Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-55
947 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 948 vatalnokoikiat nem tudok elképzelni, mint éppen azokat, akik az ország pénzügyeit intézik, és ezért íreniélljük, hogy a'pénzügyminiszter úr az uj ormain áitképzett és szorgalmasan gyiakorollt adtóztjató közegekké], kivető közegekkel meg fogja találni a fcapesolatot.,amely szükségéig ahhoz, hogy az adózó fizessen, azt nem miolndtent, hogy szívesen fizessem, ment adót. akármilyen erkölcs lesz, szívesen senki sem fog fizetni, de aiz orvosságot is jobíb bevenni, ha/ jól vau. foecsomagolviai, mintha azt tisztán kell bevenni. (KISS Ferenc (féílegyházá) (md): Az adóprés eléggé be van állítva!) Ami ezen a téren megjegyzendő, az az adminisztrációs kérdésre vonatkozik. Nagyon kérjük a pénzügyminiszter urat, hasison oda, hogy az adókivetések közlése időben megtörténjék és ne legyen lehetséges az, ami a múltban nagyon sokszor megtörtént, hogy a kivetésnél körülbelül már a bírság is esedékes volt. (KISS Ferenc (félegyházi) (md): És a végrehajtó!) Tudom, hogy rengeteg történt, átalakult az ország egész belső gazdasági élete, azonban mégiscsak szükséges lenne, hogy lehetőleg mindenki időben be tudja osztani adójának a fizetését és így ne késedelmi kamatokkal, hanem egyszerűen fizethesse be adóját. En a pénzügyminiszteri költségvetést tulajdonképpen úgy tekintem, mint az államháztartásnak mondjuk a pénztári könyvnek a mérlegét és ezért természetes, nem tűnik ki belőle teljesen, hogy tulajdonképpen milyen az ország gazdasági helyzete, mert hiszen nem látunk rá adatokat, hogy milyen a nemzeti vagyon állapota, de különösen nem látunk meg valamit, azt, hogy a kivetett .adókat legalább részben nem a nemzeti vagyonból fizetjük-e. Több esetbein felvetődött itt már a nemzeti jövedelem kérdése, és én is pár szóval szeretnék ezzel foglalkozni, elsősorban a mezőgazdaságot illetően. A pénzügyminiszter úr expozéjába^ azt mondotta, hogy a legutolsó számítások szerint a mezőgazdaságra eső nemzeti jövedelem összege körülbelül 4 milliárd forint volt. Elhangzottak azután felszólálás>ok arról, hogy ez a 4 milliárd forint az azóta életbeléptetett, vagy önkéntelenül életbelépett áremelésekkel már sokkal magasabb összegre emelkedett. A 4 milliárdot azonban elfogadom alapul és ha ezt elosztom a mezőgazdasági lakosság körülbelül 4 és fél millióra tehető számával, akkor 800 forint körül van az az összeg, ami egy lakosra esik. Semmi szándékom a másik oldalról a 10,700.000.000 forint nemzeti jövedelem kérdését felvetni és azt keresni, hogy ezt elosztva a másik négy és fél millió lakossal, mennyi jut egyre, én magánál, ennél a szektornál, a mezőgazdaságnál akarok maradni. Elhangzott ugyanis, az» hogy ez a négymilliárdos tétel ma már nem áll fenn, hanem sokkal több, mert közben nagy áremelkedések történtek. Sajnos, a mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelemben való részesedéséből egy nagy rész, egy nagy hányad, olyan, amelynek a nemzeti jövedelembe való beszámítását sokan ellenzik. Az amerikai Marshall és Clark ugyanis azt mondja, hogy a nemzeti jövedelembe tulajdonképpen csak azok a javak számíthatók be, amelyek forgalomba kerültek. De ha nem is fogadjuk el ezt az ortodox állítást, hanem a modernebb számítási módokkal élünk, abban megegyezik mindenki,,aki a nemzeti jövedelem kiszámításáról beszél, hogy a mezőgazdaság által