Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
65 Az országgyűlés 46. ülése 1948. bátorítólag hatnak ránk, hogy továbbmenjünfe a megkezdett úton és szaporítsuk azokat iaz iskolákat,, tanfolyamokat, ahol minéűj több dolgozót képezhetünk ki közigazgatási tisztviselővé. Egyébként ezt a célt szolgálja a költségvetésinek az a tétel© is, amely a tanfolyamok kiadásainak rendezésére - bizonyos felemelt előirányzatot tartalmaz, melynek elfogadását javasoljuk az országgyűlésnek. Általában véve egész közigazgatási költségvetésünknek fő jellemzője a meggondoltság ós megfontoltság, minimumra van maik csökkentve a kiadások, ugyanakkor magán viseli a költségvetés laulköaiigiazigatás demokratizáljásának is minden jellemzőjét. Egyrészt már életbe léptettük mindazt, amit megtehettünk, — tisztviselők fizetésének felemelését, stb. — másrészt pedig további lépéseket teszünk különféle tanfolyamok rendezésével közigazgatásunk további demokiratizálli asara. Meg kell mondanom, -hogy lényegében ugyanezek a szempontok jellemzik a rendőrségeit is. A rendőrségnél a 236 milliós növekedés lényegében sznrjpa a személyi kiadások többletéből ered. 105 millióval emelkedik ebben az évben a személyi kifcfdás. Hadd éljek itt helyreigazítással egy megállapítással kapcsolatban, amelyet nem^ is tartok egészen jóindulatúnak. Vájjon azért történik a rendőrség fizetésemelése, mert minden önállóságot, kiölő magatartásra akarjuk rászoktatni, ránevelni a magas fizetéssel a rendr őrséget? Nem. Van ennek egy 'objektív pjka isHa bárki előveszi egy rendőrszemélyzeti tag szolgálatban eltöltött havi munkaóráinak kimutatását, megállapíthatja, hogy w munkaórák száma (kétszerese-, két és félszerese annak, amit egy tisztviselő az irodában töílt^ el- A rendőr ezeket a munkaórákat nem irodában és nem fűtött szobában tölti el, hanem az utcán, vagy kint >ai határban gyalogolva, sárban, vízben, szélben, fagyban és bizony mindez az egészségét is rendkívül megviseli. De ha tisztán csak munkaórákkal fejezem ki egy rendőr szolgálati teljesítményét, már akkor is adva van a,z objektív alap ahhoz, hogy kétszerese, vagy két és félszerese kellene legyen a rendőr fizetése annak!, amit egy ugyanolyan kategóriájú tisztviselő kap. Meg kell mondanom: szívből sajnálom, hogy nincs ilyen nagy különbség ,'ai közigazgatási tisztviselők és a rendőri őrszemélyzet, általában a rendőrség tagjainak fizetése között. De ettől eltekintve is lat remidőrség megfelelő ruházása és az ellátásról Való gondoskodás nem egyszerűen csak egy adott életszínvonal biztosításának kérdése, hanem nyugodtan állíthatom, népi, nemzeti, demokratikus kötelesség is, mert végeredményben az adott körülmények között a magyar demokratikus rendőrség a védelmezője a nép demokratikus berendezkedésének, demokratikus rendszerünknek minden külső és Belső támadással szemben. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kormánypártokon _ Kolbert János (pk) is tapsol-) Azt hiszem, azok ate eredmények, amelyeket a demokratikus rendőrség mind az általános közrend 1 és közbiztonság területén, mind politikai ós gazdasági területen, mind a bűnözők alvilágával szemben felmutatott,- azt bizonyítják, hogy ma már ez a rendőrség valóban hivatása miagas'ljatán áll, mai már ez a rendőrség valóban biztos őre egész demokratikus berendezkedésünknek. , . Kiadásainknak igen jelentős résziét fordítjuk ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ III. évi február hó 16-án, hétfőn. 