Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

533 A'z. országgyűlés 51. ülése 1948. ami előbb-utóbb fel kell,, hogy vesse :az államés egyház egymáshoz való viszonya felülvizsgálásának szükségességét. Kérem a miniszter urat, ezt a kérdést ne hagyja figyelmen kívül. T. Országgyűlés! A harmadik és további eímek problémáinál két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik általános diák-kívánság, de a demokráciának a kívánsága is. Ez pedig az, hogy vizsgálja felül a miniszter úr, hogy mennyire lehetséges a buktató tantárgyak he" lyébe az összteljesítményt tenni a továbbjutás alapjául. (ORTTJTAY Gyula miniszter: A minősítési törvényt most készítjük, folyamatosain!) A második probléma pedig az, hogy kevés a tankönyvünk. Ezen a téren a demokrácia nagyon sokat tett, kétségkívül igen nagy eredmények vannak, látjuk azonban mindenhol, hogy tan" könyvszükségletünket nem tudjuk kielégíteni. A diákjóléti céloknál minden őszinte demokratának örömmel kell üdvözölnie -azokat a . tételeket, amelyek ai kollégiumokkal kapcsolatban vannak a költségvetésbe beállítva. És ha van etekintetben óhajunk, akkor kétségkívül az, hogy ezeket az összegeket sikerüljön valamilyen úton-módon felemelni. Ennek a címnek egyik tételét szeretném külön . felemlíteni, amet/ úgy hangzik, hogy: félmillió forintot fordítunk ifjúsági szervezetek támogatására. (ORTTJTAY Gyula miniszter: Ez már-túlhalar" dott dolog, azóta más a helyzet!) Tudomásom van arról, hogy a Gazdasági Főtanács további egymillió forintot szavazott meg, ebből azonban nem jut annak a szervezetnek, amelynek érdekében szót kell emelni a tárca általános vita" jában, ez pediig az úttörők kérdése, a demokrácia jöVŐ. nemzedékének a nevelése. (Élénk helyeslés és. taps a szociáldemokrata- és'kommunis'apárton. — ORTTJTAY Gyula miniszter: Kapnak!) Az egymillió forint, amelyet a Gazdasági Főtanács most megszavazott, más ifjúsági intézmények céljait szolgálja. Ugyancsak Kunszery Gyula képviselőtársam á X. címmel kapcsolatban erősen kifogásolta, hogy művészi célokra túlsók van a költségvetésbe beállítva. Kunsizery képviselőtársunk megint a csillagokban él, (Derültség a kom,munisiapárton.) és nem veszi észre. hogy jelenleg egy társadalmi átalakulás korszakát éljük, és hogy- az átalakulásnak ebben a korszakában a műveltség és művészet terjesztésének egészen más funkciója van, mint amilyen az elmúlt időkiben volt. Az elmúlt időkben nem kellett ilyen tételeket beállítani a költségvetésbe, mert a kultúraterjesztés eszközei a birtokos osztály szellemét sugározták, és azoknak a finanszírozását az elmúlt rend-szer különböző címekein, el! is lattá. Ma azonban ezek az, intézmények a népi demokráciának a szellemiét, kultűrfoikának emelését célozzák és nekünk elsőrendűen szükséges, hogy . amikor évtizedek mulasztásait akarjuk behozni, ezek a ,kultúrintézmények a demokrácia részéről sokkal- nagyobb támogatásban "részesüljenek. Szeretném megemlíteni a szabadművelós címét is. Az indokolásban van ez a mondat: »A szabadművelés elsősorban társadalmi fel-' adat.« Reális viszonyok között igen, a második világháború és a fasizmus lélekmérgezésének hatása után azonban, felfogásom szerint nem. Erre a célra be va.n állítva a költségvetésbe több mint tízmillió forint. Ez a tízmillió forint valóban kevés akkor, ha ez az intézmény a maga feladatát helyesen és célszerűen akarja betölteni, — mert hiszen naévi február hó 23-án, hétfőn. 