Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

67 Az országgyűlés 46. ülése 1948. évi február hó 16-án, hétfőn. 68 gondolatai realizálásai veszélyeztetve látja, mert próbált ittlirányt veaurd arra,, hogy a koalíció pártjai t egymásra uszítsa- Igyekezett mindenkinek az eszélbejuttatni, hogy a választások után milyen feltételeket szabtak egymásnak a pártok, hogy csak hogyan vesznek részt az ú.i kormány megalakításéban; ós igyekezett felhozni, felújítani, hoigy egy bizonyos arányosítás volt, meg ez, meg ,amaz, ami most mind lekerült a napirendről s talán jó lenne, ha egyes pártok azt felidéznék és megint elkezder mének elélett vitatkozni. Éhes disznó makkal álmodik, kétségkívül. (Derültség a bommunistanártonj én azonban azt hiszem, ez a makk nem fog leesni a földre, Raidó t* képviselőtársam lábai elé. A magyar demokrácia sokkal nagyobb megtisztulásom meint keresztül, semhogy mégegyszer visszajöhetne az az állapot, amely jellemezte Nagy Ferenc koallicióját vagy jellemezte azt a nemzetgyűlést, ahol Sulyok még helyet foglalhatott; vagy amely jellemezte azt az országgyűlést, aíhol még Pfeiffer helyet foglalhatott. De ezt csak úgy bevezetőképpen említem meg. Alapvetőbben kell foglalkoznom azzal, hogy Radó t- képviselőtársam lényegében vita tárgyává tette . azt? felhasználva a belügyi költségvetést, vájjon van-e Magyarországon egyáltalában demokrácia és felvetette a kérdést, hogyan állunk ezzel. Többek között ügyes, megfelelő formában a negációt, a tagadást, hogy Magyarországon demokrácia van, a> következőképpen juttatta kifejezésre (oívassa); »Halász képviselőtársamé — mondja — »k.ifejtette-, hogy bürokratikus rendszer van Én hozaáteszem>«- — mondja — »hogy olyaai mérvű a bürokráciái, hogy senki meni tud kiigazodni beHőle,- és ezer szerencse.^ há valaki nem kierül összeütközésbe a hatóságokkal, ha meg tudja nszmi, hogy a hatóságok kezére, kerüljön. Éppen azért, mert olyan a bürokrácia, lényegében senki nem ismerheti ki magát, neim tudja, imikor ütközik bele valami törvényellenes dologban (Elnök: IMPLOM FERENC. - 15.03) De' tovább megyek, ez csak a bevezetőMegállajpítással élt, éspedig azzal, hogy »ez a bürokratikus tekervény a pártosított közigazgatás szám ária- valóságos lehetőséget biztosít, hogy a pártfunkcionáriusok ós a kormányzat kénye-kedvére léphessen fel mindenkivel ós a közigazgatási tisztviselőkkel szemben is.« Erre levonja azt a következtetést, hogy ezért van szükség égy közlgazgiatási pragmatikára. T- Országgyűlés! Én azt hiszem, bármenynyire is bürokratikus a mi közigazgatása rendszerünk, abból olyan konklúziót levonni, hogy ezt maga a kormányzat még mesterségesen igyekszik növelni Ihogy csapdákat állíthasson fel az állam minden polgára szániára; hogy akkor fogja meg a bokáját mindenkinek, amikor neki jólesik és hogy . szándékosan igyekszenek a büriolkratizmust növelni azért, hogy pártfunkcionáriusok kényére és kedvére legyen kiszolgáltatva az állam minden egyes polgára: azt hiszem, ez ,

a legenyhébb kifejezéssel szólva rágalom a mi demokratikus berendezkedésünkkel szemben! (Egy hama a kommunistapárton: Az »ajljas« szót is hozzá lehet tenni.) Ennek a R^dó képviselőtársam által jellemzett állapotnak megszüntetésére mindjárt felállítja a másik követelést is: egy alkotmánybíróságot kíván, hozzátéve azt is (olvassa): »Annál is inkább szükségszerű ez ma, mert az igazságügyminiszter úr az új törvényjavaslatával a .demokratikus alkotmányjognak • az utolsó bázisát, a bírói függetlenséget is meg akarja szüntetni.« Erre enyhe kifejezéssel élek: ez már ai rágalmazáson tul a magyar nemzet becsületét is sérti és denunieiálás a külföld felé, még hozz-ár rosszhiszemű! (ügy van! ügy van! a kommunistanárton* — Egy hang ugyanott: Felelősségre kell vonni! — OLÁH Mihály (kp): És

