Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

607 Az országgyűlés 52. ülése 1948. bűn. (OBTUTAY Gyula miniszter: Én nem vetek ki adót, igazán mondom!) Mi csak vetjük ki az adókat a, végletekig'- Jó volna,, ha iái költségvetésbe más forrásból is jömnének; jövedelmek a kiadások fedezésére. Nem szükséges, hogy 22 milliós maradvánnyal tudjunk dicsekedni, amíg elvégzetten dolgaink vannak: csak a kultusztárca körén beiül is. (MÉSZÁROS Ödön (dn): Ugy van!) Amig csak egyetlen gyermek van Magyarországon, aki tankönyvek nélkül kénytelen felnőni, addig . felesleges erény azzal dicsekedni, hogy 22 millió pénztári maradványunk van; (Taps az ellenzéken-) amíg csak egyetlen hadifogoly van odakiint, akinek hazaszállítása a mi terhünk, az állam terhét jelenti, addig nem is várja a nép azt, hogy maradvánnyal záródjék a költség" vetésünk. (BAKÓ Kálmán (kp): A demokrácia tehet arrók hogy még kinn vannak! A demokrácia az oka, hogy még kinn vannak? — Egy hang a kommunistapártról: Lázítás akár ez lenini? — BAKÖ Kálmán (kp): Nem a demokrácia tehet róla! — TEBNAY István (md): Nem azt mondta!) Nem a demokrácia az oka, hanem a demokrácia gyönyörűsége lesz. ha ezeket is itthonievőinek mondhatja. (Felkiáltások a kommunisiapártról:\ Mindent összebeszél, csak azt nem, hogy ha' máshol lennének, hogyan küldték volna haza őket! — A debreceni templomban is mindig erről beszél csak; másról kellene beszélni! — ők küldik oda őket! — Zaj a kommunistapáTtról és a magyar demokratapártról: Maguk idézték elő a háborút! — LUKÁCS Vilmos (md): nem ő csinált£ a háborút! Ö nem csinálta! — Zaj. — Elnök csenget — SZIPKA József (kp): A miniszterelnök úr éppen ma reggel jelentette be érkezésekor, hogy hazajönnek.) örömmel fogjuk őket várni. (Zaj, — SZABÖ Imre (kp): A templomban imádkoztak a háborúban!, hogy jól tudjanak harcolni! *— TEBNAY István (md) a szónok felé: Csak folytasd! Jó nagy hangod van! — ACZÉL György (kp): Örült maga akkor, amikor kivitték őket, a templomban imádkozott maga a híveivel együtt!) Visszatérve a költségvetésre, a miniszter úrral egyetértünk abban, hogy kevés ez az összeg, amelyet a közoktatásügyi tárcának szükségleteire lehet fordítani. Szeretnők, ha a jövőre a nemzeti jövedelmünknek, vagy legalább mondjuk úgy. a költségvetés bevételi összegének húsz'százalékát erre a célra lehetne' fordítani. Teljesen méltányosinak tartjuk azt a felfogást, hogy a költségvetésnek osztályaiban első hely illeti a közoktatásügyi tárcát. ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt. HEGYALJAI KISS GÉZA (md): Beveszem azonnal. Az ország egyik községében arról beszéltek, hogy ki a legokosabb ember az országban. (Iferültség. Halljuk! Halljuk!) Állást foglaltak, hogy ki az. Az egyik azt mondta, hogy a miniszter. Megállapodtak abban, hogy a legokosabb ember a tanító, mert a többi mind attól veszi a tudomán3^át. (Taps az ellenzéken.) Méltó tehát, hogy a közoktatásügyi tárca a költségvetések sorozatában az első helyet foglalja el. Köszönetemet fejezem ki azoknak, akik a költs égvetési összeállították. Számbelileg szép teljesítmény. Tanulságos olvasmány. Igen ló tájékoztatás honatyáknak i,

s és másoknak is. (Az elnök csenget.) A költségvetést azonban évi február hó 24-én, kedden. 60S i*. . a hiányaira való tekintettel, pártom és ma' gam nevében nem fogadom el. (Felkiáltások a komministapárton: Na hál' Istennek! — Zaj ugyanott. — Élénk taps az ellenzéken. — OLÁH Mihály (kp): Nincs is rászorulva a költségvetés arra, hogy maga elfogadja. —Zaj.) ELNÖK: Szólásra következik f FABKAS GYÖBGY jegyző: Lukács Sándor! LUKÁCS SÁNDOB (kp): Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — TEBNAY István (md): Mi nem fogjuk zavarni!) Semmi csodálkozni való nincs azon, ha a kultusztárca költségvetésének tárgyalása sorián mind a kormányzópártok, mind az ellenzéki pártok szónokai részéről már az általános vita során is a legtöbb' szó az általános iskoláról esett. Természetes ez, mert köznevelésünk demokratizálásának nemcsaik egyik legjelentősebb, de döntő jelentőségű reformja az általános iskola. Magam is szeretném aláhúzni az építő jellegű felszólalókkal egyetemben, hogy az általános iskola ezidáig csak elvi jelentőségű keretet jelent, amelynek tartalmi kitöltéséhez még csak most kell majd hozzálátni, vagy ahogyan a miniszter úr tegnap kifejezte magát, a minőségi fejlesztés érdekében kell most komoly munkába kezdenünk. Szeretném azonban a t. Országgyűlés figyelmét felhívni arra is, hogy ennek a keretnek az elérése már maga is nagyjelentőségű, nagyjelentőségű akkor, ha figyelembe vesszük, hogy honnan indultunk el 1945-ben; és nagyjelentőségű, ha figyelembevesszük, hogy a több, mint két esztendő folyamán elért eredményeket úgyszólván kizárólag a magyar ne* veilőtársadaíLom hozta létre. Köztudomású ugyanis, hogy 1945-ben, az akkori kultuszminiszter, g~róf Teleki Géza egyáltalán nem támogatta, sőt ellenezte az általános iskola létrehozását, és ez az új iskolatípus tulajdonképpen csak azóta kap komoly támogatást és irányítást a kultuszminisiztérium részéről, mióta a kultuszminiszté> rium vezetését Ortutay miniszter úr átvette. . (KATONA Jenő (kg) előadó: így van!) T. Országgyűlés! A számok egymagukban engem sem bűvölnek el, ós bizony figyelemreméltó tény, hogy az ország 4700 általános iskolája közül csak 1870 önálló általános iskola és kétségkívül kisebb értékű fiókiskolák száma 1700, az együttműködő iskolák száma 730, és hozzáteszem, hogy ezekben az iskolákban az együttműködés csak papíron van meg. . A kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor általában kétféle szempontok batározr szák meg a követeléseket. Elhangzottak itt olyan követelések, amelyek a demagógia határát súrolják (OBTUTAY Gyula miniszter: így van!) és ezekkel szemben olyan követeléseket, olyan megállapításokat kell leszegezni, amelyeket valóban végre lehetne hajtani anélkül, hogy^ azok valami különleges gazdasági vagy egyéb természetű erőfeszítéseket követelnének meg. Á miniszter úr tegnap arról beszélt expozéjában, hogy az állani nemcsak, hogy nem csökkentette a felekezeti iskolák számára szánt támogatást, hanem ellenkezőleg 85—100 százalékos fizetéskiegészítéssel, helyesebben' teljes fizetéssel támogatja a felekezeti iskolákat és ezzel hozzásegíti az iskolák nevelőit ahhoz, hogy ne legyenek függő helyzetben inas té^