Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

955 Az országgyűlés 55. ülése 1948. pedig

1 az az álláspontunk, hogy mi nem elégedhetünk meg egy meghatározott adómennyiség behajtásával, hanem számunkra nemkevésbbé döntő szempont az, hogy azt honnan hajtják be, érwényesííik-e a »fizessenek a gazdagok* demoktotikus elvét, nemcsak elvben a rendelkezésekfiél, hanem a végrehajtásban is. S meg kell mondanunk, hogy éppen ez az a terület, ahol a pénzügyminisztérium lemarad feladatai mögött. _ Jellemzően megmutatkozik ez elsősorban a jövedelemtöbbletadó és a vagyondézsma eddigi eredményeinél. Tudvalevő, hogy a jövedelemtöbbletadó minden olyan személyt terhel, akinek jövedelme havi ezer forinton felül vaoiv s azt hiszem, mindennél jellemzőbb, hogy Budapesten esiak 7000 olyan szabadfoglalkozású egyén volt, aki jövedelmét havi 1000 forinton felül vallotta be. A 7000 adózónak is túlnyomó nagy része 1000 ós 1500 forint közti jövedelmet vallott- és alig 2000-re tehető azoknak a száma, akik havi jövedelmüket 2000 forinton felül lévőnek vallották. Nem szorul bizonyításra, hogy Budapesten nem 2000 szabadfoglalkozású nagyjövedelmű egyén él. Különösen mem akkor, amikor azt kell látnunk, hogy tucatjával akadnak olyan ügyvédek, könyvszakértők, akik egyegy vállalattól sok tízezer forintos honoráriumot vesznek fel. Ha ehhez hozzávesszük a nagykereskedőket, a luxusüzletek és egyéb vállalkozások tulajdonosait, akkor nyilvánvaló, hogy ezen a téren még sok a tennivaló. Jellemzésül igen érdekes az a kísérlet, amelyet a pénzügyminisztérium néhány luxusnyaralóhely vendégeinek az adómoráljára nézve végzett, így például a szabadsághegyi luxusszállóban többezer forintos összegeket hagyott mintegy 400 vendég közül alig 120 volt az, aki egyáltalában jövedelemtöbletadót fizetett. Ezek közül a megejtett vizsgálat alapján 83 személynél több mint 100%-al emelték fel az adóhatóságok a fél beleegyezésével az adót. A vizsgálat szerint 280 olyan egyén költött siokezer forintot a Szabadsághegyen, akik eddig jövedelemtöbbletadót egyáltalán nem fizettek. (Közbeszólás a demokrata néppárton: Halljuk a neveket!) A vagyomdézsmabevételekkel kapcsolatban mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy a költségvetésben ezen a címen már a hároméves terv előirányzatához képest redukált öszszeg van beállítva. Ugyanakkor rá t kell mutatnunk arra, hogy míg az első félév gazdálkodási eredményei valamennyi adónemnél igazolták a költségvetés számszerű adatait, ós ebben a tekintetben az eddigi gazdálkodás eredménye teljesen kielégítő ós megnyugtatói a jjrag-yondézsnia behajtásánál a tényleges eredmények még jelentékenyen elmaradnak az előirányzott összegektől. Hogy ezen a téren milyen magy jelentősége van a fokozottabb ellenőrzésnek és a demokratikus adóztatási elv hatályosabb érvényesítésének, szabad legyen még néhány konkrétumra rámutatni. Egy kaposvári pénzügyi vizsgálat jelentése ismerteti a következőket. A. vizsgálóbizotfeág közel félmillió forint összegű külön kezelt, könyveletlen számlát talált a Szeesődy cégnél. Egy másik cégnél pedig a leltár szemmelláthatóan sokszorosa volt a vagyonbevallásban szereplő áruleltárnak. Kirívó esetként említi meg a jelentés a jövedelemtöbbletadóbevallással kapcsolatban ÍJngár László, ugyancsak kaposvári bőrkereskedő esetét, aki 1947. első félévi bevallásában 16.500 forint üzleti nyereséget mutatott ki, és körülbelül haévi február hó 27-én, pénteken. 