Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

649 Az országgyűlés 52. ülése 1948. évi február hó 24-én, kedden. 650 kariskoláti állítottak -fel és vándortársulatot szerveztek. Az egész mostani magyar életet az^ a sze­génység jellemzi, amelybe belekerült ünk m< gyil­kos háború után. Ezt mindenki nagyon jól tudja, bizonyára a kultuszminiszter úr is. És ezt meg is kell értenünk és él kell ismernünk. De az ebből, a szegénységből folyó szükséges szorítót fceill alkalmazni éppen ezen a "síkon is­Márpedig a színházakkal kapcsolatban nem ezt tapasztalja-.jz ember. Én — amint Kunszery Gyula képviselőtársam is említette — szintén nem vagyok színházellenes. azonban nem az adjla ia, töibblleteit, hogy munkások járnak aá Operaházba. Módjában áll minden egye® kép­viselőtársamnak elmenni az Operaházba;, akár az A., akár a B.. akár a C-, akár a D. vagy akár­melyik bérletsorozat közönségét megnézni és kiki sajátmaga megáliapíthaitja, hogy azok nem munkások. Én néhányszor próbaképpen elmentem az Operaházba. Az a' néhány eiő­: adás. latmelyet munkásoknak rendeznek és ame­lyek alkalmával nagyon is kedvezményes.áron juthatnak a művészi élvezethez, nagyon is ke­vés, ha szembeállítjuk ezzel az óriási tétellel, amelyet ezen a címen a költségvetés kilátásba helyez. A többletet az a bőkezűség adja, amellyeil miagát az ügyet, kezeljük. Az ostrom előtt, a há­ború előtt, amikor a feudális ^Magyarország uirai élvezték ezt a magasabb művészeteit adó három intézményt és annak minden előnyét, • akkor például az Operaházban, az összes_ sze­mélyzeit. kezdve a kapustól, fel égészen az igaz­gatóig négyszáz egynéhány fő volt. Ma ez a szám felugrott hétszáz főre. Vájjon nein lett volna-e szükséges ezen a ítéren is az a takarékos­ság, amelyet a demokratikus kormány elvként mondott ki és fogadott! ell 21,097.000 forint az az összeg, lamelyet nem rendszeres illetmények címén ennél a 'tételnél előirányoztak. Óriási összeg. S nézzük meg, . hogy nem olyan szűkmarkúan osztogatják "ezt az összeget és nem ia legnagyobb takarékosság • mellett rúgott ilyen hatalmasraf Például <&gy karmesternek egy esti vezénylésért — az éppen most is itt lévő karmesternek •— több mint 4000 forintot adnak. S ha megnézzük, hogy ez iái karmester január, hónapban hét estén vezé­nyelt, ezenkívül a Filharmóniai Társaság hang­versenyén is, nem nehéz meg áll api tani. hogy c milyen óriási jövedelemhez jutott. ,.• Szervezett az Operaház egy vándortársula­tot is, amely járja, az ország különböző vidékeit. városait, nyilván azzal a szándékkal, hogy ajz ország más vidéken lakó, más foglalkozású, bármilyen rendű ós rangú lakosa is hozzájut-, hasson ahhoz a- magasabb élvezethez, amely , ezeknek a művészeknek előadásai nyújthat szá­mára, így például tudomásom van róla. hogy , Pécsett és Kaposvárott is járt ez a társulat Ezek aiz előadások valóban szükségesek ahhoz, hogy azok az elesett rétegek, amelyek az elmúlt rendszerek idején soha nem részesülhettek az ilyen magasiabbrendű élvezetben, most hozzá­juthassanak ehhez; tekinrttettei arra, hogy a múltban pénzük nem volt aizoknak a helyeknek a meglátogatására, ahol ezeket az előadásokalt tartják, larria pedig a kormányzatok soha nem fektettek súlyt, hogy odaszállítsák a helyükbe. Nagyon örvendetes dolog volna, hogy ha már ilyen nagy összegeket fordítunk ezekre a célokra, valóban odavigyék a művészetet. De mit láttunk? Például a kaposvári előadáson — bármennyire