Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

958 Az országgyűlés 55. ülése 1948. S'Zággyíílés, a mi népi demokratikus 'költségve" tésünkkel és pénzügyi gazdálkodásunkká.! kapcsolatban. Alapvetően más a helyzet a dolgok természeténél fogva, minthogy olyan állam" ham, mely feladlaftánaík tekinti, hogy _ népét úgy segítse, 'hogy a termelés és a hitelei osztás döntő kulcspozícióit kiveszii a. magánérdekettségek kezéből és a közérdek, a nép iszolgája/ tába állítsa, a doilgoik természietéből következik, hogy e feladatok első lépésben, minit nálunk, az üzemek háborús lie<rongyoltsága.és elmaradottsága következtében áííami terheket is jelenteinek, más oldalról azonban a, jövőt illetően is természetes, hogy miméi inkább lesz az ország gazdasági élete a termelés és elosztás kulcspozicióinak államosítása következtében magántőkések gazdaságából a szó^ szószerinti értelmében is közgazdasággá, a nép gazdasá" gává, természetes, hogy a nemzeti jövedelemnek annál nagyobb része fog keresztülmenni az állami költségvetésein. Azok érvelése tehát, akik azzal támadják és bírálják, költségvetésünket, hogy la nemzeti jövedelem nagyobb részét teszii ki, mint a Horthy-rezsim egyik vagy másik kormánya" nak költségvetése, lehet tetszetős és népszerű a politikailag öntudatlan rétegek vagy a százalékon túl a megváltozott tartalmat nem látó statisztikus számára, de. semmi kétség nem lehet aziránt, 'hogy egy ilyen pusztulás, ilyen háborús és állami veszteségek és a közintéz-_ menyek és a közlekedés újjáépítését célzó fel"" adatok mellett a, reakció nem ennyivel, hanem kétsizer ennyivel terhelné az adófizetőket, másrészt nem a gazdagokat, hanem hatványozottan: sújtaná, préselné^ a kisembereket és a dolgozókat. A mi véleményünk; szerint, ha a megoldandó féladatokat és az eredményeket tekintjük, akkor azf kell mondanunk, (hogy ezeket a feladatokat; a demokratikus kormány nem .nagyobb, hanem ha a tényleges nemzeti jövedelem egyre nagyobb része fog átmenni a vétellel, tehát olcsóbban oldja meg, mint a reakció bármelyik kormánya megoldotta a magyar nép elnyomásiának és a munkásság, fékentartásának feladatát a reakció számára. Ezen tiilmenőleg azonban, t. Országgyűlés, éppen demokráciánk megváltozott tartalmát tekintve, mi igenis egyenesen szükségesnek és természetesnek tartjuk, jhogy amilyen mértékben gazdasági életünk a tőkés-kapitalista gazdaságból fokozatosan alakul át valóban a nép gazdaságává, abban a mértékben a. nemzeti jövedelem egyre nagyobb része fog átmenni a költségvetésen. A költségvetés növekedése és a nemzeti jövedelemhez, viszonyított növekvő aránya azonban nem a visszaesés jele lesz. hanem fejlődésünk ütemét fogja mutatni. S ha erről van szó, akkor a jelenlegi arányról ma legfeljebb csak azt állapíthatjuk meg, hogy ezen a "téren még az elején vagyunk a fejlődésnek. Éppen ezért mondjuk mi azt, hogy demokráciánk megváltozott tartalmát és fejlődésének az irányát tekintve, üres demagógia Baranikovios képviselő, úr és mindazok érvelése, akik a reakjoiós kapitalista országok Iköltlségvetési "mércéjét akarják ráhúzni a mi új, a nagyüzemek, bankok államosításán keresztül a gazdasági életet a tőkés gazdaságból a nép jólétének forrásává, népgazdasággá változtató államgazdasági életünkre és annak pénzügyi költségvetésére. T. Országgyűlés! A mi véleményünk szerint a népi demokratikus gazdaságpolitika évi február hó 27-én, pénteken. 