Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
49 Az országgyűlés 46. ülése 1948. tása következett be ás ezek helyett pozitív értelemben politikai vonalon, a demokráe 1 *a . rendészeti közegeinek megerősítése, szakképzése, gazdasági vonalén a szövetkezetek építése és erősítése, közigazgatási vonalon a tanfolyamok megrendezése és ezáltal a népi, munfc'ásés parasztelemetknek szakképzése, továbbá aiz önkormányzati szerveik felállítása én erősíttesse következett he, akkor bizalommal kell tekintenünk >a belügyi kormányzatiímlűködése ós munkája elé- r Természetes dolog, — és ez számunkra nem is meglepő — hogy nem találkozott és ma sem találkozik osztatlan tetszéssel a bel u ügym'nisztériiim működése- Az a tény sem meglepő a mi -számúinkra, akik a történelmet szükség-szerűségeiben szemléljük, hogy a felszabadulás után, amikor az itthon maradt reakciós erők rendeződtek, kifogásokat emeltek a belügyminisztérium működése ellen. Különösen sokian akadtak az ellenzék soraiból olyanok, — a demokrácia azóta már felszámolta őket — akik a rendőrség működésében és általában az egész koalíciós kormányzásban sohasem azt nézték, hogy mi van. mi történt, mit csinált a demokratikus kormányzat, hogyan vezette ki; az országot abból a mélységből, amelybe éppen f a feudál-kapitalista állam és kormányzat által üzent háború juttatta aiz egész magyar társadalmat, hogy a koalíciós kormányzat az 1945-ös átkos örökséget, az erkölcsi züllést, a gazdasági ziláltságot és az egész államszerkezet szétbomlását hogyan hidalta át és céltudatos, következetes, szívós, alázatos munkával hogyan teremtett a romokon életet, hogyan tüntette el az elmullt társadalmi és hatalmi rendszer ronesnuairadványait és hogyan épített a helyükbe hidakat vasutakat, iskolákat, sőt — az elUenzék felé bátran merem mondani — templomokat, (Egy hang a ko-nmiunistn.'párton: Ugy vam!) hogyan teremtett a régi romokon új országot nem aizr zal a szándékkal, hoigy a régi rendszert restaurálja és újjászervezze, nem azzal a céllal, hogy Magyarországon békét teremtsen olyan értelemben, hogy, ahogyan azt sokan ma is kívánnák, akik azt szeretnék, hogy legyen béke és legyen nyugalom, de olyan béke és olyan nyugalom legyen, amilyen a múltban, volt, tehát a párasat maradjon paraszt, iái munkás maradjon munkás, a paraszt dolgozzon látásitól vakulásig, a munkás pedig tűrje el, hogy akkor dobják ki a gyárból, amikor akarják. A koalíciós kormányzat ehelyett olyan országot tereim tett, amelly a, dolgozó nép érdekeit tartja szem előtt és a konmánv kövétkesetesen és ha.TC.os.an arra az álláspontra helyezkedett, hogy ebben az országban valóban békét, nyugalmat ési termelést akarunk, de a dolligozó oszr tályok érdekében. Hogy mennyire niem eigyértelmíüek azi álláspontok a belügyi kormányzattal szemben, arra legyen szabad egy idézetet felolvasnom- Elöljáróban még meg kell jegyeznem, hogy ezzel az ellenzéki demagógiával függ össze a félelemnélküHii. életnek, a szöibadsásr hiányának örökös hangoztatása- Megint csak természetes és számunkra nem meglepő, ha .olyan hangokat is hallunk ebben az országban, bogy Magyarországon nincs szabadság, nincs félellemnélküli élet Természetes^ dolog. (KOLBEBT János (pk): Ez természetes 1 ?) Ha azonban egészen világosan'meg- tudjuk határozni azt, amit el akarunk végezni s ha következetesen leszögezzük álláspontunkat, hogy demokráciát, békét, nyugialmat és éiletet akarunk teremteni OKSZ.VGGYÜLftSL NAPLÓ llT. évi február hó 16-án, hétfőn. 