Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, péntekem,. . 970 hat a teher súlyosabb. Ez azonban csak aizt bizonyítja, hogy a magyar népnek megvan. az életereje é

s az elszántsága ahhoz, hogy ezeket ,

a • terhekért az újjáépítés érdekében e!Ívisel.je. • • . Természetesen felmer ülhet az az aggodalom, hogy ha a bevételek így emelkednek, akkor nem kell-e attól félni, hogy egy olyan időszak jön, mint például a Bethlen-kormány alatt, amikor az inflációt követő stabilizáció után külföldi kölcsönök áramlottak be az orrországba, új adókat vezettek be, ezek ontották a bevételeket, az adókat nem szállították le, ellenben az álllauikinestár feleslegeit felesleges beruházásokra, többnyire luxus- vagy felesleges kultúrintézményeikre fektették be. Azt hiszem, aki a mai Magyarország politikai^ struktúráját, demokratikus kormányát és. pártjait ismeri, annak ilyep aggodalmaktól nem kél] tartania, mert ma igenis minden fil

L iérre vigyáznak az illetékes tényezők. Meg kell említenem ezzel kapcsolatban, hogy maigának a pénzügyminisztériumnak a gazdálkodása, amellyel ezt a bevételt előteremti, igen jó. Nemcsak azt kell ugyanis számításba venni, hogy mekkora az a bevétel, amelyet saiz ország közönsége adóban ikiizzad, hanem azt is, hogy mibe kerül ennek adminisztrálása és behajtása, Meglepő adat jön itt ki: a 4738^ millió forint bevétel költsége kevés. Mivel a pénzügyminisztérium összes kiadása 515 rmillió^ forinrtí, ebből pedig a jövedékek üzemi kiadásaira 254 millió forint, egyéb kiadásaira: pedig 115 _ millió forint, vagyis / összesen 369 millió forint esik, az egész adóadminisztrációra 146 millió forint kiadás marad, vagyis a bevételi 3 százaléka. Ez olyan ragyogó eredni ény, amelyre nemcsak a pénzügyminiszter úr s az ő *munkatársiai, a pénzügyminiszltériuim ,és a pénzügyi adminisztráció lehetnek büszkék, hanem, ha — mondjuk — valamilyen magánvállalkozás lenne megbízva az adók behajtásával, az is büszkén hirdethetné ezt az erednnényt. (LEVAY Zoltán (md): Az biztos! Ott a legkevesebb az autó, az igaz!) A másik szempont, amelyre szeretnék nínmtatni; a bevételi többlet szempontja. A pénzügyminiszter úr expozéjában hangsúlyozta, milyen jelentós dolog ez és milyen kevés ország van Európában, amely elmondhatja, hogy bevételi többlettel dolgozik. A pénzügyminiszter úr összehasonlításokat isj itett_.es említette, hogy Franciaországban a deficit . 7-5 százalék, Ausztriában 17.8 százalék és Csehországban 11.3 százalék. A pénzügyminiszter úr itfc megállt, én azonban tovább megyek, én le akarók menni ennek a kérdésinek a gyökeréig. Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen szegény ország, mint Magyarország, amely még hozzá a háborút is elvesztette, nía defieLtmenlties költségvetéssé] tud ideállni ország ós világ elé, amikor pélklául Franciaországinak deficitje vanl Hasonlítsuk össze ezt a két krassz esetet. Fraaiciaország, területe és népessége durván «zámítva ötször akkora, mint Magyarországé: mindenki itudjai. hogy, gazdag ország, hogy nagy tőkéi vannak, tudjuk, hogy nagy kereskedelmi flottája van, hogy külföldi tőkeethe* lyezései vannak, amelyek mind bevétellel, kamatokkal és jőve delemmel járnak; nagy gvarmatbirodalima van, sőt pa különleges" ellőnye is megbán más európai országokkal szembeni hogy gyarmatai közvetlen közelében, a • Földközi-tenger partján, ennek a nagy tó ni a ka másik oldalán terűinek éh, tehát termékeik — pékdaul a foszfát, a káli, valamint az élelmiszerek, a szén — nagy tömegekben és olcsón juthatnak az anyaországba. Emelletit Franciaország a háj borút megnyerte. Igaz, hogy vannak olyan részei, amelyeket a háború elpusztított, de ezek i aránylag nagyon csekély területek és nálunk Magyarországon a pusatítás és a naiblá,

