Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
531 Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn. 532 is.demokratikus életformát vállaló pedagógusoké, rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a nevelésnek;, a tetteknek és a szavaknak íki kell egészíteniük egymást. Az egyetlen egyenes és becsületes beszéd szerintem ma az. ha a ködösítő és lojolitásnak látszó mellébeszélés helyett félreérthetetlenül kinyilatkoztatjuk, hogy minden pedagógustól a imagyar demokrácia fenntartás nélküli, ellenvetés nélküli szolgálatát várjuk, sőt követeljük, sokkal inkább, mint más foglalkozású egyénektől. (MÉSZÁROS Ödön (dn): És ezt a munkát megfizetjük!) A pedagógus éppen olyan, mint az* orvos, életekkel játszik, hibája emberi életeket tehet tönkre, sőt ezen túl egész nemzedéket. . Ezért nincs helye az altatásnak. A magyar demokrácia olyan pedagógusokat igényel, akik érzelmileg, értelmileg és akarati- lag is egyaránt a demokratikus állaimformába ágyazódnak. Rá kell mutatnunk az- érem másik oldalára is. Az egészséges társadalom a kötelezettségek és igények összhangján épül fel. Ennek megfelelően nemesai 1 ! a demokrácia állíthat fel jogos követeléseket pedagógusaival szemben- de figyelemmel kell kísérnünk pedagógusaink szükségleteit is Az elmúlt esztendő státusrendezése a szükségleteket még korántsem -elégíthette ki. Ez a tétel még akkor is1 érvényes, ha. csalk a biológiai létfenntartás követelményeit tekintjük, hát ha még hozzávesszük ehhez, hogy a pedagógusnak sokkal inkább, mint egy más foglalkozású egyénnek, művelnie kell önmagát,' meg ke' 1 ! ismerkednie a tudomány haladásával, az esz-' mék és társadalmak fejlődésével. A pedagógusoktól lelkiismeretes önképzést várunk, gondunkká kell tehát válnia, hogy ennek elemi evő fel tételeit megszerezzük a számukra. Ma az a helyzet, hogy nemcsak ennek az anyagi előfeltételei nincsenek még, de szabadidejüket azzal kell tölteniök, hogy a maguk ós családjuk fenntartásához szükséges . költségek egy részét különmunkával megszerezzék. Ez nyilvánvalóan nem lehet végleges állapot, s elsősorban a" magyar jövő demokratikus alakulását veszélyezteti. Itt van a tanyai tanítóság regénye is. Ezek jórészt el vannak zárva a kultúra áldásaitól, A Pedagógus Értesítő egyik legutóbbi számában olvastam egy írást, amely azt vetíti elénk, hogy milyen kálváriaiárásban van, része egy tanyai tanítónak. hogyha családját meglátogatja betegség. Én azt kérem a miniszter úrtól, legyen olyan szíves és vizsgáltassa felül a pedagógusok szociális és betegbiztosítását, s e téren igyekezzünk megnyugtató változásokat létrehozni. ,-' Amiket eddig elmondottam, azok egyes képek. A problémát nem részleteztem azért, mert nem akartam, hogy a lényeg el.veszszen. Most néhány dologi természetű problémára is szeretnék kitérni. Ezek közül elsősorban természetesen a pusztítást kell felemlíte„ nünk. A háború nemcsak rengeteg iskola'; épületet pusztított el, de. ezen túl lehetetlenné tette, hogy a háború éveiben újabb épületek jöjjenek létre. Ezen túlmenően fel kell hívnom ' a miniszter úr figyelmét arra, hogy egyes tanyai iskolák állapota — ahol /sáros, nyirkostalajú helyiségekkel találkoztunk — olyan természetű, amely túl a pedagógiai problémákon, elsősorban egészségügyi kérdés is. Ilyen helyen termé-sfetesen a sürgős segítségnek van helye., . . A felszerelés kérdését is szóvá kell tennünk, mert ennek hiánya hirtelen arányú, de hihe" tétlen arányúak a különbségek a különböző iskolák között, például azok között, amelyek volt népiskolákból fejlődtek általános isko- , Iákká és azok között, amelyek Iiözépiskolákból lettek általános! iskolákká. Itt természetszerűen adódik az, hogy a félszerelés egy része elpusztult, továbbá a felszerelés egy eresze, — a térképekre, stb.