Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-54
815 Az országgyűlés 54. ülésé 1948. évi február hó 26-án, csütörtökön. 816 addig ma az emiitett okok folytán lényegesen kisebb ez a szám. A sorvadás folyamatát mu" tatja az. is, ,hogy a békeévekben a 190.000 kézműves kisiparos körülbelül 62.000 tanoncot tudott foglalkoztatni, illetőleg oktatni, ezzel szemben ma a körülbelül azonos létszámú kisiparosság körülbelül 124.000 segédmunkást és csak 49.500 tanoncot tud foglakoztatni, illetőleg oktatni. A tőkebiány miatt nemcsak a kézműves kisiparosság, hanem a gyáripar egyrósze is nehéz, bizonytalan helyzetbe kerül. A gyáripar hitel híján ma mindinkább abba a helyzetbe jut hogy kénytelen a nyersanyag beszerzéséhez a megfelelő összeget előre kérni a kis" iparostól, a kisiparos pedig, niiníhogy neki hitelszerződési lehetősége nincs, kénytelen áruelőlegként elkérni a fogyasztótól bizonyos összeget. Mi lesz ennek a következménye? A kisiparosság vergődik, nemcsak hogy nem tud boldogulni, hanem a fogyasztó is bizalmatlan lesz bizonyos mértékig A 7 ele szemben, ez a körülmény üzleti szempontból természetesen hátrányt jelent, megélhetési szempontból pedig esetleg a kisiparosság teljes elsorvadását idézheti elő. A [tőkehiánynak ezt az egészség-telem és a kisiparosokra, valamint gyáriparosokra súlyoson fékező, illetőleg már majdnem elsorvasztó hatását meg lehetne szüntetni azzal, ha a kisipar, valamint a gyáripar megfelelő hitelellá" tásáról kielégítő gondoskodás történnék. A kisiparosoknak: nemcsak nyersanyag meg' vásárlása céljából van szükségük segítségre, illetőleg tőkére, hanem azért is, mert a, háború dúlása tudvalevően annyira tönkretette a kisiparosok és gyáriparosok szerszámait és gépeit, hogy ~az úgynevezett hurkoló gyáripar körülbelül csak 25%-os kapacitással, a fcooafekciós kisiparos 40—45°/o-os kapacitással dol" gozik. Az építőipar és a vele kapcsolatos iparágak kapacitásáról a tőke, építőanyagstb. hiánya miatt százalékban ma már nem is igen beszélhetünk, olyan mélyre süllyedt. Ha .áUami vagy más forrásból nem történik gondoskodás az építőipai* és a vele^ kapcsolatos iparágak hitelellátásáról akkor félő. hogy a munkanélküliség katasztrofálissá válik. (11.30) Az, iparfejlesztési címsorozat alatt az ipartestületek székházának támogatásába is igen jelentéktelen összeg van felvéve. A háború borzalmai az ipartestületeket sem kímélték meg. A legtöbb ipartestületi székház megmerült, mondhatni, a berendezése vailiameínnyinek elpusztult- Mivel az ipartestületeik nemi csak fontos adminisztrációs feladatokat végeznek, hamem az iparosokat szakmai, társaidialmi, kulturális szempontból is összetartják, ismereteiket fejlesztik, érdekeiket képviselik, asz, as {ipartestületek e feladatukat csak úgy láthatják el, ha. megfelelő helyiség áll rendelkezésükre. Az iparosság azonban annvi tiaigidiíjat fizetni már nem képes, hogy a saját mialgáénalk vallott szókházát felépíteni, illetőleg tatarozni állami támogatás nélkül képes legyen. Tudom, hogy vailamennyi ipartestület megronigálóc'lott A^agy tönkrement székházát helyreálMtanii, illetve felépíteni egyszerre nem lehet, aKonban a költségvetésibe felvett 80 000 forintom! lényegesen több - költséget, legalább 200-000 forintot kellett volna biztosítani, mint amennyit a munkaközvetítő hivatalok kannak. Ha Kolost az áttelepített iparosok részére ipatrakinak itteni megindítása céljaira, felvett 