Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

977 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 978 nül magáiban rejti az egyenlő adóviselésnek azt a kifogásolható módját, hogy ai szegény is ugyanannyit fizet,, mint a gazdag-. A most előttünk fekvő költségvetésben mái" találunk bizonyos eltolódást az egyenesadók javára- Megtaláljuk most újonnan szereplő adónemként a vagyonok, a töibibjövédelmek és a vagyonszerzések megadóztatását jelentő vagyoniadót, — ezeket a problémákat egyébként Mód: Aladár képviselőtársam nagyon helyesen szintén említette már ugyanilyen* értelemben — azután megtaláljuk a jövedelemtöbbletadót a> gépjárműadót, a vagyontdézsmát és a var gyonszaporulati dézsmát. Felfedezzük a fényűzési forgalmiadónak is a múlt évi előirányzattal szemben több mint nyolcszorosnál történt felemelését. Ezeket, azonban — figyelemmel a) 'közvetett adók magas összegére — még mindig csak kezdő lépésnek kell tekintenünk. Remélem, hogy a pénzügyi kormányzat ezt a

! kezdő lépést tovább fejleszti, ami által az igazságosabb, egyénenkénti adózt&ftájsuotz* egyre közelebb jutunk. TIgy érzem, hozzászólásom nem volna teljes ha legalább néhány szóval nem érinteném a kormányzat hitelpolitikáját. A kormány zatntafe abbia ai mindent átfogó törekvésébe, hogy az or„ szagot gazdaságiiíaig újjáépítse, és az egészséges gazdasági élet és fejlődés lehetőségét minél előbb megteremtse, szervesen kell bekapcso^ lódnia hitelpolitikánknak is. Hitelpolitikánk első és legfontosabb célja változatlanul .továbbra is a forint stabilitásának biztosítása. A forint küzdelmes másfél esztendeje ailatt bebizonyította, r hog*y ^életképes, ^ mert a magyar'föld terményei és a magyar kéz munkája olyan fedezet, amelyre építeni lehet. Bízom benne, hogy a pénzügyi .kormányzat továbbra is változatlanul őrködni fog azon. hogy a forint mennyisége a termé" nyék ás áruk mennyiségével összhangban legyen. Elmondhatjuk, hogy ez eddig sikerült. * Természetesen az a körülmény, hogy a forint védelmében a kezet rajta kell tartani a bankóprésen, időnkint előidézheti azt. hogy pillanatnyilag nem áll rendelkezésre minden indokolt célra az igényeket teljesen kielégítő mennyiségű hitel. Ebből következik, hogy a hitelpolitika második nagy feladata az, hogy a -rendelkezésre álló hiteleket pda irányítsa,' ahol azok felhasználása elsősorban indokolt, Ezek a célok pedig kétségtelenül a közellátás biztosítása, valamint a mezőgazdasági és ipari termelés fokozása, amely kérdések természetesen szorosan kapcsolódnak az ^ ország hároméves gazdasági tervéhez,- amiről az előbb már említést tettein. A közellátás biztosítása elsőrendű feladat, de mai formájában átmeneti jellegű. Ha gazdasági életünk egyensú'y'ba jut, nem lesz szükség arra, hogy a májusban felhasz" Hálásra kerülő termények közhitelekből-már. az őszi hónapokban fel vásároltassanak. Ma még azonban erre szükség van, és így a közellátás céljait szolgáló hitelek megehetőben inimobilizálódnak. Ez az elmúlt őszi hónapokban a bankjegyforgalom átmeneti, nagyobbméretű emelkedését vonta maga után. Megállapítható azonban, hogy a bankjegyforgalom az eümulit év végével kulminált és lassú visszafejlődése határozott irányt mutat A felvásárolt termények értékesítésével félszabaduló pénzek — hála az államháztartás egyensúlyának — a megnagyobbodott feladatok elé néző mezőgazdaság és ipar rendelkezésére állnak a hiteltezervezet csatornáin keDfrSZÁGOYÜtftpi NAPLÓ JIIresztül, a hároméves terv célkitűzéseinek megfelelóen. A helyzet most már nemcsak azáltal javult, hogy az állam mint hiteligénylő viszszavonult a pénzpiacról