-re gondolok — a társadalmak fejlődésével természetesen inaktuálrssá vált. Én tudom, hogy ezek pótlása nem egy, hanem többtízmillió forintot tesz ki. Valaki nekem 50 millió forintot f mondott, (ORTUTAY Gyula miniszter: Kevés!) s tudom, hogy ezek a tételek, amelyeket a miniszter úr most beállított a költségvetésbe, csak a kezdőlépések. Ha végigszalad a vizsgálódás a költségvetés egyes címein, akkor mindenekelőtt szembe" ötlik a. 2. cím- Kunszeri igenét, képviselőtársain sokat emlegette a csillagokat és ez nyilvánvalóan'annyira frarppíroizta, hogy elfelejtett visszajönni a földre, legalább annyi időre, hogy országgyűlési felszólalása előtt a költségvetést áttekintette volna- (Derültség. — CZÉH József (pp): Nem volt ideje neki, mert furulyázott. — Derültség.) A 2. címmel kapcsolatban egészen fantasztikus kis összeget említett, amivel elleír tétben néhány számot szeretnék az igen t." Ház elé hozni, amelyekből kiderül, hogy a 2. címmel kapcsolatban <a kultusztárca költségvetése egészen másképpen- néz ki. (15.00.) Bizonyára mindannyiunknak stzenxe előtt volt ez a eim: Állami hozzájárulás az egyházi természietü kiadásokhoz, amelyek 42.538.000 forintot teszinek ki. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenem, hogy a költségvetésben számtalan olyan tétel szerepel, amelyeknek az összeadásai révén még igen jelentékeny összeg mutatkozik. Ilyen például az állami hozzájárulás a tanítóintézetek kiadásaihoz, ami egyházi vonatkozásban nem kevesebbet, mint 95,669.153 forintot tesz ki. Továbbá állami hozzájárulás az újjáépítés ki" adásaihoz, ami további 3,722.500 forintot tesz ki. Ehhez még egynéhány apró tételt felsorolhatnék, és akkor kideffüL hogy Kunsizeri Gyula és Kéri Nándor" képviselő urakkal szemben. (ORTUTAY Gyula miniszter: Félszázalék!) nem kevesebb, .mint 145,000.000 forintról van szó, amely összeg ;a kultusztárca költségvetésének, összes kiadásainak pontosan egyharmad részét teszi ki- (ORTUTAY Gyula miniszter: így van!) Állítonir"' hogy a múltban soha, még az ellenforradalom alatt sem volt ilyén nagy az a részesedés, amelyet a kultusztárca költségvetéséből vallási és egyházi célokra adtak, pedig akkor az egyházak hűséges kiszolgálói voltak annak a' rendszernek. (GERENCSÉR György (kp): De még mennyire! — ORTUTAY Gyula miniszter Ez az igazság!) A demokrácia itt erején felül költekezik a demokratikus népi kultúrpolitika rovására és , a dfamoikrácia új nemzedéke, oktatásának, és •nevelésének rovására. Azt a kérdést pedig, hogy ez helyes-e, a magyar demokrácia számára minduntalan aktualizálják Mindszenty prímásnak demokrácia- és népellenes provokációi és az Uj Ember közleményei. (GERENCSÉR György (kp): Ebben igyekszik honorálni! — 'Zaj.) A demokrácia áldozataiért a Mindszeritv-félei kiérikorieakcdót kapjuk ellenértékül,
