Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

981 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 982 volna, hogy a magyar nemzet askkorá vezetőmek bűnéből, történelmének legpusztítóbb háborújába sodródott, és hosy ennek ia háborúnak a pusztításait kell ennek a költségvetésnek és ezen költségvetésen keresztül a magyar nemzetnek saját erejére támaszkodva jóvátennie. Amidőn az igen t. képviselő úr azt az állj-' tását kockáztatta .meg, hogy ez a teherviselés a nemzeti jövedelemnek 40 százalékát emészti fel merem mondani, hogy azután a- szörnyű pusztulás után, amely ezt az országot az elmúlt évtizedben érte, még a nemzeti jövededelemnek 40 százalékos igénybevétele sem volna sok akkor, ha mindazt a szörny/í bűnt, hibát és pusztítása jóvá akarnánk tenni, atmely az elmúlt évtizedben a nemzetet érte. (Ugy v<hv! Ugy van!) Szeretném azonban megmondani azt, hogy ezen, szerintem mindennél . fontosabb szemponton kivül is, tisztán pénzügyi szempontból sem volt helyes ez a kritika és ez a felállítás. Nagyon egyszerűen meg tudom magyarázni, hogy miért. Nem volt helyes azért, mert a képviselő úr, nem tudom, milyen alapból kiindulva, vagy milyen feltevésen alapulva, a közterhekhez egyszerűen hozzászámította az állami üzemek kiadási oldalait is, pedig tudvalevően,, a .költségvetésből kitűnőíeg az álllami üzemek költségvetése 40.6 millió forintos bevételi többlettel zárni Ez' tehát * játék a számokkal, és nem szeretném azt mondani, hogy rosszindulatú játék a számokkal az, amikor az egyensúlyban lévő állami üzemek költségvetésének kiadási oldalát úgy igyekszik feltüntetni, "mintha ez a kiadás hozzájönne a közterhekhez, és ilyen módon nyomná a nemzeti jövedelmet. Ha tehát a kérdést ebből a szemszögből vizsgáljuk, megkell állapítanunk, hogy a-képviselő úr akkor, amikor ezt a 40 százalékos terhelést kiszámította, a költségvetés teljes kiadási oldalának 7.5 milliárdos összegét vette számításba, ahelyett, hogy m 5.2 milliárdos tényleges költségvetési közigazgatási kiadásokat vette volna számításba. Ebből az egy tényből is láthatjuk tehát, hogy még ha a nemzeti jövedelemnek bevételi oldalát most nem is . teszem kritika tárgyává, az a beállítás, hogy a magyarnemzet életében még soha ilyen súlyos terhek nem nehezedtek a nemzetre, tisztán pénzügyi szempontból is megállapítva, objektívnek és helyt-, állónak semmiesetre sem nevezhető. Legyen szabad még talán azt is megmondanom, hogy ha a képviselő, úr fáradságot vett volna magának ahhoz, hogy a győztes és kapitalista alapon álló államok adóstatisztikáját megnézze, láthatta volna, hogy bizony Nyugaton is találkozunk az adózóknak 25—35, sőt csaknem .40 százalékos megterhelésével is. (Közbeszólás a Jtommuniétapárton: Nem ért hozlzá!) Pedig ott nem állanak fenn mindazok a súlyos állami kötelezettségek, nem áll fenn az az óriási újjáépítési feladat, amely a mi küszködő, verejtékező magyar népünkre nehezedik az'ország jövőjének megalapítása érdekében. Szeretném továbbá megmondani azt, hogy kritika hangzott el a költségvetésnek és számadási rendszerének mai formája ellen is. Készséggel elismerem, hogy ez a régi, úgynevezett kameralisztikus rendszer ma már bizonyos szempontból idejétmúlt. Ezért tehát közölhetem azt is. hogy az idevonatkozó, ennek a rendszernek a megváltoztatására* korszerűbb felfekte/résére irányuló munkálatok már megindultak s ezek a folyamatbári lévő