Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

975 Az országgyűlés 55. ülése 1948. i liárdbó,] a költségvetés 26%-nt vesz igénybe " közteher címén. A 26%-os megállapításban benne! varaniaik az üzemek deficitjei m, de nincs benne természetesen az üzemek költségvetésileg előiráyzott bruttó bevételi álladóka, mert ezt az utóbbi számot semmiképpen'' sem lehet k öz teh etrkén t f igy ele?nbeve nni. Ha most figyelembevesszük azt, hogy a tavalyi 14.8 milliárd forint nemzeti jövedelemből 2.8 milliárd volt a közteher és így 11.9 milliárd jutott a szabad közgazdasági életre, viszont a folyó évi 23 milliárdos nemzeti jövedelemből a 6 milliárdnyi közteher levonása után fennmaradó rész 17 milliárdot tesz ki, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a múlt évivel szemben 5.1 milliárddal több jut az általános életszínvonal emelésére. Ebben az összegben még nem is foglaltatnak benne a dolgozók életszínvonalának emelésére fordított 'azok a kiadások, amelyek büdzsé-kiadások címén jelentkezinek, mint például a közalkalmazotti fizetésemelés. / Ha jelemtől ^is ez az 5.1 milliárdos emelkedés a múlt évi életszínvonalhoz viszonyítva, azért még messze alatta, van a békebeli életszínvonalnak, mert a békebelinél sokkal alacsonyabb nemzeti jövedelemnek 26 százalékát kell közteherként igénybevenni a kormányzatnak. Ha az életszinvonalunk alacsonyabb is, de belátjuk, hogy országunk újjáépítése érdekében, a hároméves gazdasági terv beruházásai érdekében nagy áldozatokat kell vállalnunk, inert szükségszerű kapcsolat áll fenn egyfelől az ország beruházásai, másfelől annak fogyasztási lehetőségei között. Amit megtakarítunk, főleg amit beruházunk, azt a materiális jószágtermelésből nem fogyaszthatjuk el. Ha a kérdést a pénzfátyolon keresztül nézzük, ez annyit is jelent, hogy pénzben nem ruházhatunk be többet, mint amennyi beruházásra megfelelő pénzügyi fedezet felett . rendelkezünk vagy az adó- vagy a megtakarítási szektorban, mert ha többet ruházunk be, olyan egyensúlyhiányt váltunk ki, . amelyet közismerten inflációnak neveznek. A hároméves tervben, foglalt beruházásokra is áll ez-a megállapítás és ezért nem szabad kevesemie senkinek sem a hároméves tervbe felvett programokat és szem előtt tartva a stabilizációt, mint elsőrendű követelményt, nem lehet kifogásolni a hároméves terv végrehajtása során esetleg előforduló elmaradásokat sem. A beruházással ugyanis óvatosan kell bánnia a gazdaságpolitikának, mert a forszírozott beruházások nem mindenkor hasznosak. Utalok itt arra a megállapításra, amely szerint az angliai inflációszerü jelenségek tulajdonképpen a beruházások túldimenzionálására vezethetők vissza. Az angoloknak tehát, hogy a. szükséges megtakarításokat biztosíthassák, a beruházásokat csök- • kenteniök kell és olyan büdzsét kéül szerkeszteniök, amely felesleggel zárul. Mindezeket csak azért említem* hogy rávilágítsak a beruházások pénzügyi fedezetének szükségességére. Nálunk most az a konkrét elgondolás, hogy a folyó költségvetési év körülbelül 7.5 milliárdos büdzséjéből 800 milliót fordítunk a költségvetés keretében a báróin éves Wv létesltménveire. A feiinmíaradó hányadot hitelvonalon kívánják előtereimtenii. Meg kell említeni, hogy ai hároméves terv első hat hómaipjában a végrer hajtási adattok szerint az előirányzatot nem sikerült száz százalékban megvaiósítaini az álvi február hó 27-én, pénteken. -976 latmi és közületi