Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-52
627 Az országgyűlés 52. ülése 1948. évi február hó 24-én, kedden. \' 628 gozik a statisztikai osztály!) Örömmel tudomásul vesszük. (Mozgás.) ELNÖK: Tessék folytatni! VILLÁNYI Miklós (dn): Az általános iskola a mai elgondolások szerint csak akkor fogja elérni kitűzött célját, amikor az új nevelőképzés már eredményeket fog felmutatni. T. Országgyűlés! Magam is ezeknek az adatoknak hiányában csak arra a történelmi tarral ságra hivatkozom, amely az egész művelődéstörténelemben állandóan a legerőteljesebben mutatkozik, hogy tudnillik felülről jövő intézkedésekkel anélkül, hogy előbb ia szükségletekről — nevelők- iskolák, tanszerek — gon" doskodnánk, nem érünk el valódi eredményt. Mint az általános iskola kiépítésének alap" feltételét ajánlom a kormányzat iskolapolitikájának figyelmébe a nevelőképzést' mert ne higgyük azt, hogy az általános iskola bevezetésével mindent megtettünk- A döntő kérdés szerintem a tanítóképzés reformján van. Nem volna' azonban célszerű, ha a nevelőképzést az állaim teljesen kisajátítaná magának. Ennek a problémának megoldása viszont az egyház és az állam viszonya kívánatos rendezésének keretébe tartozik. A tegnapi megnyilatkozásokból örvendetesen tapasztaltam- hogy mindenki jó szándékkal segíteni akar ezen x az egyik legnagyobb problémánkon, egyedül Kende képviselő úr fel" szólalása nem szolgálta a békés kibontakozást, (Ügy van! Úgy van! a y néppárion.) T. Ház! Ma a munkapiacot, mint ieg" nagyobb hatalmú tényezőt, az állam szabályozza, és ennek a szabályozásnak, amely a fizikai dolgozók munkabérteirületén oly emelkedett szociális érzéket árul el, — amit helye* selünk is — érvényesülnie kellene a nevelők fizetési területén is. (Úgy van! Úgy van! a néppárton.) Mert higgye el a t. Ház, hogy nincs az állami gépezetnek még egy olyan tiszltvise" lője, mint a tanító, aki közvetlen ráhatással, akár a gyermekek útján, akár a szabadművelődési estéken és tanfolyamokon a legnagyobb támasza a fejlődő magyar demokratikus államrendnek. (Ügy van! Ügy van! a, néppárton.) Nem akar a tanítóság előnyöket egyik dolgozóosztállyal szemben sem. csak arra a krisztusi mondásra támaszkodik, hogy »a munkás méltó az ő bérére«, ós arra a mai munkarendszerre, hogy aki többet dolgozik, az többet is érdemel. Más lélekkel végzi ugyanis egy tanító a munkáját, ha nem kell súlyos anyagi gondokkal küzdenie. A tanítóság anyagi téren nagy sérelmeket hordoz a lelkében, és ezeket a magyar demokratikus államrendnek feltette" . nül orvosolnia kell. Ha a,zj éjszakába nyúló színi előadások rendezésére gondolunk, amit a tanítók iskoláik fenntartása érdekében ellenszolgáltatás nélkül' végeznek, akkor /bátran mondhatjuk róluk, hogy ez a réteg az, amely testi és lelki erejének feláldozásával szolgálja a magyar demokráciát és ebben egyházát hazáját és népét. A tanítóság sohasem fog fellázadni a magyar demokratikus államrend ellen, de tudata" ban van annak, hogy nélkülük demokratikus életformát megvalósítani nem lehet. (13-00) T. Országgyűlés! Mivel a költségvetés idevonatkozó tételében nem látom kellőképpen biztosítva a falusi tanítóság szociális helyze- [ tót, annak anyagi függetlenségét, továbbá a | nevelő kérdés reformját mind a mai napig nem látom megoldva, magam és pártom nevében a költségvetést nem tudom elfogadni. (Taps a néppárion.) ELNÖK: Mivel több szónok az a, "címhez nincs feliratkozva, a vitát bezárom és' a tár nácskozást befejezettnek nyilvánítom.' Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt országgyűlést, méltóztatnák-e az 5. címet elfogadni? (Igen!) Kimondom a határozatot: az országgyűlés az 5. címet elfogadta. Következik a javaslat 6. címének tárgyalása. Kérem jegyző képviselő társunkat, .szíveskedjék a 6. címet felolvasni. HAJDU ERNŐNÉ jegyző:. (Felolvassa a 6. címet.) ELNÖK: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közül? HAJDU EENŐNÉ jegyző: ' Kisházi Mihály! KISHÁZI MIHÁLY (nt): Tisztelt Ország-. gyűlés! Korrigálnom kell az előadó úr által felém adresszált kifejezést. Az- előadó úr azt mondotta, hogy az egyházi iskolák felé nincs ellenőrzés. Én pedig minden alkalommal úgyis, mint tanító és később úgyis, mint a tanítók tanítója iskolalátogatókat kaptam az állam részéről: főigazgatót, szakfelügyelőt és még egyéb hivatalos címen jelentkező urakat. Ügylátszik, kísértetekkel találkoztam. Viszont azt minden egyes tanító nagyon jól tmjja és ezt a miniszter űr lesz olyan" szíves az előadó úrnak megmondani, hogy igenis az az állami felügyelet nemosak, hogy megvan, hanem hatékonyan működik is. A középiskolák címnél szeretném ugyan-' csak a középiskola reformjánál megjegyezni azt, hogy az a uégyesztendős iskolafaj, — amelyet az* általános iskolára mintegy ráépítünk és amelyet nevezzünk humánus gimnáziumnak.^ majd a humánus gimnáziummal parallel ipari és e ; gyéb szakiskoláknak, amelyek megszervezését ég megindítását szükségesnek tartjuk, csak abban az esetben fogja elérni a célját, ha az általános iskola nívója tényleg alkalmas lesz arra, hogy megfelelő alapot adjon az ezekben az iskoláikon- való továbbtanulásra is. Magyarolígzágon 59 állami gimnáziumban 1440 tanár tanít 17.967 tanulót, ezzel szemben 54 katolikus gimnáziumban 15.783 tanulót csak 699 tanár tanít. Bgy tanárra tehát az államnál 12, az egyháznál 22 tanuló jut. Nyilvánvaló, hogy ez a számeltolódás részben abból is származik, hogy az iskalafenntartó egyházi hatóságok nem rendelkeznek olyan anyagi fedezettel — ahogy az előbb említet*tenu — mint az állam. Bár ez az* eltolódás majdnem száz százalékostöbbletet jelent az állami iskolák javára, az egyházi iskolák mégis ugyanolyan eredményesen végzik el -munkájukat és éppen a világnézeti megbecsü: lés az, ami például lehetővé teszi és indokolja azt, hogy csak a budapesti iskolák a most folyó tanév elején a jelentkező 3079 általános iskolai V. osztályos tanulóból 1.200-at férőhely hiányában az egyes iskolák igazgatóinak el kellett utasítaniok. Ezek az iskolák éppúgy, mint általában az összeg hitvallásos iskoláik, a gyakorlati élért munkálásában is készséggel és örömmel vesznek részt. Szerettem volna már előző hozzászólásomban is rámutatni, többek között a