50-000 forintot vesssém figyelembe, iáikkor kétségtelenül meg kell állapítanom aat, hog'y ez az összeg az iparosoknak a legszükségesebb szerszámaik rendbehozására vagy megvásárlására sem. elegeuidiő. . T. Országgyűlés! Amennyiben ezek <ai kisiparosok az áttelepítés folytán szerszámaikat .elvesztették, a kormányzatnak erkölcsi köter lesséige, hogyílegalább olyan minőségű kisipari műhelyt biztosítsunk nekií, mint amilyet otthagytak. Ezt az összeget is lényegesen magasabbra kellett volna emelniAmilyen fontos lenne a kisiparosság megsegítése, ugyanolyan fontos a munkásság egészségügyi védelme. A költségvetés azonban erre a célra csupán 150-000 forintot biztosított. Ha in ár most azokat a kisipari műhelyeket nézzük közegészségügyi szempontból, amelyeket az előbb említett okok folytán' saját tőke hi.ian. valamint a nekik ínyujtamdó segély kicsinysége folytán a. kisiparosok remdíbehozmi nem tudinak. akkor kétségtelenül látjuk, hogv közegészségügyi szeimpontból a munkásvédelmi célokra lényegesen több költséget kellett volna bizto sátanii. Ami most mér általábain az iparoktatást illeti, itt som történt olyan mérvű gondoskodás, mint amilyent a szorgalmasain dolgoizó kezímuyesiparosság az iparosután-pótlás szempontjából .-joggal elvárhatott volna,. A költségvetés kisipari mintaműhelyek céljaira 35 000. ' iparfejlesztés -céljaira 1,984.000, ipari tanfolyamok rendezése céljára 135.000, munkás átképzés ee'jara pedig 100.000 forintot tartalmaz. Lényeges kérdés a kéaművee kisiparosság uflanpótlásának biztosítása végett a tárnom ckerdíés gyökeres megoldása. Amikor a költség5Sfg2« ata, ?' 0 f^ iakolák dologi kiadásával csupán JpU.000 forintot, a tanoncotthonek: létesítésére, illetve a meglévő tanoncotthonok támogatására csupán; 380.000 forintot tartalmai, atzt kell megállapítanom, hogy a költségvetés az összeg kicsinysége folytán nem biztosítja aizofenak a követelményeknek kielégítés éti amit ítofe élivárhat mind -a kisipari, mind más társaciallmi osztály akkor, amikor a hosszú évek szorgalmas munkája folytán megszerzett kézművesipari nívót biztosítani akarja. Ha azonban vidéki viszonylatban megnézzük a tanoncotthonok kérdését, akkor kétségtelenül megállapíthatjuk azt, hogy naigyon sok szülő a gyermekét azért nem tudja ; ipari pályára adni, mert azt az ellátási költséget, amely az idegen helyem tartózikodó vagy elszállásolt családtag fenn tartására szükséges, biztosítani nem tudja. (Ig^zí ügy vmi! a néppárton.) A költségvetés tartalmaz ugyan, háziiparfejlesztéssel kapcsolatos kiadási lehetőséget, azonban ennek a (kerete is olyan kicsi, hogy ebből a háziipar fejlesztésére va(i;mi kevés jat. A magyar háziipar a két világháború közt eltelt időben ,a; kormányzatoknak mostohagyermeke volt. Ez a legfőbb oka ammak, hogy míg a nyugati nagy.ipari állaímokbiam a háziipar is megfelelő szinivoniailra, tudott fejlődni és aí bennünket könnyező állaim okban, is jelentős mértékben izmosodott, addig- nálunk a- háborút megelőző gazdasági koinjomktúrát leszámítva, végeredményben a kormányzatok: nem is annyira a háziipar színvomaiámialk fejlesztésiére törekedtek, hamiamcsupán máról-holnap a, átmenetileg növelték egészségtelenül az egyes háziipari ágyazatok terjedelmét, úgyhogy háziiparunk — mondhatni — visszafejlődött. A háború boírzaJuiai magjától értetődőién a háziipart sem kímélték- A háború után kiaJakulí új gazdagsági rend — a földbirtoikrefoTm