saját háztartásában elfogyasztott javak ára a nemzeti jövedelemben máskép, mint a legnyersebb termelői árakon, nem számítható bele. Hia azt! vesszük, hogy mekkora azriai ímenynyiiség, amely a termeilt javakból magúban a mezőgazdasági háztartásban elfogy, iákkor azt Hatjuk, hogy az, 1324—1938-as években iái mezőgazdaságnak a -nemzeti jövedleleimbem vialó részesledése szántóföldi termeilésből, a Ikapásnövényekert is beleszámítva 44 száziallék volt. Ebből 27 százalékot vett ki a gabonatermelés, a másik rész pedig a kapásokból szárimiazott. Abban; az időben — csak a búzát hozóin fel — 22—24 millió métermázsa, termése volt az országinak búzából és -a mezőgazdasági házi fogyasztása ennek 48 százalékát tetit© ki, tehát 52 százalék volt az. ami forgalomba, és kivitelire került. Természetesen egészen egyszerű számtani irmíveílettel megállapíthatjuk ,ai következőket. Ha a termelés térim éje ilyen óriási módon csökkent, mint, most, amikor a mezőglazdaisáigi termelésI ben a búza kb. 10 millió métermázsával szerepelt, — és ebből természetesem levonták a mielzőgiazciaiság passzív tételeit, •• a vetőmagot, s ia hulladékot — akkor ma már a mezőgazdasági termelés szántóföldi részén a giaibionanemíiekben körülbelül 85 százalék iaz. aimii a mezőgazdasági háztartásban elfogy, ennek az áremelkedése tehát — akár a feketepiaci árat számítom, lakár a beszolgáltatás, illetőleg az elszámoltatás sorain számított bnzaárat veszem — nem sokat jellent a mezőgazdlasá.gr vásárió| ereje tekintetében. • Ha most a kapásokra megyünk át, itt va| 1 amivel jobb a helyzet, mivel ia cukorrépater<I *més tényleg jó volt. Ez azonban régente a [ nemzeti jövedelemnek legfeljebb íkét-hároim száizialllékát tette ki. A burgonyánál viszont lt a r Ián még* súlyosabb a helyzet, mint a giaibonanemüeknél. Ott is körülbelül 80—85 százalék az a mennyiség, amit a mezőgazdaság malaga fogyaszt el. A hus terén szintén azt kell mondanunk, hogy az áremelkedések a mezőgazdaságnak valami nagy hasznot nem hoztak. Az egy etilen, aminél nagyobb, áremelkedésről lehetne szó. a sertlésAz 1924-től 1938-ig terjedő időszakfoiatn a sertésvágások úgy alakultak. hogy körülbelül „ 1,200.000 darabot tett ki ia vágóhidakon való vá" gás és 2 millió darabot a házi vágás. A mostani adatok, amelyekeit sikerült megszereznem, azt mutatják, hogy a vágóhídakotn való vágás a fővárosban a réginek körülbelül 32 százaléka^ a vidéken még ezt sem éri el, tehát tulaj donr kléppen itt is a legnagyobb rész a házii vágásokra esett, amelyekuek értékét semmiesetre sem lehet a nemzeti jövedelemibe magasabb áron beszámítaini és itt sem látok a vásárlóerő tekintetében maigyobb emelkedést. Sajnos, egészen szomorúan állunk # a szarvasmarhákkal. Ugyanakkor. t amikor sziarvasmarhaállomáinyunk, a számosállatok létszáma körülbelül 1.000.000—1,200.000 a Ibiékebeli 1,600.000—1,800.000-es számmal szemben, a» utolsó öt hónapbeli a marhavágások indexe 177 volt- a békéhez képest. Ez azt jelenti, -hogy ,a niezőgazdíaság sainyaru helyzete folytán kénytelen volt állatainak legnagyobb részét piacra vinni és ez sem tekinthető a nemzeti jövedelem szaporodás árnak, mert hiszen ezeket az állatokat úgy adták el. hogy helyettük majd drágább áron kell venniök, márpedig a hiányzó ! üziámi tőke pótlása sohasem számítható be i sem a, , magángazdaság, jövedelmébe, sem ia I nemzeti jövedelembe. (DÉNES István (md): Ez ' kényszerhiistermelés!)
