Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
85 Az országgyűlés 40. ülése 1948. évi február hó 16-án, hétfőn. Most sajnálják ós aggódnák ezekért a parasztemberekért, mi pedig aggódunk azért, hogy éppen ők akarnak miértünk aggódni, (Derültség a kommunistapárton.) akik sohasem sóhajtottad^ fel értünk, amikor összevasalva kísértek, amikor úgy összevertek bennünket a csend" őrök, hogy talicskával, vagy hordágyon vittek be nmünket társaink. Akkor csak mosolyogtak rajtunk, hogy »egye meg a fene hát megverték őket, jól van«. (ZENTAI Béla (kp): akkor nem bánták az internáló tábor okát!) Nem bánták ás nem szólaltak fel egyetlen egyszer sem a kistarcsai initernálótáborok miatt (SZEGEDI Albertné (kp): Most meg nyugdíjat kérnék a csendőröknek!) Nem szólaltak fel egyetlen egyszer sem, amikor az Alföldön az egyik helyen is, a másik helyen is nyolcvan parasztember tárgyalása, folyt, monstrepörök folytak. 1930-bam a meginduló mezőgazdasági krízis idején a vihar" sarokban, Szolnok megye egyik részén, ahonnan való vagyok én is, nyolcvan parasztember is állt egyszerre a törvényszék előtt; nem azért, mintha nem akartaik volna dolgozni, nem azért, mert munkakerülők voltak, de nem kaptak munkát és emiatt zúgolódtak. Most nagyon sűrűén halljuk a túlsó oldalról, hogy a munkásoknak nincs kenyerük, nincs ruhájuk. Miért nem látták meg annakidején az urak a túlsó oldíaion, hogy Budapest utcáin áz üzletek tele voltak élelemmel, teli voltak ruhával, mindennel (TÖRÖKi János (kp): Bőségben éltek! 16.30) ós voltak mezítlábas munkások, kOrgógyomrú parasztok, sőt az országutakon találkoztam leszakáliliasodiott cíhesigyomrá tanáremberrel ós mérnökemberrel is, de akkor egyetlen egyszer sem bírálták a közigazgatást, sem ta megyei, sem a városi, sem a községi közigazgatási;. (ZENTAI Béla (kp): Azóta a judicium fejlődött!) Tudjuk, hogy sok baj van még, de éppen az a baj, hogy a közigazgatásban a túlsó oldalon ülő ellenzékkel együttérző egyének, személyek vannak még most is, akiknek nem érdekük, hogy a demokráciát előbbrevigyék, hanem az, hogy inkább visszafelé, mert örökké az motoszkál a fejükben, hogy ők nem nagyságos és nem tekintetes urak. Nekünk elég volt ebből a tekintetes-rendszerből, (Ugy van! Ugy van!) elég volt ebből a nagyságos-rendszerből, minket éppen eleget megaláztak, eleget leköptek bennünket. Arra is emlékezünk, hogy amikor Budapesten egy szegény parasztember felült a villamosra vagy az autóbuszra, kapott helyet, de nem azért, mert tisztelték, hanem azért, mert féltek tőle, hogy büdös, féltek tőle, hogy tetves. Nem a tiszteletadás indította őket a helyadásra, hanem a gyűlölet és rettegés, hogy tetűt kapnak tőle. Mi nem akarjuk mégegyszer azt a régi közigazgatást, hanem ebből a még nem jó, nem egészséges közigazgatásból akarunk: olyan közigazgatást, amelyet bátran, nyíltan és őszintén magukénak vallhiatnak a szegény palrasztok és a dolgozó munkások is. Nem 200 vagy 300 hok" das parasztokra gondolunk, akik dolgoztaitok, hanem a dolgozó parasztokra, akik ikora hajnaltól késő éjszakáig robotolnak a földjükön és úgy kereisdk. meg a mindennapi kenyereit mtaP guk és családjuk számáraAmint "mondottam, nekünk elég volt a régi közigazgatásból. Éppen ezért a szegénypa rasztság nevében arra kérjük a belügyminiszter urat, hogy a reakciósokkal együttérző vagy azok felé kacsingató jegyzőket és főjegyzőket