Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1033 Az országgyűlés 56. ülése 1948. évi március hó 1-én, hétfőn. 1034 líció kormánya a hároméves terv keretében lefektetett. Számot vetve az elmúlt idők eredményeivel, úgy érzem, hogy a kormányzat is megtette a maga kötelességét. Ennek alapján most, midőn a t. Országgyűlés az 1947/48. évi költésvetést általánosságban és részleteiben is magas színvonalú vita után elfogadta, arra kérem a t. Országgyűlést: a kormánynak adja meg a felhatalmazást arra, hogy a költségvetéssel élve, tovább folytassa békés alkotómunkáját, szolgálhassa a magyar néoet, erősítse és fejlessze népi demokráciánkat és tovább őrködjék a sok megpróbáltatás és véráldozat után a magyar nemzet két legféltettebb kínosén, a szabadságán és függetlenségén. (Hoszxzantartó lelkes taps a kormánypártokon. — A szónokot számosan üdvözlik.) ELNÖK: Az ülést rövid szünetre felfüggesztem. (Szünet 13.43-1Í.19. — Elnök: MOLNÁR IMRE.) ELNÖK: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZÖVEK JENŐ jegyző: Barankovies István! BARANKOVICS ISTVÁN (dn): T. Országgyűlés! Mai felszólalásiomban az egyik legkiemelkedőbb kormánypolitikai céllal, az egyház és az állam viszonyával szeretnék foglakozni. Az egyház és az állam kielégítő viszonya köztársaságunknak igen magas közjava, tehát annak előmozdítása minden pártnak, az ellenzéki pártoknak is kötelessége. A jó viszony politikai indokoltsága és célszerűsége tekintetében nincsenek kétségben azok sem, akik az egyház tanai és a köztársaság életelvei között különbséget látnak. Mi azonban, akik meg vagyunk gvőződye, hogy az egyház és az állam valódi érdekei között hiánytalan a megfelelőség, és hogy köztársaságunk létének legszilárdabb fundamentumr! \ és életerejének forrását &z evangéliumi étetelvekben lelheti föl, természetesen nemcsak politikai, hanem egyházi érdeket és lel ]íi ismeretben kötelező parancsot is látunk abban, hogy az egyház és az állam viszonyának tisztázására irányuló törekvéseket jóvégre érni segítsük. A megoldás szempontjából jó jelnek tekintjük, hogy végre túljutottunk azon a szakaszom, amelyben a megoldást az időre kívántuk bízni vagy amit szükséges érlelődési időszaknak tekintettek. A kérdés hivatalos napirendre tűzése által a megoldás a kormányzat felelősségének terhével a,z állam érdekévé nyilváníttatott, illetőleg a magyar, katolikus egyház vezetői, ni vatalos fele!ősségének terhével a katolikus egyház érdekéül ismertetett el. A kétoldalú tárgyalás szükségességének elismerése nem közömbös az egyház és az állam kölcsönös megbecsülése szempontjából sem, mert arra vall, hogy az egyház és az állam kölcsönösén, a realitás szellemében becsülték fel égymáó 'jelenlegi helyzetét és erejét. Nem esnénk-e á fo

r .lületesség hibájába, ha fel nem ismernők az állam szempontjából annak jelentőségét, bogy a magyar ka'olikns egyház hivatalos vezetői — pusztán a tárgyalások szükségességének felismerésével is — a köztársaságot és nini utolsó sorban azoknak a külső és belső változásoknak lényeges mozzanatait, amelyek a magyar köztársaság megszületésének és a demokratikus életforma kialakítási lehetőségének mintegy előfeltételeit adták meg, nem tekintik az állami és a nemzeti élet tünékeny állapotának, amellyel az állandóbb jellegű moduü vivendi megtalálásától az egyházi érdekek kockázata nélkül is eltekinthetnekl Ugyanakkor a kétoldalú tárgyalás puszta szándéka rámutat arra is, hogy a magyar állam az egyház) jelen és jövendő szerepét úgy értékeli, hogy az egyházzal való viszony szabályozását egyfelől magas állami érdeknek, másfelől pedig olyan természetűnek tekinti, amely egyodalú állami döntés tárgya nem lehet, hanem, amelynek kielégítő rendezése csakis kétoldalú tárgyaláson kialakuló megegyezés lehet. A megoldásnak egyébként kizárólag ez a módja felel meg a katolikus világegyház szuverén természetének éppenúgy, mint a magyar katolikus egyház történetileg kialakult helyzetének, az általános magyar kultúrában betöltött kimagasló szerepének és a magyar katolikusok akaratának is, amelyeit! az állam sem rekeszthet észrevevésének határán kívül. Itt szeretném a t. Országgyűlés figyelmét is nyomatékosan felhívni arra, a megmásíthatatlan körülményre, hogy valamely állam és a katolikus egyház viszonyának nemzetközi jogi érvényű általános szabályozása csakis két szíuverén félnek, az illető államnak és a római Szentszéknek megegyezése lehet, akár konkordátumban, akár valaminő írott vagy gyakorlat által szokásjogszerűvó váló modus vivendiben, akár ad hoc megállapodásokban ölti testet ez a megy egyezés. A római egyháznak ugyanis lényegéhez tartozik, katolikus, egyetemes és egységes termószetétlő'l elválaszthatatlan az a körülmény, hogy bárminő kétoldalú szabályozás csakis a római Szentszék akarathozzájárulás ával jöhet létre. A római egyház mindig egységes volt és az is marad. Az emberi történet szempontjából is kitüntető jegye, hogy először ő valósította mag a világban a nemzetek és fajok korlátjain átnyúló szuprainaeionális, vagy ha jobban tetszik a szó, internacionális közösséget azi egész emberi nemre kiterjedő egységes emberi családnak a típusát. Jézusnak az az utasítása, amellyel apostolait minden nemzethez, minden néphez és minden korban küldötte, a legelső internacionálénak születésnapja volt. A világ katolikusainak egysége az egyházban mindig elalkudhatatlan követelmény maradt. Az egyház egysége pedig 2000 éven át mindig történeti tény is volt, minthogy az a rész, amely az egységet kifejezetten nem igenelte, már kivül is esett rajta. Mi, katolikusok, nem ismertünk a római főségtöl független, úgynevezett nemzeti katolikus egyházakat, aminthogy nem ismerünk a természet rendjében két édesanyát. Ez nálunk nem csupán a külső egyházfejedelemnek és az erkölcsnek doliga, hanem a hit lényegének is elválaszthatatlan része. Ez; a katolikus szempontból változhatatlan követelmény jut kifejezésre abban a történeti tényben is, hogy ha az állam és a katolikus egyház viszonya szabályozásra került, az esakis az állam és a Szentszék közötti megállapodásrendszerint a konkordátum formájában szokott