1 mégis itt ül a Házban! — Zaj a kommunistapárton.) Erire az én válaszom rövidéin a következő: túlságosan nagylelkű lenne a magyar demokrácia, ha Nagy Ferenc, Sulyok, Pfeiffer szerepléseinek szomorú tapasztalatai után minden további nélkül napirendre térne olyan jelenségek felett, amelyek azt mutatják, hogy az országgyűlésben továbbra is lehet rosszindulatú ellenzéki rágalmazást - folytatni és lehet a magyar népet demumciálni! A >r3indőrségről szólva Radó képviselőtársamnak néhány megállapítására ugyancsak ki kell térnem. Azt a megállapítást teszi, .hogy amíg a csendőrségnél egv tisztre 19.4 főnyi legénység esett átlagban', és a régi Horthy-rendőrségnél egy tisztre 10.38 rendőr őrszeimólyzeti tag, addig a mai demokráciában egy tisztre 4.9 őrszemiélyzeti tag esik. Ezen keresztül mutatja be, mily mértékben harapózoitt el a fölösleges rangadás ós rangkórság a demokráciában ós a rendőrségen belül. « Én a tények ereje előtt mindig méghajlom akkor, ha a tény tény. megfelel a való helyzetnek és ha a lényekbe nincs belekeverve, a szándékos hamisítás. Engedje meg Radó képviselőtársain, hogy egy kis mellékízre itt felhívjam a figyelmét, amely azt hiszem, ezt a képet a Jejéről egy kicsit a talpára fordítja. Sem a Horthy-csendőrségnél, sem a Horthyrendőrségnél az alhadnagy nem tartozott a tiszti állományúak közé, márpedig az alhadnagyok száma minden normális hadseregben ós karhatalmi alakulatban igen lényeges. A magyar demokráciában az alhadnagy a tiszti fo-. kozat legalsó lépcsőjén áll. Ha tehát így számítja Radó t. képviselőtársam és megállapítja, hogy így jut 4.9 őrszemélyzeti fő egy tisztre, szemben az akkori 10.138-eal, akkor nyilván valóan nem kell nagy lángészntek lenni hozzá, hogy meglássuk: ebben a rágalmazás alkalmazhatása érdekében egy közönséges hamisítás van; (ügy van! a kommiini stopért on.) nem is beszélve arról, hogy aha már a. külföld ellenséges sajtója is elismeri azt, hogy a magyar rendőrség valóban komoly fejlődésen ment keresztül. Csodálkozással értesültem Radó képviselőtársaim felszólalásából, hogy most, a köztársaság évfordulója alkalmából kiadott amnesztiarendelettel kapcsolatban a rendőrségnek számos tagja csak a közkegyelem útján mentetsült a büntetéstől és"; maradhatott meg továbbra is a rendőrség tagjának. Rendkivül bálás lennék, ha Radó képviselőtársam ezeknek a. fclözkegyelmi úton mentesített^ és megmentett rendőröknek a neveit letenné a Ház. asztalára. Tudniillik igen nagy súlyt fektetek arra, hogy ha véletlenül ily°n emberek^ még meglapulnának a rendőrségen belül, minél hamarább kirakjuk őket, hogy valóban biztosítani tudjuk az egységes demokratikus szellemet és az erkölcsi tisztaságot . . T. képviselőtársaim! Radó képviselőtársam beszéde alatt végesvégig az a gondolat motoszkált bennem, hogy tulajdonképpen hová fog kilyukadni, miért kell mindazt elmondani, amit