Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

6S Az országgyűlés 46. ülése 1948. zetileg is elavult és szerkezetileg' szorul gyor^s (HALÁSZ Aladár (r):_ Gyökeres!) reformokra, mert egyébként óriási ráfizetésekkel jár az egész országra. Ezzel kapcsolatban csak egyetlenegy do­logra szeretném, ráirányítani az ország-gyűlés figyelmét. A felszabadulás után demokraitikus fejlődésünk során elérkeztünk oda, hogy ma már a hároméves terv végrehajtásán dolgo­zunk» A hároméves terv megköveteld, hogy minden tételt alaposan megforgassunk, stzem­ügyre vegyünk és azután tervszerűen használ­junk fel. Röviden szólva megköveteli a terv­gazdálkodást >a maga kettős értelmében: meg­követel egy tervet és megköveteli a terv végre­hajtásainak ellenőrzését. Ezzel szemben milyen kihatásokkal jár ön^ kormányzati gazdálkodásunk? Az önkormány­zat úgy, ahogy ma van. maga a megtestesült tervszerűtlenség. Bizonyos vonatkozásban egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy meg­testesítője egy anarchiáinak,, amely lehetetitennó teszi az állami tervgazdálkozást és az állami központi ellenőrzés gyakorlását. Hangsúlyo" zom: niai formájában, ahogyan iaz önkormány­zat ma működik, mert egyébként a kérdésre még visszatérek. A közigazgatásban jártas emberek előtt nem kell bővebb részleteket közölnöm arróL hogyan történik epv megye költségvetésének összeállítása, hogy csak egy példát említsek. Ha az alispánnak van egy téglagyáros jóisme­rőse, feltétlenül gondoskodik róla, hogy a költségvetésbe belevegyen valamilyen építkezést, mert a téglagyáros ismerős számára biztosítiaini kéli a termelést. Ha valakinek van egy csatornahálózati vállalkozó ismerőse, fel­tótlenül csatormát fog csináltatni valamelyik faluban, ahol talán még útburkolat sincs, mert a sógornak, komának, a yállaljkoízónak munkaalkalmat kell teremteni. És ez még a becsület határán belül van, mert egyébként az esetek 50—60%-ában ehhez valami juttatások; is társulnak. (Ugy van! Ugy van! az ellenzé­ken) Nem a dolgozó nép szükséglete szabja meg, hogy. mi kerüljön bele egy község, egy megye vagy egy város költségvetésébe^ hanem az» hogry az önkormányzat vezető .tisztviselőinek milyen személyi, komasági, sógorsági stb. kap­csolataik vannak, mert ennek alapján állítják össze a költségvetést. (KOLBERT János (pk): Ha ilyen előfordul, a belügyminiszter úrnak joga van odacsapni!) Naiv dolog így mondani, hogy »ha ilyen eiőforduk. A Horthy-rezsiim alatt az egész magyar önkormányzat fenntar­tása lényegében azt a célt szolgálta, hogy a tönkrement községi, megyei, városi dzsentrit a megyei vezető funkciókba ültetve, ilyen mó­don pénzelje! (Ugy <mn! Ugy van! —Taps a kormúnypártúhon.) Természetes, hogy ha ez így van, akkor ezen sürgősen változtatni kell, mert ez lehetet­lenné teszi a dolgozók filléreiből befolyt adó­összegek tervszerű felhasználását. És még va­lamit: ha eizen változtatunk, meg kell terem­tenünk a központi ellenőrzést is. (KOLBERT János (pk); Ugy van.!), Azt hiszem, senki sem fog ellentmondani annak az állításomnak, hogy a központi ellen­őrzés gyakorlásának egyik kifejező formája akart lenni az úgynevezett versenytárgyalás. A versenytárgyalásokat megvizsgálva megállapít­hatjuk, hogy a legtöbb esetben már amikor évi február hó 16-án, hétfőn. 