Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

811 Az országgyűlés 54. ülése 1948. pedig a szalkszervezetek 'bekapcsolásával. A folyó költségvetési évben miinitejg"y 120 újabb szakmaközi iroda felállítására kerül sor. Döntő fázisba került a tanoiícoktatás demokra­tikus és korszerű átszervezése is, és komoly haladás állapíRIható meg ezen a téren. Az iparügyi minisztérium a maga részéről minden erővel támogatja a szakszervezeteknek az újjáépítés munkájába és a tervgazdálko­dásba való bekapcsolódását. Tudatában van a tárca annak. • hogy a szakszervezeteik feladat­köre túlnőtt a régi kereteken. A bérkérdés, a munkásjólét, a szociális higiénia ma is, mint azelőtt, a szakszervezetek feladatkörébe tar­toznak, ele távolról sem merítik ki azt. A szo­ciális kérdések gondozása mellett a gazdasági demokráciában a szakszervezetekre fontos egyéb feladatok hárulmiak az üzemi, valamint a szakmai fegyelem, a szaktudás fokozása és általában a termelés fejlesztése terén. T. Országgyűlés! Összegezem az előadotta­kat és megállapítom, hogy a termelési, adatok vizsgálata kapcsán túlzás nélkül mondhatjuk azt, hogy a (termelési csatát megnyertük., En­nek igazolására legyen száblald a. bánya- és kohászati termelés, a textilipar, a bőripar, a oukoirgyártáis növekvő teljesítsmélriyeíire utal­nom. A másik nagy feladíaittniak,, a racionalizá­lásért folyó küzdelemnek azonban még csak az elején állunk. Viszonylagos eredményeiket itt is értünk már el. hiszen a munkateljesít­mény a stabilizálás első szakával szembea számottevően emelkedett, de aiz út legnagyobb része ezen a vonalon még hátra van. A hároméves terv a munka teljesítmény 50%-os emelését írja elő. Ezt a jelentős több­létét azonban természetszerűleg nem úgy gon­doljuk elérni, hogy a fizikai munkásból a je­lenleginél 50°/o-kal nagyobb erőfeszítést sajtol­junk ki- A kitűzött cél elérésének egyék lénye­ges tényezője a munkaeszközök,, a gyári és bá­nyászati gépek berendezésékének technikai töké­letesítése a hároméves terv keretében. A muínikaproduktivitás emeléséhez azonban kétségkívül hozzá kell járulniok iaa_ egyas_dp_l­gozóknak is. A teljesítcuiényeímelés és a szoro­sabb munkia fegyelem megvalósítása érdekében a két munkáspárt latba fogja vetni befolyását és tekintélyét a dolgozó tötmegeiknél. A mun­káspártok magnkra veszik ezt ia külső látszatra népszerűtlen feladatot történelmi felelősségük tudatában, annak a felismerésinek és belátás­ának alapján, hogv a munkateljesítmény eme­lésével egyik alapfel tételét teremtik meg az* or­szág újjáépítése betetőzésének és mindazon feladatok megvalósításának, amelyeket a há­roméves tervbein magunk elé tűztünk. T. Országgyűl'és! Az előadottak alapián az iparügyi tárca költségvetését tisztelettel elfő gadásra ajánlom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Pusztai Sán­dor! i PUSZTAI SÁNDOR (dn): T. Országgyűlés! Az iparügyi niinisBteir úr költségvetésének konstrukcióját, keresztmetszetét átvizsgálva azt látjuk, hogy benne a számszerűség ós az egyen­súly biztosítva van. A deficitmentességet fel­tüntető költségvetés összeállítója előtt mi, el­lenzéki pártok is meghajtjuk elismerésüník zászlaját. Amikor azonban a keresztmetszet­ben <a szám&aerűség megoszlása kerül bírálat évi február hó 26-án, csütörtökön. 