Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-54
813 .Az országgyűlés 54. ülése 1948. évi február hó 26-án, csütörtökön. 814 Ebben az esetben a kisiparos védelme nem mutatkozik valami tökéletesnek, mert a kisiparos amikor ezeket a munkákat vállalja, vagy egyéb a szakmájába tartozó munkát vál" lal, akkor ezzel nemcsak a saját maga kenyerét biztosítja, hanem azokét az alkalmazottakét is, akikről neki kellene gondoskodnia, ha nyersanyaghoz és tőkléhez tudna jutni. Ha tehát az anyaggazdálkodás a kiutalás útján nem biztosítja a kisiparosnak a munka 'ehetőségét, akkor ezzel a munkások kereseti lehe.őségét is megvonja, s ' ugyanakkor a fogy asz ónak az az igénye sincs kielégítve, amelyet -éppen a jobb minőségi termelés tek ntetében támaszt a kisiparossággal f szemben. Ha pedig a fogyasztónak nincs kellő mennyiségű tőkéje, akkor a selejtesebb árut kényte'én megvásárolni, hogy a megélhetési lehe őségé meg ne inogjon, s ebben az esetben a kisipar színvonalának az aláásása történik meg. 190.000 főnyi létszámával és körülbelül ugyanilyen számú munkavállalójával fokozottabb támogatást érdemelne, még akkor is, ha ez a támogatás az államnak megterhelést is jelentene. A magyar kézművesiparosság termelése a nemzeti jövedelem egyik komoly bázisa s e téren ma alig marad a gyáripar termelése mögött, minőségi tekintetben pedig jóvai felülmúlja, sőt még a külföldi államok legtöbbjének gyári és kézművesipari termeivényeit is. Mondhatni, hogy a magyar kézművesiparos a minőségi termelés tekintetében világviszonylatban is híres. (Úgy van! a néppárton!) A magyar kézművesipauesiság az államgazdaság fenntartásából jelentékenyen kiveszi részét, mert a kézművesiparosság adói és egyéb közszolgáltatásai államháztartásunk komoly bevételei. (Úgy van! a néppárton.) A kézművesiparosság támogatására fordított összeg más úton feltétlenül visszakerül az államkasszába, annak az egyszerű oknak folytán, hogy ha több a tőkéje, több a termelőeszköze, nyersanyaga, stb., akkor több a termeivénye is, nagyobb forgalmat tud lebonyolítani, s ennek következtében több adót is tud fizetni. T. Országgyűlés! A kézművesiparosság ma a sorozatosan megjelenő, visszamenő hatállyal biró rendelkezések folytán anyagilag olyan nehéz helyzetbe került, hogy mivel fizetési kötelezettségeinek, bármilyen jó szándék vezérli is, nem tud eleget tenni, (Közbekiáltás a nép' párton: Igaz!) maholnap az évtizedeken keresztül verejtékes munkával megszerzett kis tőkéje és ingatlana is veszélybe jut, illetőleg a teljes elsorvadás előtt áll. Ha a kormány a kézműves iparosságot csak ilyen mértékben tudja támogatni, mint amilyen mértéket ez a költségvetés feltüntet, s részükre fedezet mellett vagy fedezet nélkül hitelnyújtási lehetőséget biztosítani n?m tud. vagy ha tud is, elvan kismértékben és olyan körülmények között, mint amilyen mértékben és körülmények között ma tud nyújtani, akkor ez nem jelent megfelelő segítséget. Mert amikor ötezer, esetleg háromezer forintos kisipari hitelről vau rendelkezés, az igényt benyújtó kisiparos akár fedezettel, akár fedezet nélkül kéri a hitelt, ennek csak tíz-tizenkét-tizenöt százalékát kapja meg. Ez is a legtöbb esetben olyan körülményes módon történik, hogy a telekkönyvi kivonatot beküldő kisiparos hiteligényének elintézése igen hosszú időt ^vesz igénybe. Addig pedig a kisiparosnak várnia kell, meri