Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

811 Az országgyűlés 54. ülése 1948. pedig a szalkszervezetek 'bekapcsolásával. A folyó költségvetési évben miinitejg"y 120 újabb szakmaközi iroda felállítására kerül sor. Döntő fázisba került a tanoiícoktatás demokratikus és korszerű átszervezése is, és komoly haladás állapíRIható meg ezen a téren. Az iparügyi minisztérium a maga részéről minden erővel támogatja a szakszervezeteknek az újjáépítés munkájába és a tervgazdálkodásba való bekapcsolódását. Tudatában van a tárca annak. • hogy a szakszervezeteik feladatköre túlnőtt a régi kereteken. A bérkérdés, a munkásjólét, a szociális higiénia ma is, mint azelőtt, a szakszervezetek feladatkörébe tartoznak, ele távolról sem merítik ki azt. A szociális kérdések gondozása mellett a gazdasági demokráciában a szakszervezetekre fontos egyéb feladatok hárulmiak az üzemi, valamint a szakmai fegyelem, a szaktudás fokozása és általában a termelés fejlesztése terén. T. Országgyűlés! Összegezem az előadottakat és megállapítom, hogy a termelési, adatok vizsgálata kapcsán túlzás nélkül mondhatjuk azt, hogy a (termelési csatát megnyertük., Ennek igazolására legyen száblald a. bánya- és kohászati termelés, a textilipar, a bőripar, a oukoirgyártáis növekvő teljesítsmélriyeíire utalnom. A másik nagy feladíaittniak,, a racionalizálásért folyó küzdelemnek azonban még csak az elején állunk. Viszonylagos eredményeiket itt is értünk már el. hiszen a munkateljesítmény a stabilizálás első szakával szembea számottevően emelkedett, de aiz út legnagyobb része ezen a vonalon még hátra van. A hároméves terv a munka teljesítmény 50%-os emelését írja elő. Ezt a jelentős többlétét azonban természetszerűleg nem úgy gondoljuk elérni, hogy a fizikai munkásból a jelenleginél 50°/o-kal nagyobb erőfeszítést sajtoljunk ki- A kitűzött cél elérésének egyék lényeges tényezője a munkaeszközök,, a gyári és bányászati gépek berendezésékének technikai tökéletesítése a hároméves terv keretében. A muínikaproduktivitás emeléséhez azonban kétségkívül hozzá kell járulniok iaa_ egyas_dp_lgozóknak is. A teljesítcuiényeímelés és a szorosabb munkia fegyelem megvalósítása érdekében a két munkáspárt latba fogja vetni befolyását és tekintélyét a dolgozó tötmegeiknél. A munkáspártok magnkra veszik ezt ia külső látszatra népszerűtlen feladatot történelmi felelősségük tudatában, annak a felismerésinek és belátásának alapján, hogv a munkateljesítmény emelésével egyik alapfel tételét teremtik meg az* ország újjáépítése betetőzésének és mindazon feladatok megvalósításának, amelyeket a hároméves tervbein magunk elé tűztünk. T. Országgyűl'és! Az előadottak alapián az iparügyi tárca költségvetését tisztelettel elfő gadásra ajánlom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Pusztai Sándor! i PUSZTAI SÁNDOR (dn): T. Országgyűlés! Az iparügyi niinisBteir úr költségvetésének konstrukcióját, keresztmetszetét átvizsgálva azt látjuk, hogy benne a számszerűség ós az egyensúly biztosítva van. A deficitmentességet feltüntető költségvetés összeállítója előtt mi, ellenzéki pártok is meghajtjuk elismerésüník zászlaját. Amikor azonban a keresztmetszetben <a szám&aerűség megoszlása kerül bírálat évi február hó 26-án, csütörtökön. 812 alá, nem mehetünk el szó nélkül az aránytalannak mutatkozó felhasználási lehetőségek mellett, A bírálat nterai pártpolitikai, hanem iparpolitika i, nem ellenzéki, banem tárgyilagos, neon romboló, hanem építő szándékú. Építő szándékú azért, mert a költségvetés egyensúlya, valamint célszerűségi összegszerű megosztása folytán a demokráciát nem gyengíti, hanem minden szerkezetében megsziiáirditia. Ha a szomszédos állianaokgazdasági vonat- . kozású miniszteriális elrendezését figyeljük, azt tapasztaljuk, hogy legtöbb államban az ipari és kereskedelemügyi minisztérium egy miniszter hatáskörébe tartozik. Enmek a valószínű gyakorlati oka onnan ered, hogy amikor a kisipiarios é|s gyáriparos az árucikkét elkészíti és f orgalonibái hozza,, alkjkor rögtön kereskedővé is válik. De helyeselni lehet a nyersanyagéiosz" tás, a behozatal, illetőleg készárukivitel szempontjából is. és nem utolsó sorban adminisztrációs költség megtakarítása szempontjából s az egyesített kereskedelmi és iparagyi minisztérium működését. Nálunk 1935-ig, Gömbös Gyula miniszterelnökságéig, a két tárca összevontan működött. A szétválasztás — mint ahogyain tudjuk — Bonnemiisiza akkori iparügyi miniszter és Winehkler akkori kereskedelmi miniszter személyes harcának következménye volt. De célszerűnek mutatkoznék a minisztóriumok össze vonása annál is inkább- mert ennek következtében az egyik minisztérium adminisztrációs költségeinek egy része produktív beruházásra vagy más állania, célokra volna felhasználható. A tárca költségveffesének végösszege 342.343.000 forintot tesz ki. Ebből központ; adminisztrációs költségre 6„097.000 forisnjt, az ainyagglazd alkod ás ikölfeégeárte pedig 6,236.000 forint esik. Ebben a minisztériumiban tehát jelenleg tulajdonképpen két minisztérium működik: egy iparügyi és egy anyaggazdálkodási- Egy vesztett háború után a rendelkezésre, álló csekély mennyiségű nyersanyag igazságos megosztása érdekében valóban szükség van anyaggazdálkodásra), azonban ha a kiadásokat is csökkentéin ők. akkoir az így megI takarított összeg bizonyos mértékig más célokra volna fordítható. Ha figyelembe vesszük az előadó úr által is említett körülbelül 52 milliós bevételi előirányzatot, akkor azt kell megáll api tanunk, hogy ez az összeg- amely át" vitt értelemben a fogyasztót terheli, valóban iniagv. Hiszen mind a gvár, mind a kézniűipalíoisság ezt a költséget áthárítja vagy átháríthatja a fogyasztóra, ha ugyan a nyersanyagárak ilyen módon történő felemelkedése után még mindig volna lehetőség arra, hjogv a kézműiparosság munkát tudjon vállaltom. Ha. pedig a kisiparosság munkavállalási lehetősége a 1 nyersanyagárak felemelése folytán csökken, akkor lényegesen csökken a közteherviselési képessége is, aminek pedig más következménye nem lehet, mint hogy az állam a bevételeinek jórészéttől elesik. Igazolja ezt a körülményt az a két példa is. amelyeket megemlíteni kívánok. Anyaggazdálkodási hozzájárulás címén egy cipőhöz szükséges nyersbőr a tímárnál 80 forintba kerül; ha ehhez hozzávesszük a kisiparos munkadíját, akkor megállapíthatjuk, hogy a_ 90 forintos áron forgalomba hozott típuscipő gyártási költségének majdnem a duplájára emelkedik.