956 sonló összeget kívánt elfogadtatni a második adófélévre is. A vizsgálat ezzel szemben megállapította, — és ezt az adózó is elismerte. — hogy az 1947. évi üzleteredmény 137.000 forint tiszta nyereség volt. Gombos Mór 1947 második felére 2600 forint jövedelmet vallott, a vizsgálat pedig az 1947. évre több mint 60.000 forint jövedelmet .állapított meg. Mindez világos cáfolata saaiituatk, t- Ország",, gyűlés, mintha itt túladóztatásról volna szó. Bt nem túladóztatásról vau sizó, hanem arról,hogy egyes, magukat a vágyom- és jövedelemtübbleUidó alól kivonni igyekvő rétegek kiabálnak előre, csinálják a pánilkot, igyekeznek kibújni a kötelezettség alól, és az ellenzék igen t. képviselői ügyvédéiívé válnak ezeknek a rétegeknek, ügyvédeivé válnak a gazdasági reakicióniaik. (Felkiáltások a néppárton: Kik azok az ügyvédeik? Nem a néppárthoz. tartoz.nak!) A Barankovics*-párthoz! (KÖVES Amdrás (kp): Ugylá'íszik, találva érzr'ík magukat! — NAGY Károly (kp): A jegyzőkönyvek bizonyítanak! Nem lehet letagadni!) T. Országgyűlés! A pénzügyminisztérium adópolitikájával szemben az ellenzék másik; el" lenvetése az, hogy a fogyasztási és forgalmi adóbevételek összege nagyobb, mi'pt az egyenesadóból származó adóbevétel. Az érv átszólag deimokraiákus érv, hiszen a múltban a reakció kormányainak pénzügyi politikáját mi is ebből a szem pontból támadtuk- (DÉNES István •(md): így van!) de legyen szabad ezzel kapcsolatban rámutatnom itt is a helyzet megváltozásából következő elvi jelentőségű fordulatra. Amennyire természetes, hogy a polgári demokrácia, tehát egy olyan demokrácia keretében, amely a korlátlan magántulajdon alánján áll és nem nyúl hozzá a bankokhoz, ja nagyvállalatokhoz, a nagybartokhoz, az, adópolitika demokratikus vagy antidemokratikus jellegének egyik döntő kritériuma, hogy a vagyonra és jövedelemre támaszkodó, tehát a vagyonosokat érintő egyenesadó hogyan viszonylik a széles tömegeiket, az egész társadalmat érintő fogyasztási és forgalmlii adók öszfczegébez. Más azonban a helyzet olyan országban, ahol — mint nálunk is — nem elégszünk meg ia nagybirtok és a nagytőke megadózta" tásával, hanem felszámoltuk a nagybirtokot, államosítottuk a bányákat és a nagybankokat, s állami kezelésbe vettük^a nehézipari üzemeket. Természetes, hogy ilyen országban az egyenesadó növeílésénejk meg^vaimnak a maga korlátai. S mindaddig, amíg az állam az államosított üzemek jövedelmezővé tételévél és a vállalatok jövedeWével nem képes nagyobb mértékben alátámasztani költségvetését^ az államháztartás egyensúlyának, az infláció elkerülésének, tehát éppen, a dolgozó osztályok" nak és a demokráciánaik az érdekében kénytelen a (közvetett adókra támaszkodni. T. Országgyűlés! Termlészetesen nemcsak a bevételű, hanem a kiadási oldalnak is megvannak a maga 'problémái. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a pénzügymimszíériumnak kell az élen járnia a" mintaszerű és taikaréikos. jól ellenőrzött giaizdájlkodásban. Mindenit el kell követnie, hogy a fckairékosság és a szigorú ellenőrzés útján az államháztartásbólj kiküszöbölje a felesleges kiadásokat, hogy ezáltal is minél többet: a lehető legtöbbet juttathassunk vissza beruházás, kulturális é? közvetlen szociiáfás segítség formájában annak a dolgozó népnek, amely munkájával ezt a stabil államháztartást lehetővé tette.