Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

^7 Az országgyűlés 46. ülése 1948. tam tőlük: a választás maga kétségtelenül demokratikus, de a választás ténye azt jelenti az eddigi gyakorlat szériát, hogy a jegyzőiket életfogytiglani jegyzőségre itélik. Akármi történik vele megválasztása után, soha feljebb nem mehet, mindig ott kell maradnia élete fogytáig. Ez a tény maga kétségtelenül feudális* jellegű intézkedésre vall, olyasmire, amit a modern kor kívánalmai réges-régen meghaladtak. (Közbeszólások a néppárton: Elmehet!) Rögtön rátérek. Ha egy jegyzőt életfogytiglan odakötünk a helyéhez, ezzel tulajdonképpen megakadályozzuk a feljutását. Az, hogy egy jegyző el akar-e menni vagy sem. attól függ, hogy el tud-e menni vagy sem. Belekerül ,a gondok özönébe, családot kell eltartania, gyermekeket nevelnie és így tovább. A mindennapi kenyér maga is^ ódaköti azontúl, odakényszeríti ahhoz a jegyzői székhez. Lehet akármilyen szakember, szerezhet akármilyen .szaktudást és tapasztalatot, amelyet később, érettebb korában m!ás, imaigasabb poszton érvényesíthetne, ez mind lehetetlenné válik számára azzal, hogy életfogytiglan kötik oda egy székhez. Ez a személyek kiszolgáltatottságát is jelenti egyúttal, mert hiszen azok, akifc megválasztják, az eddigi gyakorlat alapján rendszerint olyanokat választanak meg, akikhez bizonyos kötelékek fűzik őket és akiikikel szemben már eleve bizonyos követeléseiket is támasztanak. Csaknem azt mondtam, hogy egy kétoldalú szerződést kötnek, amelynek betartására, legalábbis az egyik fél, a választók jelentős rész© kínos gonddal ügyel, nehogy ott hiba legyen. T. Országgyűlés! Rablógazdálkodás ez a munkaerővel. Megfelelhetett a múlt rendszernek, jó lehetett a múltban, de semmiesetre sem jó ma, semmiesetre sem felelhet meg a demokratikus követelményeknek. Felmerülhet természetesen az a kérdés, hogy vájjon ennek a helyzetnek megszüntetése nem sérti-e az önkormányzati alapelvet. Nézetem szerint egyáltalán nem sérti. Nem sérti azért, mert akkor, amikor van egy tendencia az érdekeltek kívánságára, hosr itt változás történjék, van egy másik kézzelfogható eredmény is, hogy az eddig fizetés nélküli bírót most fizetéses bíróvá, községi alkalmazottá tettük, úgyhogy mindegyük kivétel nélkül rendszeresebben és több időt tölthet el a hivatalban, és általa, rajta keresztül maga a község lakossága, is érvényesítheti akaratát, az önkormányzati elv megvalósítása esetén tehát a bíróin keresztül a nép fokozottabb mértékben vonul be a községházába, a község igazgatásába, mint ^ddip". De ha az életfogytiglani jegyzőséiget tartanának az ©gyedüli üdvözítő megoldásnak, akkor felkeltene vetnünk ia visszabivási jpg kélr.dlését. mert az igaz, hogy a jegyziő törököt fo^ gott a községben, ha egyszer már elfogadta megválasztatását, de ez* fordítva is érvényes. A község is foghat törököt a jegyzőben, mégpedig a múltban — igen sokszor bebizonyosiodbttan — alaposain niegf oigta a törököt. Néha hasát ültetett a nyakára, akitől nincs szabadulás. (Felkiáltások a nénvárton; Fegyelmi! Fegyelmi jog!) A fegyelmi jóig? Ne feszegessük ezt akkor, amikor a hivatali apparátussal és általában a közigazgatással kapcsolatban még ténylegesen feunállanak mindazok a bajok, , aimelyekről Rajk belügyminiszter is olyan félreérthetetlenül nyilatkozott. Természetesen az egész (kérdés demokratikus megoldása ezen a téren ils elősegítheti minden probléma végleges rendeévi február hó 16-án, hétfőn. 