64 & . ^ kiírják., el van döntve, hogy a megbízást ki kapja meg. Végeredményben a költségvetésben edo­irányzott különböző tételek felhasználásánál igen sok esetben lelkiismeretlen rablógazdál­kodás folyik. Itt vannak ezek a kérdések* ame­lyeket elsősorban meg kell fognunk, de ame­lyekhez ma még nem nyúltunk hozzá. Ha a dolgok lényegét nézzük, megállapíthatjuk, hogy demokráciánk m feliszabadulás oia eUtelt három esztendő alatt óriási lépéseikkel haladt előre a fejlődés útján; ami azonban közigaz­gatásunkat illeti, egyhelyben topogtunk. Lé­nyegében megőriztük a multat annak minden szerkezeti, rosszaságával, és ezt most éppen a magyar dolgozó néo érdekében sürgősen, ki kell küszöbölnünk. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kommunista- és a szaciáldemokratapárhon.) Az a kérdés már most, hogy vájjon ezek a most felvetett szempontok azt jelentik-e, hogy az önkormányzati elv, mint elv, magábanvéve rossz, hogy tehát meg kell-e szüntetni az ön­kormányzatokat és helyettük más közigazga­tási rendszert kell-e kidolgozni. Véleményem szerint nem. Teljes mértékben egyetértek azok­kal, akik azt mondják, hogy az önkormányzat a demokrácia fundamentuma. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Ezt mondta Kossuth is!) Hozzá­teszem azonban, hogy csak olyan önkormány­zat lehet fundamentuma a demokráciának, amely egyrészt a maga szerkezeti avultságá­ban nem ellentétes a nép érdekeivel, másrészt pedig nem jelenti la központi államhatalom antipólusát, hanem szorosan és szervesem a fcözpointi államhatalommal együttműködve oldja meg a nagy kormányzati ós népi felada­tokát. Nekünk ilyen önkormányzatra kell áttér­nünk ós véleményem szerint a magyar dolgozó nép érdekeit teljesen kielégítő mértékbetn min­den további nélkül át is térhetünk ós meg is oldhatjuk ezeket a kérdéseket. (ERÖSS János (kg): Jó elmélet ós jó gyakorlat! — KOL­BERT János (pk): Szóval meglesznek a* válasz­tások? — Egy hang a kommunistUpárton Köt­bért János felé: Maga maradjon csak nyugod­tam! — KÖBÖL József (kp): Maradjon a csend­őröknél!) De közigazgatásunk nemcsak szerkezeti szempontból szorul alapos reformokra, hanem rtendkívüfli sok ellívégezni vallónk van személyi téren is. Ha igaz, — mint ahogy igfeiz, — hogy a felszabadulás óta eltelt három esztendő alatt az ország legdöntőbb kulcspozícióiba, az ál­lamhatalom gyakorlásába bekerültek & mun­kások, iái parasztok és a dolgozó haladó értel­miségiek, akikor megállapíthatjuk azt is, hogy ez a felfrissülés a legkisebb mórtékben éppen a közigazgatásiban ment végbe. Ha" jól értettem Halász kép viselő tár­sam szaviait' akkor azt kell hinnem,, hogy Radó képviselőtársam rossz taka­rót . választott magának, amikor Halász kép viselő társammal akarta aláhúzni azt, hogy nincs 'szükség a közigazgatásban mun­kásokra és parasztokra, mert a munkások és parasztok nem nőhetik ki magukalt a megfelelő bürokratikus szakemberekké. (Eay hana m ma­gyar demokmbapérton: Nagyon hamar!) Azt hiszem, erre maga a demokrácia fejlődése cá­folt rá- Ma már sóik oly&in parasztból lett jegyzőnk és más közigazgatási emberünk van. aki a bürokráciában kevésbbé szakember, de az ügyek intézésében jobb szakember, mint a régi jegyző. (Ugy van! Ugy van! a kommu­riistapárton.) Azt his*ztem, ezek a példák elég

Next

/
Thumbnails
Contents