Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
565 Az országgyűlés 51. ülése 1948, De hadd említsem meg- a református hivatalos lap. az Élet és Jövő legutóbbi számában közzétett azit az amerikai referátumot, amely elmondja, hogy a közömbösség az egyházi kérdésben az amerikai Egyesült Államokban olyfokú. hogy m protestáns egyházakhoz való tartozást dogmatikai szempontból annyira egyneműnek tartják, hogy ott a protestáns egyházaknak egymástól való megkülönböztetését csak praktikus jellegű kérdésnek tekintik, tehát aszerint léoneJk: be egyik vagy másik protestáns egyházba, hogy lakásukhoz melyik egyház esik közelebb. A »szabad egyház a szabad álliamba.n« gondolatkörében ugyanis az államnak, — és mint ebből az amerikai példából látjuk — az egyémnek is a 'közömbössége (17.30) az egyházzal kapcsolatban egészen nagymérvűnek tekinthető. Hadd mutassak rá arra is, hogy a »szabad egyház a szabad álliamban« gondolát azt is kifejezi, hogy az állam teljes közömbösséggel tekinti az egyházak anyagi természetű ügyeit, olyan közömbösséggel, hogy semminemű öszszeggel! nem törekszik egyházi intézmények fundálására, vagy dotálására, s ha néhol elvétve ilyesmi is adódik, az csak esetleges, és esetenként, isöt — és erre szeretnék rámutatni — ellenállást is vált ki. Ez év januárjában az Egyesült Államokban ia, protestáns püspökök és papok közös memorandummal fordultak az Egyesült Államok elnökéhez; ebben tiltakoztak az ellen, — mondván, hogy az Egyesült Államok alkotmányán ezzel sérelem e&iík. — hogy a'" katolikus egyház javára az állam pénzösszegeiket juttat; • követelik tehát az egyház és az állam szétválasztásának érintnetetlenségét. De tiltakoznak ia^protestáns püspökök és papok ebben a z egységes memorandumukban az^ egyházi iskoláknak nyújtandó bárminő állami támogatás ellen, sőt még az ellen is, hogy az Egyesült Államok a Vatikánnál követet tartsanak. Ez a Szélsőséges álláspont egyáltalán nem mutatkozik ismeretesnek előttünk; a magyar közvéleményt valószínűleg meglepi, hogy az Egyesült Államokban a »szabad egyház a szabad államban« gondolatot ilyen módon értelmezik. (BARANKOVICS István (dn): De nem Wallaceék! A baloldalnak más a véleménye!) Szeretnék rámutatni arra ít&, hogy a francia állami álláspont az egyházzal: való kapcsolatok kérdéséiben annyira következetes, hogy például Németországban és Ausztriában a francia megszállási zónában a francia iskolarendszer szellemének megfelelően azonnali hatállyal megszüntették a vallási tárgyaiknak az iskolában való oktatását és azt e s, ak a vasár-" napi istentisztelet mellett tartották megengedhetőnek. Ezeket a példákat én nem mint követendő példákat, nem mint ideálokat hoztam fel. Én csupán minden megjegyzés nélkül ismertetni •kívántam világviszonylatban az egyházniafk és az, államnak egymáshoz való viszonyát, különböző értékelésben és szándékban, s itt elsősoron égy nevezett nyugati példákat kívántam előhozni. Ezekből kitűnően a fejlődés világszerte mit. mutat? Azt mutatja, hogy a vallások közötti különbségtevés, az értékelő történeti különbségtétel megszűnőben van, és szerte a világon az állami és egyházi, illetőleg vallási funkciók elválnak egymástól. Az államok arra tőreik szenek, hogy a mlaguk állami funkcióit az egyházi funkciótól szabályosan, félre nem évi február hó 23-án, hétfőn. 506 érthetően elválasszák. Ugyanakkor az állam egyre határozottabban hangsúlyozza mindenütt, keleten és nyugaton egyaránt, a vallásszabadságoit. biztosítani kívánja a szabad vallásgyakorlatot keleten és nyugaton egyaránt. és ugyanakkor — ismétlem — egyre határozottabban mutatkozik az a fejlődési irányzat, amely az állami funkcióba)!] az állam kezében kívánja összpontosítani. T. Országgyűlés! Ebben a fejlődésben éppúgy megtalálhatjuk az egyház és az állam közötti jó megegj^ezés lehetőségét, mint a keserű viták alkalmait. Meg kell találni ebben a felfogásban a jó béke lehetőségét, de lehet találni számtalan alkalmat keserű és Szenvedélyes vitákra is, mint ahogyan e_ funkciók szétválása s©rán keserű és súlyos vitákra, került is a sor. Gondoljunk az olasz és a francia vitákra az egyház és az állam viszonyát illetőéi], gondoljunk a német kultúrharc problematikájára, hogy ne menjünk vissza —•_ amint néhányan a szónokok közül megtették történeti exkurziójukban — egészen a pápaság és a császárság* egymással való küzdelmeihez. Hazánkban mi volt a helyzet a felszabadulás után? Ha nem is említem még egyszer a bevett és elismert felekezetek közötti különbség megszüntetését, valójában az egyház és az állam viszonylatában történt egy generális intézkedés és pedig a földbirtokreform kérdésében. Ez az intézkedés az egyházi nagybirtokot éppúgy érintette, mint ahogyan érintette a világi nagybirtokot. Amikor azonban nagyon örvendetesnek tartom, hogy éppen Rónay György igen t. képviselőtársam mutatott rá erre hangsúlyozottan, ugyanakkor a plébániák és az alsópapság részére ez a földbirtokreform méltó formában kiemelendő módon gondoskodott új földbirtokról is. (FILC) Sámuel (kg): 19.000 hold!) Ez annyit jelent, hogy amikor az állam a nagybirtokok megszüntetését egyértelműen elrendelte, a katolikus egyház számára és általában az/egyházak, a papság számára a lehetőséghez képest_ igyekezett messzemenően földről gondoskodni. Ezt egyszerre keli hangsúlyozuiok mindazoknak, akik ehhez a kérdéshez hozzászólnak. A parlamentben nem is támadt nagy vita — egykét megjegyzéstől eltekintve _— arról a kérdésről, hogy vájjon indokolt-e, jogos volt-e az egyházi nagybirtokoknak . a világiakkal együtt való felosztása. Nem hiszem, hogy^ indokolt lenne ilyen vita és megkülönböztetés. Módom volt mint néprajzi kutatónak gyüjtenem és dolgoznom nem egyszer éppen Barair kovics igen t. képviselőtársam szűkebb pátriájában, Tiszapolgár környékén, egyházi nagybirtok területén. Meg kell mondanom, hogy az egyházi nagybirtokon a parasztságnak ugyanazok a panaszaik, ugyanazok a gondjaik voltak, mint amilyenek a világi nagybirtokokon. (Felkiáltások a kommunistapárion: Még nagyobbak! — FILŐ Sámuel (kg): Sőt még nehezebbek, súlyosahbak! — NAGY Károly (kp): Még rosszabbak voltak: szalmafedeles házban laktak a cselédek!) Rá kell tehát mutatnom arra, hogy semminő úgynevezett céf vagyon vagy cél vagyon felhasználása nem indokolta ennek az állapotnak a fenntartanát azzal a roppant nagy ténnyel szemben, hogy végre a magyar parasztság egy jelentős része számára méltóbb emberi életlehetőségeket biztosíthassunk. (MÉSZÁROS Ödön (dn): A püspökök is helyeslik ezt'!) Őszinte örömömre szolgál! (Egy hang a komr 3<3*