88 zését, de a visszahívási jogot még akkor is fel kellene vetni. r Nézetem szerint a jegyzők állami státuslba veteile feltétlenül ( a helyes munkaerőgazdálkodást és annak biztosítását jelenti, hogy miniden, tehetségnek joga van eiőrehaJlaidki és alacsonyabhfoku munkahelyén megszerzett tapasztalatát és szaktudását magasabb, sőt egyre magasabb .munkahelyeken is érvénye^ síteni. Pócza Lajos képviselőtársunk szíóvátette az önkormányzatok adókivetési jogát ás. E körül a kérdés körül már a bizottsági tárgyalás során is élénk vitia, támadt és körülbelül megállapodtunk abban az egyszerű válásában, hogy hábjorú idején^—ilakármilyen hadseregről van is szó — az egész hadsereg sikeres imlűködését akadályozza katona, aki puskaporát vtalgiy töltényét nem parancsszóra és néni megfelelő helyre használja fel, hanem elpazaroljaAz önkormányzati adó kivetése most, 1948 elején még azt a veszedelmet jelentenie, hogy a községi pótaldók 120—140—200%-os kulcsaival kellene számolnunk és a nemzeti jöveidielemnek igen tekintélyes része menne el olyan célokra, amelyeknek szolgálata az ország újjáépítése szempontjából jelenleg" nem feltétlenül szükséges. Az ország újjáépítésének van egy háromesztendős terve, amely messzemenőéin miinden részletre kiterjedően gondoskodik az, ország •miniden részéneik, tehát la községeknek az újjáépítéséről is. Ha, a rendelkezésünkre álló anyagi erőt nem pontosan arra a célra használjuk fel, amelyre szükséges, f akkor nem építő, hanem romboló munkát végzünlk. Nemcsak az rombol, aki csak látszólag épít, hanem az is, aikiineim azt építi, amire a^ nemzetnek szüksége van. Márpedig azt a kérdést, hogy Imiire van szüksége a nemzetnek jelenlegi. egy ilyen szörnyű méretű háborús pusztítás után. csaik központi irányítás mellett lehet megnyugtató módon eldönteni. Rajk belügyminiszter maga is rámutatott arra, hogy messzemenően híve az autonómiának és nem is mondhatott mást. r Valamennyien hívei vagyunk az autonómiának, az autonómiák önálló pénzügyi gazdálkodásának is. Ehhez azonban ki kell várnunk a megfelelő történelmi időpontot, amikor aiz ország újjáépítéséinek óriási feladata nem követeli! meg az erők maximálÜis centralizációját az erők maximális összefogását, hogy minden széthúzás, minden esetleges — jó vagy rosszszánidéku — szabotázs ezt a naigy építő munkát ne szabotálhassa. Pócza Lajos képviselőtársunknak azokra a megjegyzéseire, hogy a közigazgatásban pártos ítás 'folyik és kevés, kiképzés — felhozta itt az iparos-hasonlatot — szíves engedelmével én. nem felelek, mert arra a választ Rarjk belügyminiszter helyettem is igen alaposan megadta már. , , . Szamay Lajos kópyiselotarsam nehany igen fontos problémát vetett fel, így azt, hogy a I közüzemi státusrendezés móe: mindig- nem tör! tént meg és hogy a nyugdíjak kérdiését is var I lamiképpen' rendezni kellene, valamint a túlmunkák díjazásának kérdését is felhozta. Mindezekben kétségtelenül igaza van, ezek nyílt problémák, ezeket meg teli oldani, es nem kétséges az, hogy a közeljövőben mindezeknek a nyitott kérdéseknek megoldásara sor kerül. Bus Imre képviselőtársam a tanyai közig-az1 gátassal kapcsolatosan tett néhány megjegy-