tárgyaljuk a kérdést, mégis, indokoltnak vélem feltárni. (BALOGH József (k^: Halljuk a gyakorlatot!) Indokoltnak vélem azért is, mert a katolikus egyház három esztendő alatt olyan nagy veszteségeiket szenvedett, hogy szükségesnek mutatkozik plasztikusan odaállítani, hogy más szervezet ezeket a veszteségeket nem bírta volna ki, már régen meghalt volna, ha nem. lett volna isteni alkotás.. (BALOGH József (kp): Mi ez a veszteség és mi idézte elő?) Részletesen fogok vele foglalkozni, csak szíves türelmét kérem e rövid óra keretében, amely rendelkezésemre áll. De természetesnek tartom e veszteségeket felhozni, azért is, inert a katolikus egyház hónapok óta mindig mánt egy vádlott szerepel, különösen a sajtóban, (E 1 lentmondások a kommunista pártról. — KOZMA József (fcr>): Az egyház egyáltalában nem! — SZEGEDI Albertné (kp): Az egyházat nem bántjuk. — KOVÁTS László (dn): Akinek nem inge, ne vegye wa°*áral* *« ígv sziikségesnpk mutatkozik.* (BEISINGBR Ferenc (szd): Jó öreg fasiszta eigyházfő!) hogy minden szenvedélyesség nélkül felhozzam ezeket a ré-sz'etkérdé 1sekeít, amelyeiket szorgalmazni méltóztatnak. T. Ház! Az igazságügyi kormány rendelkezései következtében ez'dőszerint Magyarországon minden házasiságot kétévi ' együttélés után fel lehet bontani. A házasság a katolikus egyház törvényei szerint egész é'etre szóló kötelék ós szentség. Ez a kormányrendelkezés azonban a házasságot rövidlejáratú szerelmi szerződésé teszi, (KOVÁTS László (dn): így van!) ami >e|llenkezik ennek aa lintézinénynek erkölcsi tartalmával Ehhez hasonló rendelkezés sehol sincs a világon. (SZEGEDI Albertué (kp): Azelőtt sohasem volt válás? Nem voU válóper? — Zaj. — Felkiáiltások a kommunistapárton: "Meséljen tovább!) T. Ház! A második, amit félhozni tartozom az, hogy a házasságon kívül született gyermekek jogviszonyait tárgyazó törvénynek o yan rendelkezései vannak, hogy egy és ugyanazon férfinak egy és ugyanazon kilenc jiónap alatti terhességi időtartam után két nő-