66 i a rendőrség dologi beruházására. Talián itt, a belügyi kormányzat terén volt legnagyobb a háború megsemmisítő hatása. Nem maradt egyetlen járművünk, nem mfajradt semmi ruharaktárunk, a kaszárnyák legtöbbje tönkrement. Ezeket mind rendbe kellett hozatnunk. És ha t. képviselőtársaim alaposan áttekintik a költségvetést, megállapíthatják, hogy féléves rendőrtanfolyamok vannak szerte && országban, ezeknek a tanfolyamoknialk számára isi megfelelő épületeket kellett rendbehozni, a tanfolyamokat iskolai tárgyakká(li,, könyvekkel kellett ellátni- nem is beszélve a legutóbb felavatott rendőrakadémiáról, amely ugyancsak jelentős és tetemes összegeket emésztett felMi célt szolgál ez! Nyilvánvalóan azt a felismerést valósítja meg, hogy ami jó volt a Horthy-rendszerben, — egy szándékosan kulltáráiaitlanságban, alacsony színvonalon tartott, de brutalitásában annál jobban kifejlesztett csendőrség, — az nem jó a magyar demokráciának. (Ugy van! Ugy va n ! — T'a^s a kommunistapárton.) A mi rendőrségünk tagjai a tanfolyamokról az Operaházba, a Nemzeti Színházba járnak, kultúrember életét élik, kültúrelőadásokat hallgatnfck, világnézeti oktatásban részesülnek ugyanakkor, amikor a kellő szakmai tudást is megszerzik és a büntetőjog mindennapi alkalmazásában való jártasságot j is elsajátítják. Én azt hiszem, helyes ez az út. amelyet a rendőrség fejlesztésének számára ' kijelöltünk. Aki ezt kifogásolja, az feltételezhetően bizonyos hátsó gondolatokkal kifogásolja. (Ugy I van! Ugy van!) A magyar demokrácia azoinr j bam nemcsak hogy nem hajlandó hátsó gondolatokat tudlomiiásulvenma és .következő lépéseit azokhoz igazítani, hanem igyekszik a hátsó gondolatokat is és latzok hordozóit is félreállítani "az útbőLvhogy a magyar nép számára szar had és biztos Hegyen az út. (Taps a kormánypártokon.) T. Országgyűlés! Ezzel kapcsolatban rá kell térnem Radó képviselőtársam felszólalására. Amikor felszólalásomat elkezdtem, hang súlyoztam, hogy nem én vagyok a hibás, ha olyan kérdésekkel is kell foglalkoznom, melyek lényegileg nem tartoznak , a . költségvetéshez. Radó képviselőtársam felszólalását két dolog jellemzi. Az egyik az. hogy felszólalt egy költségvetéshez, de nem beszélt a "költségvetésről, a másik az, hogy felhasználta az alkalmat arra, hogy a nemzet legmagasabb fórumáról, iaz országgyűlés bői rágalmazással éljen a magyar nép összességei aimagyar demokratikus rendszer és annak vezetője, a magytair kormányzat ellen. (BTJCHINGER Manó (szd>): Szóval jezsuita! — Zaj.) Nem akarok minden egyes részletkérdéssel foglalkozni, de hadd szedjem ki azokat a- »mazsoláka't«, isimelyeket nem hagyhatok válasz nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Először is csak úgy zárójelben^ jegyzem meg, úgylátszik rendkívül fái ,a szíve Radó képviselő úrnak, hogy a Pfeiffeir-párt feloszlatása után a magyar demokráciában rohamos fejlődés, megizmosodás, megszilárdulás következett be, ami megmutatkóízik abban ájs. hogy a koalíció pártjai a legdöntőbb kérdésekben közös utón masíroznak, egyetértenek és olyan összhang van a koalíció pártjai között amilyen lényegében még a (15-00) felszabadulás óta nem is volt. (Nagy taps a kormánypártokon-) , , . .„,, Ugy látszik, Radó igent, képviselőtársam; iiafc rendkívül kellemetlen biaonyos hátsó