s sokkal nagyobbszabású volt!, mint FranciaországbanÉs íme, ez ía. Franciaország mégis deficittel dolgozik! Felteszem a kérdést, hihető-e. hogy 1 Franciaország ne tudná a költségvetését egyensúlyba hozni? El ' sem képzelhető, hogy ne tudffiá vagy bevételeit avval a hiányzó pár száz millióval felemelni vagy pedig kiadásait néhányszáz millióval leszorítani. Ez aKonlban ászért nem történik meg. mert. ott nincsen olyan egészséges belpolitikai helyzet, minit _ uálunk, nincsen, egy olyan erős kormány és egy olyan erős korniánykoalieió, mint nálunk,'ahol szigorúan, el van határozva, hogy az áldozatokat igenis viselni fogjuk t és ezeket íaz' áldozatokat a nép, a dolgozók milliói ennek a kormánynak kedvéért el is vállalják, (ügy van! Ugy van! a kormányvártokon.) Állítom, hogy ez a deficitmentes költségvetés a koalíciós politika egyik legragyogóbb diadala. (Ugy van! Uay von! a kormánypártokon) \ T. Országgyűlés! Dénes István képviselőtársiam, akineji felszólalását végighalLgattiam, foglalkozott itt azzal, hogyan, kellene a snraigyar adórendszert megreformálni, jobbá és olyanná tenni, hogy a terheket igiaaságosiabban osszia el. Én nem akarok ilyen messzire menni — erre itt most.

1 nincs is iciőm — és különösen nem akarok elméiéit i fejtegetésekbe bocsátkozni, de ezzel kapcsolatban nekem is van néhány megjegyzésem. Az adók csoportosítása azt mutatja,; hogy egyenesadók címén 1505, fogyasztási adók címén 540. forgalmiadók címén pedig 1480 millió forint bevéiteilünft vaai. Dénes igen t.'képviselőtársam azt-'mondotta., hogy ez rendkívül egészségtelen megoszlás. Én tudom, hogy a fogyasztási aldónak és a forgalmiadónak mi a jelentősége. Elős-zör is a forgailimiiadóra meg kell jegyeznem, hogy ezt ma semmiféle kormányzat sem nélkülözheti, mert ez valóban olyan könynyen kezelhető, olyan biztos és magy bevételt garantáló adónem, amelyről a maá helyzetben, amikor a legtöbb ország lainyiaigi nehézségekkei küzd semmiféle George-féle földjáradék vagy más hasonló kedvéért lemondani nem Lehet. (Ugy van! Ugy van! a kormánypártokon-} Az egyenesadók ós & forgalmiadók között véleményem szerint már .igen jó és kedvező arány alakult ki. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a fogyasztási adókból szármiazó bevételek az egyenesadókból sízárinazóknak csiak körülbelül egyharmadlát teszik ki. Én emlékszeim rá p két háború közötti évekből, — amikor szintén foglalkoztam ilyen kérdésekkel — hogy akkor a fogyasztási adók összege egyenlő volt az egyenesadókéval. Ez volt az egészségtelen helyzet Én nem aizt mondom, hogy ezen a, -téren nem lehetne a helyzeten javítani, sőt míagam, ás fogok ebben á vonatkozásban egy-két ideát felvetni, de radikális változást itt nem tudunk bevezetni. Ne felejtsük . el ugyanis t. Országgyűlés, hogy einnefk a, költségvetésnek az acéljia és az az egyik legerősebb aliaipja, hogy" a stabilizációt, a. forint értékállóságát biztosítja, ennek pedig első feltétele, .eonditio siii© QU

a • non-jia a megfelelő bevétel. Éppen ezért előrebocsátom, hiogy azok a megjegyzéseim,, iáimé lyek az adórendszer esetleges javítására voniatkoznak, szintén'abból indulnak ki,'hogy »