Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1051 Az- országgyűlés 56. ülése 1948. évi március hó lén, hétfon. 1 052 tézkedéssé. (DONÁTH Ferenc (kp) államtitkár: Dehogy is nem!) A politikai reakció ikertestvére a korrupció. Legutóbb a botrányos iparügyi minisztériumi- viszonyok napvilágra jöttével igazoló-' dott ez be ismét. A Kelemenek és hozzájuk hasonlók sok tízmillió forinttal károsították meg anyagilag is az államot és a népet. A közpénzek elherdálásának még a lehetőségét is meg kell szüntetni. A Magyar Kommunista Párt következe'es harcot folytat a Horthy-rendszer undorító örökségével, a megvesztegetés és a korrupció minden fajtájával szemiben. Pártunk közuonti intéző bizottsága, ha partunkba befurakodott emberekről fedez fel ilyesmit, az ilyen embereket azonnal eltávolítja pártunkból ós a hatósági eljárás megindítását kéri. Ez azonban nem kielégítő. Felfogásunk szerint a demokratikus pártok közösen elhatározott programmját sürgősen meg kell valósítani: felül kell vizsgálni —éppen a közelmúlt tapasztalatai teszik ezt sürgőssé — a közéletben tevékeny szerepet játszott vagy játszó emberek vagyoni helvzetét (BARANKOVICS István (dn): Nagyon' helyes! Gyerünk!) és amennyiben van vagyonuk, annak eredetét, (Helyeslés a népvárton-) hogy azoktól, akik a közt megkárosítva vagyont szereztek maguknak, ezt a demokrácia elkobozza. (Általános helyeslés és taps.) Államigazgatásunk, közületeink egész mum lkájának az ott dolgozók hozzáférhetetlenségével és ^tisztességével méltónak kell lennie ahhoz az erőfeszítéshez, amelyet a munkások százezrei és a paraszti milliók az ország felépítése érdekében kifejtenek. (Ugy van! a kommunis'tapártton.) T. Országgyűlés! A munka politikai feltételei az elmúlt évi változás nyomán igen jelentősen megjavultak. Örülünk, hogy a Független Kisgazdapártban megerősödött az a demokratikus vezetés, amely Nagy Ferenc bukása után átvette a pártban aiz irányítást. Látjuk ezt a demokratikus állásfoglalást a kisgazdapárt fontos politikai megnyilatkozásaiban, mint például legutóbb, amikor a tagfelvétel szigorítását határozták el, hogy távoltartsák pártjuktól újabb reakciós elemeik- beszivárgását. Az említett^ szövetkezeti _ kérdésben és számos kérdésben is tapasztaljuk, hogy a kisgazdapárt megnyilatkozásaiban mindinkább előtérbe kerül, hangsúlyosabbá és hatásosabbá válik a demokratikus állásfoglalás. A (kenyérellátás biztosítása érdekében például: a kormány a vámőrlésre jogosultak fejadagjának leszállítására kényszerült. Kisgazdapárti képviselők maguk mondották nekünk:, hogy amikor becsületesen, értelmesen megmagyarázzák a gazdáknak ezt a nem népszerű, de szükséges intézkedést- a magyar parasztság megérti és szívesem segít, hogy a 4.5 millió ellátatlan — nagyobbik felében falusi ellátatlan — dolgozó kenyere az iijig biztosítva legyen. A kisgazdapárti vezetők maguk is örömmel tapasztalják, hogy csupán reakciós rágalom ós mese volt az, mintha a magyar parasztság akár valamiféle ösztönből, akár természeténél fogva szemben állana a demokráciával ós a haladással. Az idei őszi mezőgazdasági munkát a marryar parasztság csali később tudta megkezdeni és hogy a késedelmet behozza — ahogyan láttuk — az enyhe téli időjárást felhasználva az ország számos vidékén még