Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

861 Áz országgyűlés 54. ülése 1948. s amelyeiket én más vonatkozásban szeretnél: f elemlíteiii. '• _ ö említette azt. tiogy az iparügyi miiinisztérium — talán szabad így mondanom: iaiz elmúlt iparügyi minisztérium — igen nagy gondot fordított arra, hogy ne sértse a.GyOSz érdekeit, dé hajlandó volt ennek más érdekeket, munkás érdekekeit feláldozni. Talán jellemző vonásként említhetem arra ,

a szellemre, amely az iparügyi minisztériumban most úrrá leffeg és úrrá is legyein, hogy ma a GyOSz-t, a Gyáriparosak Országos Szövetségét egy olyan országban, amelynek ipara túlnyomórészt már államosítva van, anakronizmusnak- túlhaladott álláspontnak tekintjük. (Taps a kommunistapárton-) Mi nem tarthatjuk fenn és nem is kívánjuk fenntartatni azt az állapotot, hogy ugyanazok aiz unajk és körök, akik annaikidején a magyar magánkapitalizmust képviselték a munkások ellen és a magyar elleni orradalom mellett, most a magyar népi demokrácia államosított iparát képviseljék. (Élénk helyeslés és nagy taps a kommunistapárion. — Taps a szociáídemokratapárhon.) Azonnali, gyors feladatnak tekintjük emnek az állapotnak; a fölszámolását, gyökeres megváltoztatását. Ugy érezzük, hogy az államosított gyáriparnak speciális érdekei a magyar demokráciában nincsenek, legfeljebb esiaik. különleges tapasztalatai és szempontjai lehetnek, 'amelyeket előadhat és ameilyetere figyelemmel kell lennünk a rendszabályok:, a szabályrendeletek alkotása során és egész gazdálkodásunkban, s ezért itt nem is érdekképviseletre, hanem ezeknek a szempontoknak érvényesítése és előadása céljából új szerveizeitre van szükség. Hangsúlyozóin azonban, hogy ez, többé néni lehet érdekkép viselet, mert nincsen meg" az az érdeikkettŐsség> aimely megvolt a kapitalista társadalomban, illetve iáikkor, aimikor a társadalomban a kapitalizmus, a tőkés gazdálkodás volt az uralkodó és mellette minden más eltörpült. De sok egyéb szempont is felmerült itt a vita során. Vértes képviselőtársam foglalkozott a Nehézipaai Központ és a Magyar Állami Szénbányászat kérdéseivel. Ugy mondotta.^ helyesli, hogy a kormányzat most már belátja, hogy a szén- és vasárakat helytelenül állapította meg, és ezért most majd helyesebben fogják megállapítani. Az előadó úr is foglalkozott ezzel a kérdéssel előadói beszédében, de én ágy érzem. Vértes képviselőtársam nem jíárt el igazságosan akkor, lamikor az előadó szájába-adta azt ármegállapítást, hogy a szén- és vasárakat nem állapították meg helyesein. Itt tévedés van, meni erről volt szó. Az előadó úr arra emlékeztetett hogy a, szén- ós vasárak átlagos szorzószáma alacsoinyiasbb volt. mint az átlagos ipari szorzószám, s hogy ebből adódott egy diszkreoancia, egy eltávolodás, amely magától értetődően terhelkeit! rótt azokra a vállalatokra, amelyek — hogy úgy mondjam — szénből és vasból éltek, tehát a NIK-re és a MÁSz-ra. Ezeknek a terheknek felgyülemlése vezetett az iparügyi tárca költségvetésében szereplő legnagyobb tehertételekhez, vezetett azokhoz a terhekhez, amelyeket a MÁSz és a NIK deficitje címán szeretnek a közvéleményben szellőztetni. Az előadó úr tehát utalt arra, hogy a deficit, amely kétségtelenül fennállott és fennáll még mindig a MASz-nál ás <ai NTK-néll, nemcsak olyan forrásokból táplálkozik, amelyek a »deficites« jelzőt megérdemliik. hanem ezenkívül egy olyan körülményből! is, amelynek úgyszólván évi február hó 26-án, csütörtökön. 