Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-54
863 Az országgyűlés 54. ülése 1948. hogy a kormányzat még a népszerűségeit is kockáztatva, vagy az olcsó bírálatra is effimlim&t adva, inkább válűal olyan rendszabályokat, -amelyek aati mutatják, hogy az előző helyzet hibás volt, mintsemhogy Ibenne ragadjon a íbibábtátn, etgy odyiaca hibáiban, amely egyébként nem m olyan meglepő. Én úgy tudom. t. Országgyűlés, o'yan államokban is, amelyek távolról sem szenvedtek olyan mérhetetlenül egy háború és annak következményei alatt, minit a mi hazánk, a nehéziipar átállása a hadigazdálkodásról a békegazdálkodásra igen fájdalmas és hosszú időt igénylő processzus. Az Egyesült Államokban, amelyeket nem ért semmifajta közvetlen támadás, amelyek anyagi áldozatokat hoztak ugyan a háború érdekében, de véráldozatokat már csa,k igen kis mértékben, ebben az országban iife még a háború alatt kéH-három esztendőre beesülték azt az átmeneti időszakot atmel'y alatt a hadigazdálkodásról megint / átallhatnak a békegazdálkodásra, s az Egyesült Áliliamokialt a maguk mérbe tettein anyagi tartalékai ellenére ma is rázza egy állandó válságfolyamat, amely ebből az átállásból következriik, az átállásból, ami nagyon nehéz és nagyon fájdalmas. Annál fájdalmasabb és annál nehezebb Magyarországon, ahol a háború alatt még csak nem is a magyar gazdálkodás, a magyar hadigazdálkodás érdekében! történt az ipar vezetése, hanem egy idegen gazdálkodás. egy idegen háborús érdek szolgálatában és irányítása alatt. így nem csodálatos, hogy a Nehézipari Központ első szervezési kísérlete nem vezetett le jjes. sikerre és nem csodálatos az sem, hogy ennek ia kísérletnek sikertelenségét belátv a ^ a kormányzat magóra vállalta annak ódiumát, hogy a kísérletet letörje ós visszatérjen olyan szervezési formákhoz, amelyek eredményesebb továbbvezetésit Ígérnek és biztosítanak, vissza" térjen tehát elsősorban az egyéni felelősség biztosításához az egyes üzemekben és az üzemek részeiben. Legyein Szabad azonban ez alkalommal' arra is' utalnom: az egyéni felelősség egyszersmind jelenti azt is, — amit képviselőtár" saim közül számosan hangsúlyoztalk itt — hogy a vezetésnek szakértelemmel bírónak kell lennie,, a vezetésnek tehát nem szabad olyannak leninié, amely akták vagy felettesek mögé: igyeksz'% elbújni, a vezetésnek' tehát önmagában egyesítenie kell a demokratikus és a; szakszerű követelmény éknek a teljességét Ez az egyéni flelősség értelme az ipari vállalatok vezetésében és ezt a szempontot fogja az iparügyi minisztérium mindig maga előtt, tartani. És ha ez így van, akkor azt is lehet mondani. hogy az egyéni felelősség természetesein magában fog'álja az egyéni kezdeményezésit is. Már számtalan esetben volt módunk itt az országgyűlés szinte előtt hitért tenni arról, hogy mi meg vagyunk győződve róla; nincs élten" téit a kollektív gazdálkodás és az egyéni kezdeményezés között. Az állami gazdálkodás, a demokratikus gazdálkodás akkor teljesedik k^ akkor tökéletes, ha fel tudja hozni mindazt az / egyéni kezdeményező erőt, lelkiismereteit és lelkesedést, amely ia dolgozóikban van, fei tudja hozná és az egész nép szolgálatába tudja állítani nem pedig úgy kiválasztva, úgy szelektálva és számtalan . esetben leitörve az egyéni kezdeményezést, ahogyan ez a kapitalista gazdálkodásban volt. En az egyéni feleévi február hó 26án, csütörtökön. 