1

'. Betétfejlődésünk mérsékelt, de állandó emelkedése ugyanis lehetővé teszi s hogy a magángazdaság hiteligényének kielégítésére a magánosoknál felgyülemlő pénzeszközök is igény bevétessenek, és így az a •múltban fennállott s kedvezőnek nem mondható alapot, hogy a hiteligények kizárólag a bankprésre számíthattak, egyre javul. A költségvetés benyújtása alkalmával elmondott beszédében a pénzügyminiszter úr ismerk-tte a betétfejlődés alakulását az elmúlt időben. Bejelentette, hogy a Pénzintézeti Központ tagintézeteinek betétállománya az elmu't év nyári hónapjainak átmeneti stagnálása után újból emelkedést mutatott és november végére 638 millió forintot ért el. Az akkor említett adatokat legyen szabad kiegészítenem azcak. hogy ugyanazoknak a pénzintézeteknek betétállománya ez év február hó 25. napján 736 millió forint volt. Ennek a kereken százmilliós- emelkedésinek kollő megítéléséhez meg kell említenem azt, hogy közben december elején hatályba lépett a bank államosítási törvény, december végévei, az állam tulajdonába vette a törvény hatálya alá eső magánbankok magyar tulajdonban lévő részvényeit és januárban hivatalbaleplek a kormány által kinevezett ideiglenes, "bankvezetők. Hozzá kell anég tennem, hogy • közbeesett az év utolsó hónapja, amely a fokozottabb igénybevétel folytán köztudomásúlag nem alkalmas a betétfejlődésre. T. Országgyűlés! Természetesen ebből még nem szabad túlságosan messzemenő következtetéseket levonni. Az államosított bankokra és a bankok élére rendelt intézőbizottságokra més; igen komoly és súlyos feladatok várnak, hogy betölthessék azt a.szerepet, amelyet az ország népe joggal elvár tő.'Üik. De a legteljesebb józan tárgyilagossággal is meg kell állapítanunk azt, hogy a bankállamosítás- az első menetet megnyerte. Az államosított hitelszervezet sikeres működése igen sók körülménytől' függ, de talán a legfontosabb feltételt, a nagyközönség bizalmát máris sikerült biztosítani. Ha ezt a bizalmat — amint joggal remélhetjük — továbbra is sikerül a kormánynak biztosítania, akkor a .hitelszervezet teljesíteni fogja feladatát az ország népével szemben. A hitelszervezetnek nagy és súlyos problémája az, hogy azok a pénzek, amelyek a hite'íszervezeí csatornáin keresztül a * gazdasági' életbe kerülnek, csak részben folynak vissza a hiteilszervezethez. Ez a Gerő miniszter úr által találóan »csavargó tőké«-nek nevezett pénzmennyiség súlyosan nyomja a magyar gazdasági életet is. Sajnos, ez ma világjelenség, amely mutatkozik minden esetben, amikor nagy háború vagy más rendkívüli ok miatt a világpiacon bizonyos fontos árucikkekben a keresetet és kínálat viszonya nem kiegyensúlyozott. Ameddig fennáll olyan legális, de legtöbbször illegális üzlet lehetősége, amely a befektetett pénzt gyorsan megsokszorozza, ez a lehetőség mindig csábítja a piacon lévő pénzt. Ennek a helyzetnek gyökeres megvá/toztatása. pillanatnyilag — úgy látszik -— , még meghaladja a kormány erejét és hitel politikai r vagy rendészeti úton ez az állapot csak javítható, de meg nem szüntethető. Várható, hogy a kormány mindent megtesz, ami módjában áll>- de lényeges javulást csak a 62