Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

571 Áz országgyűlés 51. ülése 1948, együttműködni mindazokkal... akik képesek lennének a reacióval szembeszállva megkönynyíteni vallás és népünk találkozását és bizalomteli együvéválását ezzel a demokráciával^ Mód Aladár írja a következőkben (olvassa): »Szívből tudnánk együttműködni az olyan papokkal, akik a demokrácia és az egyház közötti együttműködés útját egyengetnék.« Ezt a hangot Kállai Gyula képviselőtársam is megütötte mostani felszólalásában. Tehát eem a magyar kormány-koalíció pártjainak magatartása, sem a mai politikai helyzet alakulása nem indokolja azt a feltételezést, hogy az egyház ós az állam rendezendő kérdéseit közös tárgyaláson megvitatni és megoldás felé segíteni ne akarnók. Legyen szabad annyit leszögeznem, hogy a fcultuszikormányzatnak ós a magyar demokráciának annyi támadás és félreértés ellenére is az a törekvése, hogy a kérdést nyugvópontra hozhassa. Amikor ezt ünnepélyesen bejelentem, ugyanakkor^ kérem, hogy ne feledkezzék el a t. Ház arról sem, hogy természetesen kettőn áll a vásár: nemcsak a magyar demokráciának és a magyar kormánynak kell ezt akarnia. A magyar kormányzat lenne boldog, ha végre az egyházak részéről is pozitiy, igenlő megnyilatkozások hangzanának el ós ilyen magatartás mutatkoznék a magyar nép óriási teljesítményei, a magyar újjáépítés roppant erőfeszítései irányában. (Helyeslés a kormánypártokon.) A magyar nép éppen ezért —amire sokan rámutattak — mert a vallás mélyen ól a mi népünkben, szükség van arra, hogy az iránt a roppant erőfeszítés iránt, amelyet a földeken a magyar parasztság, a bányákban, az üzemekben a dolgozók",-a hivatalokban a nehéz körülmények között dolgozó értelmiség a magyar újjáépítésért, a magyar demokrácia felemelkedéséért kifejt, az egyházak is pozitív, igenlő hangot üssenek meg- Ez a kibontakozásnak, az együttműködés megteremtésének az utja._ Az! utóbbi időben a bántó és keserű jelek mellett tagadhatatlanul

1 feltűnne^ kedvező gesztusok, jelek és megnyilatkozások is. Amidőn a magyar demokrácia örömmel regisztrálja ezeket a kedvező előjelekéi, kívánja a tárgyalások mielőbbi megkezdését és varjai az egyházak részéről a. pozitív együttműködés szándékát ,a magyar újjáépítés niagy művében. Ezek után. t. Ház, áttérek — ós őszintén sajnálom, hogy csak most térek át — a köznevelés kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróban hadd jelentsem be, hogy a minisztérium hozzáfogott — ós egyes részek már megjavításra is készen állanak — egy új, helyesebben az első ós rendszeres egységes művelődési kódex elkészítéséhez. Hogy ezen a téren milyen anarchikus állapotok voltak, annak jellemzéséül hadd - mutassak rá arrfaj, hogy egyetemi autonómiánk ügye valójában m^g mindig a száz esztendővel ezelőtti, már Eötvös József által is csak vázlatnak tekintett, kerettörvény jellegű 1848:XXIX. t, e.-en nyug'szik. amelyet azután felváltott a Bachkorszaikban alkalmazni kezdett osztrák, átnevezett hatósági szervezési szabályzat. Valójában ez a kerettörvény és ez az osztrák ható" sági szervezési szabályzat az alapja az egyetemi autonómia., az egyetemi rendtartás minden kérdésének. Ezeket ugyan toldozták-foldozták ez alatt a száz év alatt, hol jó,' hol rossz rendelkezésekkel, de a kérdést nyugvópontra nem juttatták, annyira, hogy azok- akik az évi február hó 23-án, hétfőn. 572 egyetemi autonómia kérdésiét szeretik oly (18.00) nyomatékkal ' felemlegetni, szívesen elfeledkeznek arról, hogy például Hóman Bálint egyszerre három egyetem autonómiáját függesztette fel. hogy úgy mondjam, szinte királyi tetszés joga szerint. De nincs fegyelmi szabályzat, fegyelmi pragmatika sem, hanem még a múlt (század végéről származó 1874.-évi és később korrigált pénzügyminisztériumi szabályzathoz igazodik, holott azóta az új követelmények és az új helyzetek indokolták a változást." „ Természetesein tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen új művelődési kódex elkészülte. nem lehet hetek elsietett munkája, ha igényeinket 1848 nagy eszményeihez, Eötvös József ós Trefort nagy eszményeihez} és példaadásához mérjük, márpedig igényeinket ehhez kell szabnunk. Hosszú, kimerítő és becsületes munkára van szükségünk. Az első kérdés, amellyel- foglalkozni kívánnék és amellyel mint miniszter a munkáimat is >elíkezdtem, a pedagógusok státuskérdóse. Miniszterségem idején rendeződött először megnyugtató módon a 9810/1947-es rendelettel a pedagógusok státuskérdése, arnelv egyidőre a pedagógus státust a legjobb köztisztviselői státussá emelte. Csak az azóta eltelt idő ós a bekövetkezett változások, így a 15.600/1947. számú rendelettel szabályozott közszolgálati státusviszonyok változtatták meg ismét a pedagógusok kedvezményezettebb és jobb státushelyzetét. , , Erről a kérdésről természetesen jsem az oktalan humorizálás, sem pedig a keserűség hangján nem kívánok beszélni. Amennyire felelőtlen és felületes e kérdésben a humorizálás. ugyanolyan felelőtlenség lenne, ha a pedagógus státus kérdésében olyan agitációs hangot kívánnánk megütni, amely alkalmas a. kedélyek felkavarására, de egyáltalán nincs tisztában az, ország teherbíróképesyógóve! Rá kell mutatnom arra, hogy eg a pedagógus státus mai egyáltalán nem kielégítő formájában is nagy haladást jelent nemcsak az előző rendszerek pedagógus státusaihoz képest, hanem a mai viszonyok között is. mert az óvónőit számára 25 évig, a tanítóság számára 21 évig, a szaktanítók és polgári iskolai tanárok számára 17 évig, a középiskolai tanárok számára pedig 15 évig még mindig kedvezményesebb és jobb .státushelyzetet biztosít, mint bármilyen más közszolgálati alkalmaizott számára. Ez az aiaptény. amelyet tekintetbe kell venni. Utána következik valóban az, hogy a felsőbb helyeken fokról-fokra romlik ai pedagógus státus, különösen pedig a tudományos* egyetemi státus, amelyet messzemenőleg elégtelennek és rossznak kell tartanunk. s(TÓTHLásiziló (kg): Sajnos, úgy van!) Őszintén örülök annak, hogy a státusren" dezéssel kapcsolatban annyira egyetértenek igen tisztelt képviselő társaim, a koalíció pártjai éppúgy, amint az ellenzéki pártok, és kívánják a pedagógus, státus jó rendezését. A minisztériumnak ebben a munkájában nagy segítségére van a pedagógus társadalom nagy érdekképviselete, ja .pedagógus, szakszervezeti, amelyei ebben az esetben nem szembenlévő felinek tekint ia minisztérium, haneim együtt harcol azzal a pedagógusság jobb helyzetéért. Bármennyire is sürget az, idő, felszólalásomban mégis rá kell mutatnom árra. hogy a