954 szempontjából egy költségvetés helyes és progresszív értékelésének a főszempontját nem az adja meg, hogy a nemzeti jövedelem minél kevesebb, hanem igenis az, hogy minél nagyobb 'része menjen át a költségvetésen s kerüljön ezáltal demokratikusan ellenőrzött felhasználásra; a döntő csak az, hogy a nemzeti jövedelemnek ezt az államháztartáson keresztül menő minél nagyobb részét ine herdálhassák el a Keleméin Gyulák és a hozzá hasonló politikai és gazdasági gangszteirek, hanem ianinaík minél nagyobb részét fordítsuk valóban közcélokra, az ország újjáépítésére, a mezőgazdaság és ipar fejlesztésiére és ezzel a közjólét alapjainak a. kiszélesítésére. Hogy a magyar demokrácia erről sem feledkezett és feledkezik meg, arról, azt hiszem, éppen az elmúlt hetekben mutatott szeauléPető példát a jobboldali szociáldemokráe a felszámolásával, exponenseinek a közéletből való eltávolításával, s meg vagyunk győződve-, hogy amennyiben erre szükség lesz, a továb biákban még kevésbbé fog késlekedni, hogy leszámoljon mindazokká], akik bármi tekintetben is akadályozzák ennek az országnak az újjáépítését. T. Országgyűlés! Természetesen az állani és az államháztartás megváltozott tartalmának nemcsak a nagy perspektivikus kérdésekben, nemcsak a költségvetés általános perspektivájában, hanem egész szerkezetében és mindennapi tételeiben, bevételi és kiadási oldalának egész jellegében egyaránt meg kell mutatkoznia. Ezzel kapcsolatban pedig a pénzügyi politika legtermészetesebb, legjellemzőbb mutatója kézenfekvően az adóbevételek nagy sága és összetétele. Az ellenzék oldaláról mindkét vonatkozásban támadták a költségvetés adóbevételeit. Kifogásolták az adók nagyságát, mondván, hogy a lakosság túl van teherbíróképességének a határain, más oldalról bírálták, kifogásolták, bogy a közvetett adók összege még mindig nagyobb, mint az egyenesadóké. Az első érvvel kapcsolatban az adók nagyságát iletően a mi nézetünk az, hogy ezzel kapcsolatban a helyes értékelést távolról sem az adó mennyisége, hanem az dönti el, hogy kit terhel, és honnan, hova, milyen célra fordítják, vagyis, milyen változást jelent a jövedelemelosztás szempontjából. A mi világos, elvi álláspontunkat ezzel kapcsolatban mindenki ismeri. A. mi nézetünk szerint a demokratikus adópolitikának vezér elve más nem lehet, mint hogy fizessenek a gazdagok. (Élénk helyeslés.) Kérdés, milyen mértékben érvényesíti, vagy váltja valóra o demokratikus követelményt a pénzügyi kormányzat adópolitikája. Amint a költségvetésből kiderül, a fenti elvet érvényre juttatni ki vánó új adónemek: a vagyondézsma, a vagyonadó, ti jövedelemtöbbletadó, az illetményv többletadó, a gépjármű- és fényűzési- forgalmiadó együttes összege 593 millió forintra rúg. Közel 600 millió forint kétségkívül komoly eredmény, de nekünk az a véleményünk, hogy ennek ellenére ezen a téren még van tennivaló. Es éppen erre gondolunk akkor, amikor azt inondjuk hogy a pénzügyminisztériumnak politikailag is feladata magaslatára kell emelkednie. Ezt kell mondanunk azért, mert jelenleg az. a helyzet, hogy a finánc elveszi a szegény paraszt félkiló dohányát, rámegy a kisparaszt utolsó mázsa gabonájára, vagy kis teI henére, de futni hagyja a gazdagot. , Nekünk