864 iosség felvetésével egyszersmind választ adva üatok arra a kérdésre is, hogy vájjon az az irányzat, amely berniünkéit vezet és amelyet tovább fogunk vezetni, a jövőben is biztosítani tudja-e a z egyéni kezdeményezést vagy nem. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Hogyan fog az érvónyesülniif) Meggyőződésem, hogy biztosítani'-tudja, mégpedig sokkal nagyobb mértékben ltudja biztositami ezt, mint a kapitalista gazdálkodás bárholi és bármikor. Vértes képviselőtársam ezenkívül még néhány tévedést is elmondott az állami gazdálkodással kapcsolatban. (Közbekiáltás a kommunistapárton: De hány tévedést!) A képviselőtársam nincs, mindenben jól informálvade ezt a 'körülményt ő nem tartja kizáró oknak arra, hogy a kérdésekről beszéltjén is. O például egyes rész'é'lkérdésekről beszélt, amelyekkel bővebben foglalkozni alig érdemes. Beszélt az _ export-prémiumokról és követelte azokat az ipari kormányzat bonén, és közben nem informáltatta magát arról, hogy exportprémiuinokalt, illetőleg export-támogatást oVan cikkeknél, ahol ez indokolt, a kormányzat már körülbelül egy féléve ad. Nemi is mondhatnám tehát azt, hogy niyátott ajtókat döngetett, de mindenesetre döngetett egy olyan ajtóin, amely nem vár az ő .döngetésére. Ezz,eil_ szemben azt hiszem, nem vitás az országgyűlés előtt, hogy annak a rendszernek újjáélesztése, amely rendszert a háborús gazdálkodás, a Gömbös-kormányzat bevezetett és amely rendszert fenntartotítak egészen a háborús kormányok bukásáig, az addicionális felár-rendszert a kormány nem szándékozik bevezetni és nem fogja bevezetni. Mi ugyan belátjuk azt hogy egyes különleges esetekben, ahol az elmaradt szervezési formák vagy egyéb kedvezőtíten termeilési körülmények indokolttá teszik, a korj mány segítséget nyújtson az expOiritira dolgozó iparáginak, de semmiképpen sem kívánhatiuk és seffiimikép «.&m helyeselhetjük azt, hogy általánosan mindenkinek, aki exportálni akar vagy exportálni tud, a kormány nemzeti ajándékokat adjon az addicionális felár formájában, főleg akkor, amikor a képviselő úr semmiféle választ nem tud adni ama a válaszra, hogy vájjon ki fi. zesse ezeket az addicionális felárakat, honnan fizessék azokat. Ha ilyen addicionális feláraikat; fizetnénk, akkor nyilván valódin nem 'lenne módja a kormánynak egy ki egyenlített deficitmentes költség vetést az országgyűlés elé vinni. Egy további nagyon fontos kérdés, t Országgyűlés, a tainonckérdós, amely ipari fejlődésünknek, azt lehet mondani', egyik alapvető probléma.];!. Tény az, hogy tanoncneveiésíben elmairadtunk. Elmaradtunk azért meort résziben nem nyújtott a tanoncok foglalkoztatása és ma sem nyújt a kisiparnak és a kézműiparnak olyan kereseti lehetőségekéit most 1 , mint amilyeneket nyújtott a muMbain. De elmaradtunk azért is, — amit ne hibáztassunk — ment szociális gondoskodásé állammá váltunk, mert nincs kilátás arra,, hogy aki; itlanoucokat foglalkoztat, ezeket a tanoncokat olyan mértékben zsákmányolja és használja kii, ahogyan kihasználhatták egy olyan országban, amely nem törődött a munkásokkal és &• munkás- és parasztitjúságigai. A népi demokrácia állaiméban a 'tanonc is a kormányzat védelme alatt áll és ez természetesen kevéssé teszi vonzóvá a tanoncok foglalkoztatását. De annál inkább kötelességévé teszi a kormányzatnak, hogy maga gondoskodjék erről és teszi is ezt vagy fogja is tenni azokon a keretekéin, belül, amelyek rendelkezésére álliamak. Tudom, Imgy a tanoncottíhonok építése és •