50 ebben az országiban, azt is hozzátesszük, hogy kinek a számára; mert én is állítom, hogy nincs ebben az országban béke és szabadság, azonban nem úgy értem ezt, mint 'aziok, akik ezt hangsúlyozzák. Amikor ugyanis Maigyarországon, amint a parlamenti jegyzőkönyvekből eilienőrizhető, olyan kijelentések hangozhatnak még el, hogy: j mi biztosítja a magyarságot arról, nem kell-e I emberben is jóvátételt fizetnünk s amikior kint lépten-nyomon olyan beszédek hangoznak, el, amelyek a miagyair demokrácia alkotásait, létét, a dolgozó osztály jogait vonják kétségbe rosszhiszeimüen, súrolva a hazaárulás tényét, akkor én is azt mondom, hogy nincs ebben az országban szabadság. Véleményem szerint tudniillik a szabadság egyértelmű s ba éna szabadságot úgy értelmezem, ahogyan azt beszédem elején értettem, hogy az kizárólag a dolgozó népnek, tehát a dollgozó parasztságnak, a dolgozó munka sságnak szabadsága kell legyen, ezzel együtt értettem azt is, hogy minden olyan ténykedés, amely ezeknieik'ia dolgozó társadalmii osztályoknak, társadalmi rétegeknek szabadságát, a tényleges szabadságát, tényleges jogát, tényleges életlelhetőségét veszélyezteti, az nem szabadság'. Én tehát — le kell szögezmeni — kétségbevonom a, szabadiságnak meglétét. (Egy hang az ellenzéken: Jó ellenzéki beszéd!) azonban nemi olyan értelemben, mint azt a parlamenti jegyzőkönyvből ellenőrizhetően egy képviselőtársain jegyezte meg, hanem éppen azt tasrtom szükségesnek és erre megint csak biztosíték a belügyi kormányzatnak határozott, következe'tes magatartása és politikai állásfoglalása és álláspontja,!valamint eddigi ténykedése, amely a szabadságnak ilyeténképpen való értelmezését, amelyet Magyarországon képviseltek so~ kan^ akik azótai 'már vagv lebuktak vagy kiszöktek aiz országból, hirdettek, mondván, hogy övék a föld -.. (Felkiáltások a kammumsiwpártról: Vannak még ilyenek!) Mondom, a belügyminisztérium magatartása biztosíték arra, hogy a jövőben, is figyelemmel kísér minden olyan törekvést, amely a dolgozó társadalmi osztályok szabadságát érinti. Ezzel kapcsolatban kell rámutatnom az ellenzéknek egy másik fontos szerepére. Hogy a múltban volt ellenzék, ez természetes volt, hiszen .volt egy feudál kapitalista államhatalom, amely egész államhatalmunk gépezetét a diolgozóosztállyok kizsákmányolására, a dolgozó osztály ok kiuzsorázására. a parasztság gúzsbakötésére, gazdasági vonatkozásban kiszipolyozására állította be. Ezzel szemben volt egy ellenzék, amely ugyan kompromisszuimiofckall, opportunizmussal, de aránylag mégis szolgálta a dolgozóosztályok érdekét... (DÉNES István (mi): Már amelyik dolgozott kompromisszumokkal. Volt, amelyik nem kompromittálta magát. — KÖBÖL József (kp): Például Dénesék? — DÉNES István(md): Jól -mondja! — KÖBÖL József (kp): Ügyvéd úr nem kompromittálta magái!) Ez a magatartás nem azt jelentette,,- hogy a népi demokratikus államnak ellensége volt az akkori ellenzék, mert az nem kétséges, hogy régen nem voltak bent a z állam vezetésében a | parasztok és a munkások. Most azonban, amij kor a népi demokrácia^ vraini hatalmon, amikor ; a hatálom a parasztságnak, a munkásoknak és a haladó értelmiségieknek, tehát a haladás képviselőinek a kezében van, ezekkel szemben ellenzékben lenni, ezeknek költségvetését megI tagadni, azért, mert »bár a rendőrség murtká4