862 semmi köze nincs a MÁSz és a NIK üzletviteléhez, hanem abból adódik, hogy á kormányzat a niagia; elhatározásaiból a szén és a vas árát alacsonyabban állapította meg az átlagos ipari színvonalnál, szóval tudatosabban, alacsonyab! ban állapította meg. mint ahogyan ia& öinköltségI számítások indokolttá tették volna. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): De a rúdvas árát moöti 30 percenttel felemelték!) Most felemelték, t. képviselőtársam, igen- most leigváltoztattnk az árát, mert úgy éreztük, a ! kormányzat úgy érezte, hogy ai magyar gazdasági élet eléggé megerősödött ahhoz, hogy ezt 1 a terhet, amely természetesen az egész árszintét, j tehát az egész gazdasági életet is befolyásolja, j el tudja viselni. Ugy tudoui — és ezt az ország\ gyűlés is tudomásul veheti, — hogy a kormányzat tudatosan vállalta a múlt évben a szenes vasárnak alacsonyan való tartását, mert ezzel is igyekezett még áldozatok árán is^ hozzájárulni ahhoz, hogy a dolgozó nép életszínvonalát ne terhellje egy túlzottan magas, nagyon erősen fel szöktetett árszínvonal, azt kívánta a kormányzat, hogy ezek az áldozatok is járuljanak hozzá a reálbéreknek és reáljövedelmeknek ahhoz a szintjéhez amelyet kia laki tani kívántunk. Nem egyedül Magyarország az. ahol ilyen rendszert vezettek be, ahol ez a metódus vált szükségessé. Másutt is megvolt ez. Legyen szabad talán arra emlékeztetnem, hogy Angliában a szénárakat premizálták még a háború ellőtt is. Természetesen azok a prémiumok, amelyekéid a háború előtt az angol kormány adott, \su bánya tulajdonosok zsebébe mentek, és nem azt szolgálták, hogy alacsony szénárak mellett a közgazdaság jobban fejlődjék;, hanem azt szolgálták, hogy a bányatulajdonosok ne veszítsék el profitjukat, amelyet különben elveszítettek volna, mert rosszul gazdálkodtak. Mindenesetre egy meghatározott szempont — amely vitatható, de amelynek jogosultsága teljesen nem vethető el — vezette a kormányt akikor, amikor a magyar gazdálkodásnak a stabilizáció első évében ínég nagyon gyenge épületére nem kívánd rárakni azokat a terheket, amelyek az önköltségnek .megfelelő magas szén- és vasáraikból adódtak. Most, hogy túleshettünk ezen a gyermekbetegségen,^ azt hiszem, ez mindannyiunkat, az országgyűlés minden tagját csak megnyugvással, megelégedéssel töltheti el, mert ez .annyit jelent, hogy eléggé megizmosodtunk ahhoz, hogy szembenézhessünk a valósággal, vállalhassuk a terheket ott, ahol azok valóban jelentkeznek. Ezt jelenti a szén- ós vasárak megváltozltíatása- de jelenti egyszersmind azt is. hogy a terhek, amelyeik eddig ,a, szén- és vasárak alacsonyan tartásából felgyülemlettek, valahol jelentkeznek az államhiáztarltlásbam: elsősorban jelentkeznek az iparügyi tárca költség vetésében, ahol a helyük van. Én nagyon csodálom azt, t. Országgyűlés, hogy Vértes képviselő úr szájából olyan súlyos kritika hangozhatott el arról, hogy a "Nehézipari Központ újjászervezésébein voltak periódusok, amikor egy szervezési formával kísérleteztek, maíjd ezeket a kísérleteket abbahagyva, más szervezési formához tértek vissza. En azt hiszem, sokkal! inkább illethette volna bírálat a kormányzatot azért, ha nem változtat radikálisan — magát ilyen bírálatnak kitéve — olyan szervezési formákon, amelyek nem váltak be. Én a mozgékonyságban, a hibák belátásában ós kiküszöbölésében sokkal naigyobb erőt, sokkal nagyobb biztonságot látok, azt látom benne,