812 alá, nem mehetünk el szó nélkül az aránytalan­nak mutatkozó felhasználási lehetőségek mel­lett, A bírálat nterai pártpolitikai, hanem ipar­politika i, nem ellenzéki, banem tárgyilagos, neon romboló, hanem építő szándékú. Építő szán­dékú azért, mert a költségvetés egyensúlya, valamint célszerűségi összegszerű megosztása folytán a demokráciát nem gyengíti, hanem minden szerkezetében megsziiáirditia. Ha a szomszédos állianaokgazdasági vonat- . kozású miniszteriális elrendezését figyeljük, azt tapasztaljuk, hogy legtöbb államban az ipari és kereskedelemügyi minisztérium egy miniszter hatáskörébe tartozik. Enmek a való­színű gyakorlati oka onnan ered, hogy amikor a kisipiarios é|s gyáriparos az árucikkét elkészíti és f orgalonibái hozza,, alkjkor rögtön kereskedővé is válik. De helyeselni lehet a nyersanyagéiosz" tás, a behozatal, illetőleg készárukivitel szem­pontjából is. és nem utolsó sorban adminisz­trációs költség megtakarítása szempontjából s az egyesített kereskedelmi és iparagyi minisz­térium működését. Nálunk 1935-ig, Gömbös Gyula miniszter­elnökságéig, a két tárca összevontan működött. A szétválasztás — mint ahogyain tudjuk — Bonnemiisiza akkori iparügyi miniszter és Winehkler akkori kereskedelmi miniszter sze­mélyes harcának következménye volt. De célszerűnek mutatkoznék a minisztóriu­mok össze vonása annál is inkább- mert ennek következtében az egyik minisztérium admi­nisztrációs költségeinek egy része produktív beruházásra vagy más állania, célokra volna felhasználható. A tárca költségveffesének vég­összege 342.343.000 forintot tesz ki. Ebből köz­pont; adminisztrációs költségre 6„097.000 fo­risnjt, az ainyagglazd alkod ás ikölfeégeárte pedig 6,236.000 forint esik. Ebben a minisztériumiban tehát jelenleg tulajdonképpen két minisztérium működik: egy iparügyi és egy anyaggazdál­kodási- Egy vesztett háború után a rendelke­zésre, álló csekély mennyiségű nyersanyag igazságos megosztása érdekében valóban szük­ség van anyaggazdálkodásra), azonban ha a kiadásokat is csökkentéin ők. akkoir az így meg­I takarított összeg bizonyos mértékig más cé­lokra volna fordítható. Ha figyelembe vesszük az előadó úr által is említett körülbelül 52 mil­liós bevételi előirányzatot, akkor azt kell meg­áll api tanunk, hogy ez az összeg- amely át" vitt értelemben a fogyasztót terheli, valóban iniagv. Hiszen mind a gvár, mind a kézniűipa­líoisság ezt a költséget áthárítja vagy áthárít­hatja a fogyasztóra, ha ugyan a nyersanyag­árak ilyen módon történő felemelkedése után még mindig volna lehetőség arra, hjogv a kéz­műiparosság munkát tudjon vállaltom. Ha. pedig a kisiparosság munkavállalási lehetősége a 1 nyersanyagárak felemelése folytán csökken, akkor lényegesen csökken a közteherviselési képessége is, aminek pedig más következménye nem lehet, mint hogy az állam a bevételeinek jórészéttől elesik. Igazolja ezt a körülményt az a két példa is. amelyeket megemlíteni kívánok. Anyaggaz­dálkodási hozzájárulás címén egy cipőhöz szükséges nyersbőr a tímárnál 80 forintba kerül; ha ehhez hozzávesszük a kisiparos munkadíját, akkor megállapíthatjuk, hogy a_ 90 forintos áron forgalomba hozott típus­cipő gyártási költségének majdnem a duplá­jára emelkedik.

Next

/
Thumbnails
Contents