Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

979 Áz országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 980 világgardaság helyzetének alapos megváltozása és az ország népének összefogása, íegyeiniezett^ magatartása hozhat Szólni ke'l még azokról az aggályokról, amelyek egyesek részéről felmerülnek a

r-zal kapcsolatban,, hogy az olyan hiteleknél, -ahol államosított bank államosított vállalatnak nyújt hitelt nem fordítanaik' kellő gondot a bond twsra. T. Országgyűlés! A pénzintézetek államosításánál valóban kiemelt cél volt az

; hogy a bankok olyan hitelcélokat is honoráljanak, amelyek nem nyújtanak ugyan rendkívüli hasznot a bankoknak, de nenizetfí-azd'aságl szempontból igen fontosak. Vallóban előálilh'ait t'ehát az a helyzet, hogy az államosított bank olyan- esetleg ugyancsak államosított vállalatnak fog hitelt folyósítani, amely vállalat egy. kizárólag ai profitra néző magánbank tol nem kapna hitelt. Ezen a téren azonban a múlthoz képest változás csak a. hitelcélok, esetleg' a hitelfeltételek terén lehetséges, de semmiesetre sem a bonitás terén. Elképzelhetetlen, hogy aikkoir. amikor az államosított bankok továbbra is számítani kívánnak a magánosok betétjére, ezt a betétet a . bankpolitika legelemibb szabályainak félretételévej. könnyelműen kockáztassák és megrendítsék a közönségnek a bankok iránt ma is megnyilvánuló bizalmát. Ha valamely államosított vállalat a maga erejéből nem rendelkezik megfelelő eszközökkel bankhitelei teljes biztosítására, az' állam bizonyára £'Onfc doskodik majd megfelelő fedezetről- de nem tételezhető fel, hogy a betétesek a bankok államosításával rosszabb helyzetbe kerüljenek akár betétjük biztonsága, akár pedig a banktitok megsértésig tekintetében. A pénzügyi tárca kiadási részével nem kívánok részletesebben foglalkozni, hiszen az indokolásból kellő tájékoztatást kapunk arra!, hogy a többletek milyen .okokból állottak elő. A jövedékek üzemi kiadásai bruttó bevételükhöz viszonyítva százalékosan általában a békebeli szinten mozognak, amivel' kapcsolatban meig jegyezni kívánom, hogy jövedelmezőségüknek a rezsiköltségek lehetőség szerinti esöfk'kentéSjfi utján történő fokozása a részletes előirányzatok áttanulmányozása nélkül is. lehetségesnek látszik, ha arra gondolok, hogy például ia, személyi terhek,, a munkabérek, mint általában minden dolgozó jövedelme, a békebelinél jóval alacsonyabb szintien kell. hogy legyen, a, jövedék produktumai pedig, mint a /dohánygyártmányok és *a szesz viszont meglehetősen magas nyereséget kell, hogy biztosítsanak az államkincstár részére. Egyébként a jövedék üzemi kiadásainak --amelyek a múlt évb n úgyszólván teljes egészük ben hitelművelettel nyertek fedezetet —most már reális összeggel magában a, költségvetésben kiadási tételként történt előirányzása, úgyszintén a Külkereskedelmi Arkiegyenlítö Alap deficitjének is költségvetésileg történt biztosítása mindenesetre hozzájárul a költségvetés realitásának emeléséhez, hiszen ez a"kétfajta, kiadás együttesen nem kevesebbi minit 324.1 millió forint kiadási _ több letet jelent a multéví költségvetés . kíiadás.i keretével szemben. T. Országgyűlés! Megértéssel azok iránt a nehézségek iránt, amelyeket a. pénzügyi kormányzatnak ennek a kifosztott 'országnak államháztartási egyensúlya megteremtése és • fenntartása érdekében le kellett és a Jövőben is le kel] még, majd küzdenie, bizalommal továbbá a kormányzatnak adópolitikája és hitelpolitikája iránt a pénzügyi tánca, költségvetését a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon-) t ELNÖK: Szólásra, következik a kijelölt szónokok közül? HAJDTJ ERNÜNÉ jegyző: Tóth Endre! ELNÖK: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezéséti í,őrölj ük. Kíván-e- még valaki a tárcához általánosságban hozzászólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. NYÁRÁDI MIKLÓS miniszterr T. Országgyűlés! Amidőn a költségvetés előirányzatát a t Országgyűlésnek benyújtottam, módom és alkalmam volt mindazokat az alap-* elveket részletesen kifejteni, amelyek figyelembevételével a kormány ezt a költségvetést elkészítette és a t

# Országgyűlés elé beterjesztette. A költségvetés részletes vitája során. a kormány tagjai kimerítő felvilágosítást adtak a tárcájuk körébe eső kérdésekről és mind azokról a problémákról, amelyeket a költségvetés általános és részletes tárgyalása felvetett. Szereiméin mindazonáltal most a pénzügyeminisztérium költségvetése általános vitájának bezárásakor mind a költségvetés általános vitája során, .mind pedig most a pénzügyi tárca költségvetésének általános tárgyalása során elhangzott némely meg-.íegyzésre, ellenvetésre, vagy kritikára az azokat hangoztató igen t. képviselő uraknak a választ megadniÍKISS Ferenc ffélegyházi) ind): Nincsenek itt, az a baj!) Nem baj, majd elolvassák. Amidőn a felszólalások közül egyes kérdésekre, illetve egyes kritikákra válaszolni kívánok, teszem ezt főképpen azért, hogy az elhangzott kritikákéit ült, az ország Házában, a magyar nemzet nyilvánossága előtt, kellő megvilágításba helyezzem: rámutassak arra, hogy az illető kritika építőszándékú, objektív kritika volt-e, vagy pedig esetleg olyan eszközöket iis igénybevett, vagy olyan határokig is. elment, hogy a legjobb akarattal sem lehetne rá az »épitőszándékú« jelzőt alkalmazni. Mindenekelőtt, t. Országgyűlés, szeretnék azzal az általános vita során az ellenzék pad soraiból elhangzott megállapítással foglalkozni, amely* azt mondotta, hogy amióta Magyarországon költségvetések készülnek, 1867-ig viszszamenőleg, nem volt még soha a magyar nem zeti jövedelem ilyen nagy százalékig igénybevéve, mint a mostani költségvetéssel. Az illető képviselő úr azt állította hogy 19 milliárdos nemzeti jövedelmet véve alapul, az összes közteher ennek a nemzeti jövedelemnek kereken 40 százalékát veszi igénybe. A vita során számos képviselőtársam foglalkozott ezzel a megállapítással, ennek politikai jelentőségével. Legyen szabad nekem ezúttal ennek a megállapításnak gazdasági és pénzügyi szempontból való helytelenségére rámutatnom. (17.00) Szeretném?mindenekelőtt az illető képviselő úrnak emlékezetébe idézni, — ha talán azóta elfelejtette volna, — hogy még nem volt a magyar nemzet történelmében olyan költségvetés,* amelynek olyan súlyos feladatokat kellett volna megoldania, és amely olyan súlyos tehertételekkel állt volna szemben, mint ez a mostani költségvetés. (Ugy van! ügy van!) Az igen t. képviselő úr úgy beszélt, mintha elfelejtette