is rostálja fel onnan, mert mindig az; a céljuk, — és igen sok panasz van errevonatkozóan — hogy a parasztságot és a földreformot minél jobban akadályozzák, vagy pedig azt akarják, hogy a földreformmal szembekerüljenek a szegéinyparasztok és maguk a (munkások is. Mi ezt .a földreformot, ezt az ezeréves pert, amelyet a kezünkbe vettünk, meg afaarjuk nyerni és végre akarjuk hajtani azt. hogy a föld azé legyen, aki azt megműveli, nem pedig aki megművelteti. Nem akarunk mégegyszer olyan közigazgatásit, mint volt a múltban, hogy ha egy szegény parasztember bement a községházára, levette a kalapját, a hóna ala vágta és csak öt vagy tíz perc múlva kérdezte meg tőle a jegyző: no mit akar íkend? Olyan közigazgatást akarunk, hogy bátran, feleiméit fővel menjen be a legszegényebb paraszt is a községházára és mondja meg, tárja fel baját, keserűségét a jegyzőnek, mondja meg nyíltan, őszintén amit akar, ne tekintse sokkal magasábbrangú embernek a jegyzőt, hanem vele egyenrangúnak és várja el, követelje meg tőle, hogy ami kérése, óhaja és panasza van magánaE 1 és (társainak, intézze is el a jegyző, ne úgy, hogy még most is vannak emberek a demokráciában, akik semmiféle pártba nem lépnek be, mondván, hátha megfordul egyszer a világ, azután valami baj lesz. Igenis vállalják a sorsközösséget ezzel a demokráciával és a demokrácián keresztül az egész magyarsággal, a parasztsággal, a dolgozó munkássággal, mert csak így tudjuk megalkotni és csak így érthetünk egyeit^ a túlsó oldallal is, ha ezt a demokráciát segít. felépíteni, megerősíteni és segít megtisztítani azoktól a gennyes fekély éktől, amelyek még marják a demokrácia belsejét, íhogy azután bátran és nyíltan mondhassuk: ez a demokrácia tényleg a népé; a parasztoké. Ha ez így lesz, akkor hiszem, hogy nem lesznek panaszok, nem fordul elő az az eset, hogy a kávéházakban 300 forintért sem drága egy vacsora, akkor, amikor a munkások és parasztok egy egész hónapban, de még másfél hónap alatt sem látnak ennyi pénzt. Ezt >azonban csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a túlsó oldalon is bozzájárulnak a rendezéshez, a belügyminiszter úr pedig szintén járuljon hozzá azzal, hogy minél több új jegyzőt tanítson ki demokratikus szellemben, 'aki valóban a parasztok és a munkások jegyzője, főjegyzője lesz, együtt dolgozik majd a néppel, a parasztokkal és a munkásokkal és nem gondol lépten-nyomon vissza a régi rezsimre, a régi reakciós Horthy-szellemre, mert nsak így tisztulhat és_ így alakulhat a demokrácia népi demokráciává. Midőn ezt a kéréslemet a belügy miniszter úr felé így megtettem, a magam és pártom nevében a, belügyi tárica költségvetését általánosságban elfogadom. (Taps a 'kormánypártokon-) ELNÖK: A címhez több szónok nem iratkozott fel, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. FÖLDES MIHÁLY (kp) előadó: T. Országgyűlés! Póeza Lajos képviselőtársam e tárca bizottsági vitája során elhangzott szavaimból idézett, feltűnően helytelenül. Én néni azt mondtam ott, hogy a kormány a községi jegyzőket állami státusba akarja venni- Lehet, hogy akarja, én erről n"em tudok. Amit én tudok, az a következő. A jegyzők elég tekintélyes része mondta el a többi közt nekem is személyesen, hogy szeretnék, ha őket a kormány állmi státusba venné. Amikor meg-kérdeztem> hogy .miért tartják ezt a maguk számára előnyösnek, a következő választ kap6*