Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

Ö57 Az országgyűlés 55. ülése 1948. A pézügymimsztérium költségvetése nagyjából az előző évi keretek között mozog s így én ezzel a kérdéssel közvetlenül a pénzügyniiiíisztérirumot illetően nem i<s kívánok részletesebben foglalkozni. De hogy ezen a téren is van minek utánanézni s van hol kezdeményezőén vagy .- ösztönzően fellépni, jellemzésül csak egy kérdésre szeretnék rámutatná* mégpedig a honvédségi nyugdíj tehernek az összes nyugdíj teherhez viszonyított igen magas arányára. Az összes nyugdíjteher havi 18 millió forintot kitevő összegéből a rendőrök, bírák és a tanügyi személyzet nyugdíja havi 6, az. öszszes többi közigazgatási nyugdíjasok nyugdíj terhe újra esiak.6 millió forint, ezzel szemben a honvédség keretében kifizetésre kerülő nyűg" díj egymagában ugyancak 6 millió forint, tehát az összes nyugdijak 36%-a. Minthogy pedig mindenki tudja hogy a honvédségnél a legénység nyugdijat nem kap, világos, hogy ennek a havi 6 milliónak túlnyomó részéből ia horthysta és még^ azon túl i? az osztrákmagyar hadseregtől átvett, sem nemzetinek, sem demokratának nem nevezhető tisztikart tartjuk el. (KISS Károly (kp): Ideje volna revíziót esiináilni ezen a téren!) Befejezésül! még arra szeretnék rámutatni, hogy nekünk természetesen nemcsak — hogy úgy mondjam — ilyen mennyiségi, az adóbevételek jobb kimunkálását vagy •« kiállások fokozottabb ellenőrzését illető kívánságaink vannak a költségvetést illetően, hanem ezen túl alapvető, hogy úgy mondjam, strukturális kívánságunk a költségvetéssel Szemben, hogy annak egész szerkezetében és felépítésébem is tükröznie kell azt az alapvető szerkezeti változást, amely állami és gazdasági berendezkedésünkben végbement. Tükröznie kell államunk és gazdasági életünk népi demokratikus jellegét. Gondolunk itt arra, hogy jelenleg a költtségvetesben mindössze kileinc állami üzem szerepek az államosított, állaimi kezelésbe vett, vagy állami érdekeltségbe kerüli többszáz üzemmel szemben. Az államosított és állami kezelésbe vett üzemek viszont csak deficit jükkel szerepelnek egy ,összegben az iparügyi minisztérium költségvetésében. Mi szükségesnek tartjuk hogy a költségvetés egész szerkezeté-ben s felépítéséiben világosan tükrözze új népi demokratikus állami és gazdasági életmik megváltozott tartalmát és terjedelmét. . Természetesen nagyon jól tudjuk, hogy e formális, a költségvetés szerkezetére, összeállítására és felépítésére vonatkozó kívánságnál is sokkal lényegesebb, hoigy \m üzemek eredménye ne a kiadási oldalon szerepelje,]t, hanem a deficit eltüntetésével, az üzemek jövedelmezővé tételével az a jövedelem, amely eddig a tőkések és a bankok profitját növelte, mia az újjáépítés kiszélesítésének, a fogyasztásra rótt terhek csökkentésének a forrásává váljék. Azt is; jól tudjuk, hogy ennek a feladatnak a megoldása túlmegy a pénzügyminisztérium hatáskörén. Olyan feladat ez, amelyet a gazdasági „vezetés jobb megszervezésével, az üzemi munka racionalizálásával, a munkaszellem megjavításával csak a dolgozó munkássággal együtt lehet megoldani. De meg vagyunk győződve'arról, hogy a magyar munkásság és népünk egésze meg fogjai érteni a népi demokratikus fordulat jelentőségét, valamint az előtte álló lehetőségeket ós a ráváró feladatokat. Meggyőződésünk, hogy a magyar demoévi február hó 27-én, pénteken. 958 krácia erői, amelyek biztosították- ezt a fordulatot, a demokratikus vezetés és a dolgozó nép együttműködésének elmélyítéséve] és a reakció Végleges eltávolításával biztosítani fogják a megváltozott tartalom gyümölcseit a mlaigyar nép számára. Ebben a reményben pártom és a magam nevében a költségvetést elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) . ELNÖK: Szólásra következik iá kijelölt szónokok közül? FAKKAS GYÖRGY jegyző: Dénes István! DÉNES ISTVÁN (md): T. Országgyűlés! Végighallgattam a költségvetési vitát, az egyes tárcákhoz hozzászólt képviselők beszédeit és megállapítottam, hogy ha a miniszter eleget tenne azoknak az óhaj oknak és kívánságoknak, amelyek a gazdasági és kulturális élet különböző területein a kormányzattal szemben felmerültek, legalább ezermillió forinttal kellene még emelnie az 5.2 milliárd forintos bevételt, mert ennyivel szaporodnának a kiadások. Mindezek alapján most, midőn pártom nevében a kormány pénzügyi politikáját teszem kritika tárgyává, meg kell állapítanom, hogy az egyes miniszteri tárcák személyi és dologi kiadásai, amelyek 5.2 milliárd forint adót vesznek ki a dolgozó magyar nép zsebéből, háború sújtotta országunk minden téren való újjáépítése céljából szükségesek. Egyúttal a magyar nemzetnek meg kell tanulnia minden egyes mostani költségvetéssel kapcsolatban, hogy a háború az oka annak, hogy ilyen szörnyű terhek hárulnak reá. Ezúttal a régi reakció által teremtett háború. Ennek a súlyát viseli most a magyar nép. Az 5.2 milliárd forint adónak népünkre való kivetése és behajtása szükséges, mert egyfelől teljesen tőkeszegény ország vagyunk, másfelől a nemzetközi viszályok és feszültségek miatt adott helyzetünkben a pénzügyi kormány hiába kíván és lát szívesen minden építőszándékú és politikai feltételektől mentes külföldi kölcsönt. Amig a nemzetközi viszá.lyok meg nem szűnnek, amíg a nagyhatalmak mag nem teremtik az együttműködést, addig külföldi kölcsönre a tőkegazdag országok részéről nem számíthatunk. Ez oknál fogva a magyar nemzet az 1947/48. költségvetési évben is kizárólag saját erejére van utalva és saját verejtékes munkájának gyümölcséből kénytelen az államháztartás, az újjáépítés (15-30-) és jóvátételi terhek fedezésére- annyit leadni, amennyi szükséges ahhoz, hogy az államügyek vitele és a súlyos kötelezettségek teljesítése meg ne akadjon, s &. forint vásárló ereje fenntartható, a stabilizáció és a hároméves tervbeli rekonstrukció megvalósítható .legyen. Nekem is meg kell állapítanom, hogy — ha fokozott közterhek mellett és a nép áldozatos erőkifejtésével is -— a magyar nép ma már mégis jobban él, mint az elmúlt esztendőben; természetesen azok, akiknek forintjuk van. T. Országgyűlés! Az előttem szólott képviselő úrJaizt mondotta, hogy a köizvelett adórendszer alkotja most is adórendszerünk gerincét, és tudja ugyan, hogy ez népellenes, tudja, hogy ez munkásellenes, de hát nincs mit csinálnunk mindaddig, amíg az államosítás az egész vonalon meg nem történik, és az állami üzemek nem termelik majd ki mindazokat a szükségleteket, amelyeket az állami közigaz-