Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-56
1035 Az országgyűlés 56. ülése 1948. megtörténni. Mivel azonban a konkordátum megkötésére a helyzet valahol még nem érett meg, viszont az egyház és ad állam viszonyának a rendezése halaszthatatlan érdek, — ezért a konkordátum megkötése, vagyis az általános szabályozás előtt is lehetséges olyan provizórikus megállapodás vagy állandó jellegű modus vivendi létirehozjása. amely csak a rendezésre megérett kérdéseket szabályozza, de amely gyakorlatilag szintén alkalmas a kérdésnek nyugvópontra juttatására! Természetesen a tárgyalások közvetlen alanya —- mmeius hiányában mindig, de eg-yébként is legtöbbször — az illető ország püspöki kara, amelynek bármiféle tárgyalásnál gyakorlatilag csaknem döntő jelentőségét azl a körülmény magyarázza megd hogy feltehetőiéig' a püspöki kar ismeri legalaposabban az egyház oldaláról az illető ország viszonyait és ezért a Szentszék a& ő tájékoztatását döntéseiben mindig alapvetően mérlegeli és sohasem szokta mellőzni. Maga a döntés azonban soha sincs és nem is lehet másnak, hanem kizárólag a római Szeniílszéknek, személyileg a római egyház Fejének a keeében. Ez a tény rámutat annak az állam szempontjából semmiképpen sem előnyös következményére, hogy a nuncius három évvel ezelőtt eltávozott országunkból. Egy diplomáciai viszonyt megszakítani rendszerint könnyű, de helyreállítani sokszor nehéz. T. Országgyűlés! Mindezt nem azért tartöt tani szükségesnek elmondani, mintha nem tudnék arról az örvendetes körülményről, hogy a kormánytól a Szentszék megkerülésiének szándéka távol áll és hogy a diplomáciai viszony helyreállítását is szívesen látná. Mindezt azért tartottam célszerűnek a nyilvánosság: élőit leszögezni, nehogy hallgatásunkkal akaratlanul is tápot adjunk annak a merőben alaptalan hiedelemnek, mintha éppen mi, akik katolikus oldalról olyan régen és programatikusan szorgailmazzuk az egyház és az állam viszonyának kölcsönös tárgyalás utján való rendezését, akár csak agy pillanatra is szemünk elől tévesztenők, hogy ebben a kérdésben a végső döntésre kizárólag a római Szentszék illetékes. Katolikus ember, — ha még megérdemli ezt a nevet, — nem is gondolkozhatik másképpen. Katolikus ember számára ugyanis — a vatikáni zsinat püspökeinek ünnepélyes szavaivá] élve, — az egyház feje . ».Pótérnek a széke ae igazságnak az orgánuma, az egységnek a központja, az egyház szabadságának fundamentuma és védőbástyája-* És katolikus ember helyét véglegesen az egyház oldalán jelöli ki az igazság orgánumának végső döntése, még egy kultúrharc esetében is, amely azonban az egyház kezében sohasem volt és nem is lehet támadó, hanem csupán defenzív fegyver, meri a kultúrharc olyan harc, amelyet az ellenfél kényszerít az egyházra,(Zaj és ellentmondások a kommunistapárton, — Egy hang ugyanott: Vagy ők provokálják!) olyan harc, amelynek kikerülésére' okossággal és (14.30) türelemmel törekedni elsősorban! nekünk katolikusoknak lelkiiSíin éreti kötelességünk:. (RÉVAI József (kp): Nem kell az ördögöt a falra festeni!) így- is vau, nem fog' m*g:eleimi! Lényeges kérdés t, Omággyűlés, hogy minő tartalmait tulajdonítunk annak á, problémának, amelyet az Bgy házi és. az állam viszo- ,, nyával jelölünk. Azt hü»e«n, a problémának ' évi március hó 1-én, hétfon. 1036 puszta megértésétől is messze esnek azok* akik úgy vélik, hogy a kérdés lényege személyi nehézségekben élejződik ki, amelyek következtében talán akadnak, akik hajlamosak az egyház viszonyának, mint megoldandó feladatnak a lényegét egyea egyházi személyek aktuálpolitikai magatartásának vitatható ügyévé szűkíteni. •.'.-• Noha magam is elismerem, hogy ezek a napipolitikai és személyi vonatkozások a kérdés megoldását nem könnyítették meg, jóllehet megoldásának politikai indokoltságát egyreinkább előtérbe állították. — az egyház és az állam viszonyának rendezését mégsem azzal szolgálhatjuk, ha a problémát a személyi nehéziségek és a napipolitikai ellentmondások tükrében szemléljük, hanem azzal a hűvösfejű, lényeglátó bátorsággal közelíthetünk-a kérdés megoldása felé, ha a problémát egyenesen kibontjuk a személyi és napipolitikai kóntroyer ziák ködéből s azt minden személyi és napipo litíkai vonatkozástól lehetőleg megszabadítva, valóban magának az egyháznak és á mai magyar államnak, mivoltából és állandó-helyzetéből származó problémának fogjuk fel. (RUDAS László (kp): Legjobb, ha a ístsemélyitől szabadulunk!) Végtére is az egyházy és ~ &z ál; lam. nem pedig az egyház és az egye® állami funkcionáriusok, vagy állami gesztusok, vagy pedig az állam és egyes-egyházi személyek viszonya alkotja a probléma állandó lényegét, amelyek megoldása mellett az esetlegességek eltörpülhetnek. (NAGY László (md): Ez világos bet-eéd!) . Ha a személyi és napipolitikai vonatkozások paravánját mármost félretoljuk, mögötte még mindig ott marad az egyház és az állam viszonyának egész sor függő kérdése, jeléül annak, hogy maga a probléma nemcsak mahanem előbb is volt, mint ahogy a, személyi és napipolitikai kisérő jelenségek a lényeget háttérbe szorították. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az egyház és a magyar állam viszonya, mint mai tartalmú probléma, az új magyar állam megszületésének pillanatában keletkezett, s lényegében azt jelenti, hogy egyfelől laiz új állami berendezkedés alapvetően megváltoztatta azokat a külső és lényeges körülményeket, amelyek a magyar állani és a katolikus egyház viszonyát a múltban meghatározták, másfelől pedig lényeges változáson ment át a katolikus egyház közjogi, gazdasági, politikai és társadalmi státusa is az új magyar államban. Már a 45~ös változások szükségképpeni következményeképpen új helyzet keletkezett az egyház és az állam tényleges viszonyában. A régi és azi új magyar állami berendezkedés közti elvi és gyakorlati különbségeket idő hiányában sem vehetem itt sorra, de az egyház helyzetének gyökeres meg változását talán nem lesz eélsizerűtlen néhány ^főbb mozzanat kiemelésével érzékeltetnem. •-: -•; Mindenekelőtt megszűnt az az államforma, a királysági államforma,- amelyhez ezer esztendőn keresztül az egyház a maga viszonyát szabta. Ezzel a lénnyel volt a múltban összekapcsolva a magyar főúri-jog. amely az állam számára az egyház szempontjából " egyáltalában ' nem kívánatos bélenyúlási . lehetőséget biztosított az'egyház belípő életébe, mert az uralkodónak: dönltő, befolyáislt adott a? jraspöjkök és főpapok kinevezésére; és. amely főkegyúri jofif a két világháború k v zött ugyan íi«m fya-