534 gyón jól tudjuk, hogy tízmillió forintból nem sokat lehet csinálni — de túlsók akkor, ha nem vigyázunk arra, hogy ennek az intézménynek különösen vidéki szervezeteiben ne azok gyülekezzenek és csináljanak szabadművelést, akik a múltban már egyszer vizsgáztak, mégpedig a demokrácia sízámárá nem kifogástalanul ' vizsgáztak. Sok akkor, ha csialk adminisztráljuk ennek az intézménynek a megnyilvánulásait, de nem irányítjuk annak belső tartalmát; márpedig belső tartalma tekintetében igen sok kívánnivalót hagy maga után. , T. Országgyűlés! Nem alkarom a költségvetés számszerű tételeit idézni, az előadói beszédben ez pontosan ki volt domborítva, valamint ki volt domborítva az is, hoigy a magyar demokrácia teljes mértékben átérezte a kultusztárca fontosságát akkor, amikor e tárca költségvetésére csaknem kétszer akibora- öszszeget irányzott elő- mint amennyi az elmúlt év költségvetésébe volt beállítva. Örömmel látom azonban, hogy a költség-' vetési tételek között a demokrácia érdekében bizonyos súlypontok alakulnak ki Ilyenek: az általános iskola, az egyetemek és főiskolák, a diákjóléti intézmények, a tudományos célokra fordított összegek, a külföldi művelődési kapcsolatok és a szabadművelós. Ezzel kapcsolatban azt is szeretném megemlíteni, — ami nem kerülte el' figyelmeméit —• hogy amíg az 1946/47. évi költségvetésben általában 56.4 százalékot tettek ki a dologi kiadások, addig, ebben az évben'65.5 százalékra emelkedtek. Örömmel konstatáljuk, — ami szintén változást jelent az. ellenforradalom szellemével szemben — hogy amikor a kultusztárca keretében kétezer új állásról esik szó, annak csupán 5 százaléka kerül a központi igazgatásba, mert _több mint ezer fő kerül az általános iskolákhoz, négyszáz az egyetemekhez. Ez tehát azt jelenti, hogy ezeknek az új állásoknaík 95 százaléka valóban a demokratikus kultúrterjesztós és nevelés feladatát végzi a legközvetlenebbül. Ebből, a költségvetésből most már csupán a címszókat akarom megemlíteni. A demokrácia vívmányaként üdvözlöm a gyermeklélektani intézetet, a nevelőképző főiskolát, az állami műszaki főiskolát. Ezeknél is természetesen elsősorban a tartalom a fontos. Célkitűzésük valóban megfelel: a demokrácia követelményeinek, vigyázzunk azonban arra, hogy ezeknek az intézményeknek a 'tartalma is ugyanezt a célt szolgálja. A magyar demokráciának á kultúrpolitika területén talán legnagyobb eredménye és vívmánya a dolgozók iskolája, és az esti munkásegyetemek fenntartása. Évtizedeik óta a kétkezi-munkások és a dolgozó parasztság általános óhaja volt, hogy-valahogyan eljussanak a felső oktatásig, ós igaza volt Kállai Gyulának, amikor megemlítette, hogy ebben a tipikusan agrárországban, ahol a lakosság döntő többségét a parasztság és a munkásság tette ki, ezeknek fiai az egyetemi hallgatók között mindössze 5 százalék erejéig jelentkeztek. Ma valóban megoldódott ez a nagy kérdés azzal, hogy a fizikai munkások és a parasztság legjobbjai munka után bemehetnek az iskoláikba, beülhetnek az egyetemi padsorokba, tanulhatnak jogot, államtudományt és bölcsészetet és megvan a remény arra, hogy a magyar demokrácia elkövetkező új vezetőjétege valóban a dolgozó osztályok soraiból kerüljön ki. (Ugy van!) 34*