Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

53 -Ag- országgyűlés 46< ülése 1948 dolgozó osztályok érdekeit szolgáló közigazgatási rendszert teremtsen. Bizalommal és abban a hiszembein, hogy a belügyi kormányzat tudatában van annak, hogy működése még nem tökéletes' hogy még sok javítani való van a belügy egész szervezetében, de ugyanakkor annak tudatában is van„ hogy eddigi munkássága, eddigi ténykedése maradéktalanul a magyar demokráciát szolgálta, a tárca költségvetését a Nemzeti Parasztpárt nevében és a magam nevében örömmel elfogadom. (Taps a kormánypárto. kon-) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? POLANYI ISTVÁN jegyző: Halász \ írj d'ái*' HALÁSZ ALADÁR (r): T. Országgyűlés! Örömmel és egy kis irigységgel haligattani előttem szólott képviselőtársam lelkesedés tüzétől lobogó beszédét, amelynek nagyon sok részében teljes mértékben igazat kell neki adnom. Ezzel az ifjonti tűzzel függ azonban össze az is, hogy egykét' helyen elvetette a sulykot, és itt legyen szabad korrigálólag közbeszólnom. (Halljuk! Halljuk! az ellenééken.) Igen t, képviselőtársam nagy általánosításokra törekvő, szimplifikáló módján egyszerűen akként állította be a kérdést* hogy ellenzékinek lenini ma, a demokrácia korában egyszerűen azt jelenti, hogy az illető ellensége a demokráciának. Koncedálom, hogy a demokrácia korában a demokrácia ellenségei megbújhatnak az ellenzékiség köntöse mögött is, abban a íkorlátlaníságábam azonban nem hagyhatom ezt a tételt érvényesülni, hogy aki pedig ma ellenzéki, az ellensége a demokrá eiának. A demokráciának — épp úgy> mint minden kormányzatnak — szüksége van kontrollra, jóhiszemű bírálatra. (Úgy van! Úgy van! az ellenzéken.) Ez eddig minden demokráciában így volt s ezentúl is így lesz. Ez a bírálat, ha valóban jószándékú és jóhiszemű, akkor építő- hasznos, és hozzátehetem, hogy mellőzhetetlen. (KOLBERT Jiános (pk): Ügy van!) Legyen szabad Radó képviselőtársam két megjegyzésére is reflektálnom, ' csupán azért, mert mai beszédében engem volt szives idézni, és mert úgy érzem, hogy a bürokráciáról mondott múltkori beszédemet két vonatkozásban félreértette. Ez még nem volna hiba* ha, nem éppen a bürokrácia vonalán akarnék ma is tovább mozogni. Ezért szükségesnek tartom, hogy ezt a félreértést helyreigazítsam. Én sohasem tagadtam azt, hogy a bürokrácia túlméretezett. Amikor tehát azt méltóztatik állítani rólam, hogy én ezt

r tagadom, kétségtelenül félreértés forog fenn. Én csnpán azt mondottam, hogy ha a bürokrácia kérdéséhez úgy közeledem, hogy azt mondom- hogy az 'tú'méretezett, akkor máris elhibáztam a helyes utat. A bürokrácia túlméretezése ugyanis a mindenkori bürokráciáinak egy szekundár jelensége, egy szimptomája, amelyet önmagában nem foghatok meg, ha nem nyúlok a primár okokhoz. A primár okok pedig a bürokrácia eddigi fejlődésében és alkatában lelhetők fel: az az öncélúság, amelyet m öröklött bürokrácia mutat- a hatalomnak általa, csupán felfelé való felelősséggel, de az eredményért és a népnek való felelősséginél kuli gyakorlása, a gyökeres reorganizációnak évi február hó 16-án, hétfőn. 54 ós a permanens kontrollnak a hiánya, amelyek a bürokrácián kívülről jövő szerves reform és végezetül természetesen a bürokrácia beangazsálását, saját érdekeinek bekapcsolását abba a vonalba, ho&v érdeke legyen a bürokrácia hibái ellen küzdeni, teszik szükségessé. ' Ha a bürokrácia primer okozói ellen veszszük fel a harcot — és ebben semmi kétségem sincs, hogy ebben a Házban etekintetben nézeteltérés nem lehet —, akkor a bürokráciái szekundár .jelenségei, mint például ,

a túlméretezés is. maguktél meg kell hogy szűnjenek, de tüneti kezelést a tünetek felpainaszolásávall nem kezdeményezek és ez volt múltkori szavaim értelme* Ugyancsak nem állítottam azt, hogy a bürokráciához nem kell szakképzettség és hogy ia szakképzettség hiányzik teljességgel — így méltóztatott mondani — a régi bürokráciákból is- ,En azt mondottam, hogy ne vonjunk határvonalat az új hivatalnok és a régi hivatalnok között azzal, hogy egyszerűen dekretáljuk, hogy a régi hivatalnok szalkképzett, az új •hivatalnok pedig neon szakképzett. Ne vonjunk | határvonalat aizért^ mert először is azoknak a ! teendőknek ellátásához, amellyeket a mai hiva| tallnokság végez, túlnyomó részében nem is I szükséges szakértelem, hanem jószándékú judiI okim, törekvő igyekezet, szorgalom és könnyen J megszerezhető rutin kell. Ezt állítom ma is és éppen ezért, ebiben a vomatkórásban nem engedek különiböztetést tenni a régi és az új hivataÜnokság között az új hivatalnokság hátrányára. (MATHEOVITS Ferenc (dn): A judícium mivel szerezhető meg?) A judíciumot az élet neveli azokban az emberekben,, akik épp I úgy születhetnek ,a imunkásságból, mint grófi ! ágból. Károlyi Mihálly grófi ivadék, judieiumm i volt és ezért lépett a helyes útra. Szűnjünk I meg végre azokban ai kategóriákban gondol| kőzni, amelyek szerint <a. születés adja meg az ! embernek az észt és. az intelligenciát- (Felkiálj tások a kommünjstavárton: Ellenbezőüeg! — i 14.00.) Ebben a kategóriában évszázadok óta) gondolkoztunk, de ma már a legtöbb eimbernek kinyílott a szeme abban az irányban, hogy így emberek között különböztetni nem lehet. Áz sem igaz, hogy

!

az az ausztráliai maori gyerekvagy az a néger gyerek kevesebb intellektussá] jön a világra, mint akármelyik — hogy úgy j mondjam — jó családból származó fehér em; ber. Nagyon jólli tudjuk, hogy a — mondjuk — ; hivatalnok-családból származó gyermeknek előnye van annyiban, hogy könyveket talál és • felvilágosításokat kaphat otthon. A demokrácia feladata lesz éppen az, hogy ezt az előnyt kiegyensúlyozza a kevésbbé szerencsés körülmények közt születettek számar,a. s ebben imáris a llegjöíbb irányban van az oktatás tervszerű modernizálásával, kiterjesztve ennek áldlásefit mindenkire, — kategóriákat nem ismerve — a népi kollégiumokon keresztül, úgyhogy reméljük, nagyon hamar eü fog következni az az_ idő, áraikor mindenki belátja majd. hogy a judiciumot igenis minden ember magával hozza, — ha hozza — arra való tekintetnélkül, hogy minő családból, minő ágyból származik. Hiba csak a második etappbau szokott beállni: amikor nem engedjük meg azt, hoe:y az adott természetes tehetségeket mindenki egyenlő feltétetek lapján tudja ki fejleszteni magában. Ez után a kitérés után méltóztassék megengedni hogy a bürokrácia kérdésével egy két vonatkozásban ezúttal is foglalkozzam, már-