más hitelforráshoz nem jut. De ha hozzá is jutna, akkor sem tudna mást cselekedni, mint várni. A telekkönyvi kivonatot ugyanis felküldtek és várnia kell az esetleges bekebelezési-:-; addig természetszerűleg meg sem tud mozdulni. A kisipar folytatása ilyen körülmények között teljesen deficitessé válik. Ehhez még hozzá kell vennünk az anyaggaz" dálkodási, nyersanyagbeszerzési nehézségeket, az. Anyag- és Árhivatal által egyes szakmáknál irreálisan megállapított szorzószámokat, — mint például a kovács in árban megszabott 3.6-et — az így felszámítható összeg egyes esetekben még & vas nyersanyag árát sem fedezi. E helyzet következtében egyes . iparájrákban a segédmunkások munkával} való ellátása is lehetetlenné válik. Míg ugyanis a kisiparosság a békeévekben körülbelül olyan forgalmat tudott lebonyolítani, hogy egy üzemre átlag 1.8 munkás és körülbelül 7300 pengő termelt érték jutott. Ha a költségvetés további számoszlonait vesszük figyelembe, megnyugtatónak látszik az a körülmény, hogy az »ipari cólok« című fejeizet rendes kiadásaira 5 830,000 forint az átmeneti kiadások céljaira 301,220.000 forint, összesen 307,050.000 forint van előirányozva. Az ipari célok r abszolút kiértékelésénél ez vigasztal ókörülmény lenne akkor, ha a továbbiak folyamán a kiadások megoszlása valóban olyan arányú lenne, hogy az a kisipar céljait szolgáimé* Amikor azonban a részletezésnél: azt látjuk, hogy a Magyar Állami Szánbányák Részvény társas ág deficitjére előirányzott 122 nr : l ! l ó fTÍII oi, a Nehézipari Közoon^ deficitjének fedezésére előirányzott 170 millió forintot, valamint az alumínium árkiegyenlítésére előirányzott 8 millió forintot, összesen 300 millió forintot a költségvetésnek ez a rovata tünteti fel, ez elsaomorító, mert ezenfelül az itt mutatkozó kiadási összegből igen kevés jut valóban iparfejlesztési célokra. Pártunk annakidején, amikor itt a törvényhozás Házában az államosítási törvénvjavaslathoz hozzászólt, leszögezte, azt az álláspontját, hogy bizonyos esetekben, bizonyos üzemieknél megfe elő körülmények között, nem ellenzi magát az államosítás tényét, azonban e pillanatban ezen túlmenően annak a gyakorlati igazságnak álláspontjára kell helyezkednem, hogy minden üzem. akár állami, akár egyéni üzem, csak akkor tud kellőképpen prosperálni, ha a költségvetése defieitmentes, illetőleg a köz részére az ott elvjégzett munka csak akkor mutatkozik a produktivkás szempontjából előnyösnek, ha a deficit eltűnik. Valószínű, hogy erre a koalíciós pártok mindegyike törekszik, és hogy ezt még a mai napig nem tudták keresztülvinni, ezt elismerem, nemi rajtuk múlik. Itt nem is a deficit létéről vagy nem létéről van szó, hanem csupán arról, hogy ha ezeknek az üzemieknek^ rentábilis működéséét nem tudják biztosítani, akkor a deficitet számolják el más tételeknél és ugyanilyen összegű juttatásban részesüljenek egyéb ipari vonatkozású, oktatási, ipari, szociális, vagy iparfejlesztési célok. Az elmondott okok folytán a költségvetés keretén belül a kéziművesiparosságról nem történt olyan gondoskodás, amely mai nehéz helyzetében komoly segítséget jelentene neki és bajait jelentősen enyhíteni tudná. Tudom, hogy az államházitartás egyensúlyban tartása nehéz feladatot ró a kormányzatra és a segítés lehetősége korlátozott, mégis azt mondom, hogy a kézműves kisiparo|S8ág a maga körülbelül