éjszaka, holdvilágnál is szorgosan folytatta szántóvető munkáját az egész ország jövő évi kenyerének biztosítása érdekében. (Ugy van! a kisgazdapárton.) Az ilyen parasztságot,, mint a miénk, csak rágalmazni lehet avval hogy nem akar előrehaladni, hiszen a demokráiciaadta minden lehetőséget felhasznál arra, hogy kultúráját, műveltségét fejlessze, (Ugy van! Ugy van! a kommunista párton.) és minden újítást lelkesedéssel felkarol amely a magyar mezőgazdaság fejlesztésére alkalmas. T. Országj'-yűlés! Ugyanígy örömmel üdvözöljük a Nemzeti Parasztpártnak azt az intézkedését, hogy erélyes ki zárásoklkal és komoly felvilágosító munkával látott hozzá, hogy a Nemzeti Parasztpárt kereteit ne használhassák fel reakciósok ós demagógok arra. hogy a magyar parasztság demokratikus fejlődését megzavarjak. Az utóbbi időben azonban a magyar demokráciának kétségtelenül kiemelkedő fontosságú eseménye a jobboldali szociáldemokrata irányzat politikai veresége volt a szociáldemokratapárton belül. Mi kommunisták felléptünk a jobboldali szociáldemokraták ellen, mégpedig azért, mert a demokrácia előrehaladása lehetetlenség lett volna a jobboldali szociáldemokraták elleni harc nélkül. A tegnapi Népszavában Szaikasits Árpád miniszterelnökhelyettes és elvtársam a jobboldal szeptemberi lázadásával kapcsolatban a következőket írta (olvassa): »Ki tudná felmérni azt a veszteséget, amely a magyar gazdasági életet érte amiatt, inert a párt jobbolr dala szabotálta a kormányalakítást. Szabotálta olyan időben, amikor fiatal deniokráiciánk ellen amúgyis rohamot vezetett a nemzetközi reakció és a belső bitangok sötét*" csapata.« Ezért, továbbá azért, mert a maeryar demokrácia útját előbbrevivő minden jelentős lépésnél — így a B-listánál, a Pfeiffer-párti reakcióval szembeni állásfoglalásnál — a demokratikus erők szünet nélkül beleütköztek az összes jobboldali reakciós csoportok ellenállása mellett a jobboldali szociáldiemokratapártba beférkőzött reakcióba, ennek az irányzatnak politikai felszámolása és az ez elleni irányzat elkerülhetetlenül napvilágra jött a demokrácia küzdelme során. A szociáldemokratapártba beférkőzött jobboldalnak minden döntő kérdésben következetesen reakciós magatartása bizonyíték amellett, hogy a szoeiáldemokratapár't jobboldali irányzata a kapitalista és imperialista reakciós erők egyik támaszát jelenti; tegyük hozzá, a reakciót támogató erők legveszedelmesebbiíke, mert álcázva, a munkásosztály soraiba befurakodva végzi munkáját. Ebben az összefüggésben rá kell mutatnom arra is, hogy a magyar szociáldemokratapártba befészkelődött jobboldalt azért'lehetett most politikailag megverni, mert a nagytőkés- és nagybirtokososztály többi reakciós erőcsoportja, Nagy Ferenc, Sulyok, Pfeiffer és más csoportjai már korábban vereséget szenvedtek és a szociáldemokrata jobboldal így jelentékeny számba menő reakciós szövetséges nélkül került ütközetbe és szenvedett vereséget. Ez egyben magyarázata annak is, hogy régebben Nagy Ferencék ós Pfeifferék SZÍVÓS védelmezésében a szociáldemokrata jobboldal önmagát védte. Mi sokszor sürgettük baloldali szociáldemoíkrata elvársainkat, hogy lépjenek fel, a jobboldal ellen. Most ezért különös és őszinte örömmel üdvözöljük őket a jobboldal ellen folytatott sikeres harcuk közepette. Azt