mosolyog, is az előadó úr — egyet­len parasztember sem vett részt. (KATONA Jenő (kg): előadó: Nem ezen mosolyogtam! — OLÁH Mihály (kp) • Azt akarják, hogy továbbra, sem vegyenek részt! Nem akarják támogatni! A maguk rendszere, az >a huszonöt esztendő idézte elő!) Nem erről van szó. Mi igenis azt akarjuk, hogy a szegény rétegek vehessenek részt és éppen ezért kifogásoljuk, hogy -erre a ... három színházra pazarolják rá ezt a tételt, mert. ha ugyaneziti az összeget felosztanánk és olyan társulatokat szerveznénk, amelyek ,a falukra is eljutnak és magasabbrendű művészetet vinné; nek oda, az sokkal helyesebb volna. Mindenki­nek módjában van megálllapítani, hogy ma azok a hitvány, önkéntesen összeállt társulatok milyen szemetet nyújtanak a közönségnek, mi­vel nem áll anyagi eirő a rendelkezésükre, hogy olyan művészeket fizessenek meg, akik valódi művészetet tudnak a falu számára adni. Van" 'nak társulatok, latmtelyek mászkálnak össze-vissr sza az országban és annak, amit azok előiadnak, a kultúrához semmi köze nincs. Az a feneke,* ,a. szemete, a salakja, ami kiirtandó, kidobandó volna a magyar kultúrából!. Mikor ezeket a jelenségeket megemlíltjük, a colunk éppen az. hogy n© egykét színházra költsük a pénzt, amelyet csak-a kiváltságosok, a nagyobb jövedelemmel rendelkezők számára nyuj/thatnak csak művészi élvezetet. Nem azoktól a művészektől sajnálom, akik művészetüket olyan fokra fejlesztették,* hogy fillérekért nem árulhatják ki, mert az életük­nek csak egy kis szakaszában tudnak abból jövedelmet biztosítani, de legyen szabad meg­említenem azt, hogy az Operaház tagjai kö­zött sok olyan művész van, aki egy esztendő alatt egyetlenegyszer lép az Operaház szín­padára és teljes évi jövedelmet élvez ennek ellenében. Legyen szabad elmondanom azt hogy a szegedi Nemzeti Színháznál hét olyan művész vari, aki az elmúlt esztendő során egyetlenegyszer sem lépett fel a színpadra, holott a fizetést élvezi. Ezek azok a visszás­ságok és furcsaságok, amelyeket feltétlenül szóvá kell tenni éppen a költségvetés tárgyalá­sakor. (VÉRTES István (md): Munkanélküli jövedelem!) Leszögeztem beszédem elején, hogy nem sokallom a* művészeti célokra előirány­zott 34 millió forintot, de az ilyen formában való elosztást furcsának és nem szerencsésnek tartom. A 21 milliós tételt a minisztérium költség­vetése úgy parcellázza fel, hogy világossá vál­jék, mik azok a tételek s hol, melyik színház­ban, pontosan mire adják ki ezt a hatalmas összeget. Akkor lepődünk meg azonban a leg­jobban, amikor ezeket a tételeket megvizsgál­juk. Nagyon sokszor elmondották már az ille­tékesek, hogy azért nem lehet jövedelmező az Operaház, mert nézőtere nagyon kicsi és nem fér el ott annyi ember, amennyi rentábilissá tudná tenni az egész üzemet. Ugyanezt a meg­állapítást nem hallottam még a Nemzeti Szín- . házról, tehát okos, takarókos vezetés mellett ez a színház önellátó is lehetne, sajátmagát fenn tudná tartani. Az óriási kiadással szemben ott van en­nek a három színháznak bevétele, amely levo­násba kerül *a költségvetés összeállításának szisztémája szerint, mert hiszen bruttó rend­szer szerint készült a költségvetés. A három színház bevétele, tehát a Nemzeti Színház, a szegedi Nemzeti Színház és az Operaház bévé- . tele összesen 4 és félmillió forint. Ebből a Nemzeti Színház bevétele 1,335.000 forint, az Operaházé 2 600.000 forint és n szeged.! Nömzefi

Next

/
Thumbnails
Contents