munkálatok'organikus és gyökeréig lenyúló költségvetési és zárszámadási reformban fognak kifejezésre jutni. Ezzel kapcsolatban szeretném azt is leszögezni, hogy a legteljesebb mértékben magamévá ' teszem azt a követelést, amely oda irányul, hogy a nagy mértékben megindult á 1 kan o sít ásd folyamat hatása következtében ma már a költségvetés nem szorítkozik csupán azokra a hagyományossá vált tételekre, amelyek az elmúlt gfazdasági rendszer következményeképpen alakultak ki. Egészen természetes, hogy a költségvetésnek azűj idők szellemének megfelelően át kell alakulnia és ki kell terjednie a nemzeti élet, a nemzeti gazdaság minden olyan területére, amely területen má már a nemzetnek-,. a népnek az'akarata közvetlen befolyással érvényesül. Teljes mértékben helyeslem tehát az idevágó elegondolásokat és javaslatokat, és közölhetem azt is, hogy a kormánynak elhatározott szándéka, hogy már a következő költségvetési előirányzatot is úgy terjessze be, hogy az országgyűlésnek, mint erre hivatott tényezőnek és szervnek megfelelő befolyása és megfelelő betekintése legyen az állami gazdálkodás minden egyes területére, vagyis ma már az államosított vállalatok ügyvitelére és gazdálkodására is. (Helyeslés az ellenzék soraiban.) Szeretnék még foglalkozni azzá] a megjegyzéssel amely kifogásolja, hogy a két nagyvállalatnak, a MÁSz-nak és a, NIK-nek csak a deficitje szerepel egy tételben az iparügyi tárca költségvetésében. Itt szeretném megmondani azt, hó,gy a kormányzatnak elhatározott szán," deka ezeknek a válliailatoknak a deficitjét megszüntetni és ezeknél a vállalatoknál a racionalizálást, a helyes gazdálkodást erős ütermben továbbfejleszteni. Ezeknek a vállalatokniaik' a költségvetései az előbb említett elgondolások értelmében a •jövendő költségvetési előirányzatban már szerepelni fognak. Hogy ez most nem történt meg. annak az az okai. hogy miután e vállalatok legfontosabb tételei megás a mun" ka bór és az ezzel kapcsolatos kiadások^ és miután a kollektív szerződéseik csak nemrégen kerültek tető alá. ezeket ebben a körtséigveiííésben már nem lehetett az országgyűlés elé hozni Foglalkozni kívánok még a költségvetés realitásának kérdésével és ezzel kapcsolatban azzal a kifogással amely egyes tárcáknak a kritika, szerinti túldotáltságát szembeállította más tárcák úgynevezett mostoha elbánásával. Erre vónaíkozólag szeretném megjegyezni. hogy igen különösen hangzott számomra ebből a szempontból a földmívelésügyi ' és belügyi tárca dotációinak egymással való szembeállítása. Mindenekelőtt különösképpen hangzott ez nekem azért, mert e tárcának teljesein más a feladatuk, a struktúrájuk, a lényegük. Annak" idején az elemi' iskolában a számtan alapelemeit úgy tanultuk, hogy alapműveleteket végezni, összeadni, kivonni csakis egynemű számok között: lehet. Azt hiszem, ez a megállapítás nyugodtan vonatlkozhatik arra az esetre is. ami" kor összehasonlítást végzünk- Összehasonlítást is csak egynemű, azonos tételek, számok között lehet végezni. Arról nem is beszélve, hogy 'mennyire- más e tárcák feladata, mennyire elüt egymástól, szeretném megmondani, hogy a kri-' tika már csak azért sem volt egészen objiefe'dv ezen a téren (ZENTAT Vilmos (szd): Rosszakaratú voiltl) mert á hároméves tervben -fog.Üislt beruházási adatokat nem vette .figyelembe^ (KISS Ferenc félegyházi (xnd): Nem lett közölve sehol!) Amikor például kifogásolta, hegy 62*