beruházások vonalán, de. remény van arra, hogy a következő félévbem* ebből az ekrnairadásból! valaonit pótolunk.. Mindamellett a csökkentés. — amiint az előbb kifejtettem — nem. ok nélkül történt és bizonyítéka annak, hogy a kormány a szükséges realizmussal kezeli ezt a kérdést és különös figyelemmel volt arra a visszaesésre, amely az aszálykárok következtében a nemzeti jövedelemi alakulásábain érezteti hatását. Ennek megfelelión felülmaradó 500 millió nem fogja túlságoévére előirányzott 1796 milliót már az előirányzatban 1326 millióra csökkentették. A 800 millión felülmaradé 500 millió nem fogja tulságosiaai terhelni a magánmegtakarítások mérlegét, annál is kevésbbé, mert abból 250 milliót közületi beruházásokra prelimináltak. tehát olyan beruházásóikra, amelyeknek pénzügyi fedezetét a közületi háztartások keretein belül nagyrészben szintén (adókkal teremtik elő. Mindössze 250 millió tehát az a maradvány, amelyet pótlólag még meg kell takarítanunk. Amikor a kormányzat ilyen realizmussal kezeli ezt a kérdést^ azt hiszem, teljesen jogosulatlan az a feltevés, hogy a hároméves terv beruházásai. túldimenzionáltak és végrebjaijtájSuk nagyobb egyensúlyzavarokat idézhet elő. Nem vitás,-bogy a beruházások ai békebeli méreteket ma a legtöbb kulturorszájgibam erősen meghaladják. Angliában például a folyó évben végrehajtandó beruházásokat a fentemlített szempontok hatása alatt bekövetkezett jelentős megszorítások után is. még mindig a nemzeti jövedelem egy hatodára becsülik, ami már közel jár a mi előirányzott megterhelé-' sünkhöz. A probléma tehát igen súlyos és nagy, de ha 0Eit az eddigi végrehajtás során tanúsított realizmussal kezelik, egyáltalán nem megoldhatatlan. Gondoljunk vissza az egykori szomorú emlékezetű Darányi-féle egymilliárdos prognammra. amely a mai nagykereskedelmi árindex alkalmazásával körülbelül hatmilliárd forintnak felelnek . meg, a megélhetési költségek emelkedéséinek figyelembevételével petdg még ennél ,is többnek. Az a. terv nem volt egységes tervgazdaságii progriatmm; kizárólag a haditermelés fokozására előirányzott programúi volt. Hasznunk nem volt belőle, de kárunk annál több, mégis enineik a programmnak keresztülvitele az első években alig éreztette hatását. A hároméves terv ezzel szemben az ország jólétének általános és szerves kifejlődését szolgál jia, így

1 tehát annak eredményeképpen a piac áruellátása ás feltétlenül fokozódni fog. Termelésünk bázisa kiszélesedik, fejlődünk a teljes foglalkoztatottság felé, megszüntetjük a mumkainélküliségeit, orvosolunk gazdasági életünk felépítésében számtalan olyan hiányosságot és hibát, amelyeknek orvoslását évtizedeken át elmulasztották; és így egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a tervet nagyobb nehézségek nélkül végre fogjuk hajtani s végrehajtásából erre az országra és annak minden polgárára jólét, gazdagság és megelégedés fog fakadni Az adózási rendszer tekintetében rá kívánok világítani arra, hogy az adózás még. mindig elsősorban a közvetett a csókon nyugszik. Tudfom, bogy.a létminimumot meghaladó vagy éppen bőséges jövedelmet-élvezők száma erősen csőikként és iai teher szüikséigképpen a nemzeti jövedelem túlnyomó nagy részét kitevő kis jövedelmeden ; nyugszik, mégis . kérnem kell a' péiszügyminásizter uralt, hogy az egy eme s adózás rendszerének miinél fokozottabb kiépítésére törekedjék, meri a közvetett adózás kétségtele-